„Hasztalan bármilyen, a gazdasági növekedésbe vetett remény, ezért használ terrort, félelmet és fenyegetéseket, amelyek egy civilizált, tanult társadalomban nevetségesek lennének” – állította egy tavaszi interjúban Alekszej Navalnij Vlagyimir Putyin orosz elnökről. Mindezt egy hónappal azután mondta el a The Washington Postnak, hogy Borisz Nyemcovot, az RPR-Parnasz párt társelnökét a Kreml közvetlen közelében, az utcán gyilkolták meg. És bár Nyemcov halálával Navalnij maradt a rendszerrel szemben állók között az egyetlen igazán karizmatikus politikus, ellenzéki karrierje sokkal korábban kezdődött.
Navalnij 1976-ban született a Moszkva melletti Butynban, édesapja a Vörös Hadsereg kommunikációs tisztje, édesanyja pedig közgazdász és nem mellesleg hithű kommunista volt. Navalnij apai nagyanyja Csernobil közelében élt, az ellenzéki politikus gyerekkorában gyakran töltötte nála a nyarakat, egészen az atomkatasztrófáig – néhány ott élt családtagjának állítólag ma is súlyos egészségügyi gondjai vannak. Az aktivista édesanyja, Ljudmilla a New Yorkernek adott interjújában beszélt arról, hogy a katasztrófa nagy hatással volt fiára, még úgy is, hogy nem sokat beszél róla.
Navalnij 1993-tól jogot tanult az orosz Népek Barátsága Egyetemén, 1998-ban lediplomázott, bár – saját bevallása szerint – a felsőoktatást elkeserítőnek és korruptnak találta. Ezután a Jelcin-érában fontosnak számító, de a Putyin uralma alatt parkolópályára tett Jabloko nevű liberális pártba lépett be 1999-ben, de 2007-ben kizárták, mert részt vett a nacionalista Orosz Menet nevű megmozduláson. A radikálisok mellett egyik alapítója a szintén nacionalista Orosz Nemzeti Mozgalomnak is. A nacionalistákkal folytatott együttműködés miatt Navalnij korábban számos bírálatot kapott.
Az aktivista és ügyvéd a korrupció elleni harcáról és blogbejegyzéseiről lett híres, számos gyanús esetet igyekezett feltárni, ami orosz bankokat, olajcégeket és minisztériumokat érintett.
A még mindig csak 39 éves ügyvéd, Navalnij hazájában igazán híressé és országosan ismertté akkor vált, amikor 2011-ben az elnökválasztási kampányban egy interjúban a kormányzó erőt, a Putyin által vezetett Egységes Oroszország pártot „tolvajok és rablók pártjának” nevezte, a szlogen ugyanis rövid időn belül hihetetlenül népszerű lett. Nemzetközi ismertségét is ez az év hozta meg, köszönhetően annak, hogy egy sor Putyin-ellenes utcai megmozdulás fő szervezőjeként azt hirdette, hogy európai államot akar építeni Oroszországban.
2013 júliusában öt év börtönbüntetésre és egymillió rubel (akkori árfolyamon csaknem 7 millió forint) pénzbírságra ítélte Kirov város kerületi bírósága, miután állítólag – Nyikita Belik kormányzó tanácsadójaként – előnytelen üzletet kötött egy helyi faipari vállalattal. Navalnij végig tagadta bűnösségét és a Putyin-párti elit korruptságát hangoztatta. Az ellenzéki politikust végül – hosszadalmas huzavona után – próbára bocsátották.
Az ügy ellenére ugyanabban az évben indulhatott Moszkva polgármesterségéért, ahol, bár természetesen a rendszer jellegéből adódóan nem győzhetett, a várakozásokat messze meghaladó, 27 százalékos eredménye jól mutatta, hogy a moszkvai lakosság körében közel másfél millió ember őt tartotta inkább alkalmas polgármesterjelöltnek, mint a választást végül megnyerő, a rezsim jelöltjének tekinthető Szergej Szobjanyint.
Nem sokkal később Navalnijnak ismét gondja támadt az igazságszolgáltatással: 2014 végén felfüggesztett börtönre ítélték, mert a vád szerint öccsével együtt tisztességtelenül jutott pénzhez az Yves Rocher kozmetikai cég orosz leányvállalatának kárára. A Navalnij testvérek szállítmányozási cégükön keresztül állítólag 30 millió rubelt sikkasztottak az Yves Rocher Vostoktól és egy másik vállalattól. A politikus öccse rosszabbul járt bátyjánál, ő letöltendő börtönt kapott. Érdekesség, hogy noha Alekszej Navalnij politikai indíttatású perről beszélt, az ügyészi indítványhoz képest egész jól megúszta az egészet, az ugyanis tíz évet kért a politikusra. Az ítélet hírére több ezer elégedetlen ellenzéki szimpatizáns vonult a moszkvai utcákra. A per során egyébként érdekes jeleneteket lehetett tapasztalni, az Yves Rocher Vostok francia igazgatója például meg sem jelent a tárgyaláson.
„Noha Borisz Nyemcov halála óta Navalnij a valódi orosz ellenzék vezére, a demokratikus hatalomátvételre nincs érdemi esélye” – véli Rácz András Oroszország-szakértő, a Finn Külügyi Intézet munkatársa. Kiemelte, hogy az orosz parlament ellenzéki pártjai nem tekinthetők ellenzékinek, hanem valójában a rendszer részei, így a valódi opponensek a törvényhozáson kívülre szorult politikai erők, így Navalnijék is. Rácz ugyanakkor úgy látja, hogy Oroszországban még akkor sem indulna el demokratikus átmenet, ha Vlagyimir Putyinnal történne valami, vagy csak nem indulna el a következő, 2018-as elnökválasztáson. Az utódlást ugyanis a hatalmon lévők valószínűleg „házon belül” oldanák meg, így Navalnijnak a választáson nemigen lenne esélye.
„Nyemcov halála után Navalnij kétségtelenül képes volt néhány tízezer embert utcára vinni egy megemlékező demonstráció keretében, de ne felejtsük el, hogy egy 140 milliós országról beszélünk” – véli Rácz András, aki szerint az is komoly hátrány, hogy az ellenzéki politikus mögött sem párt – a Haladás Pártot idén áprilisban törölték a nyilvántartásból, hivatalosan azért, mert nem volt elég régióban beregisztrálva –, sem oligarchikus támogatás nem áll.
Oroszország gazdasági mélyrepüléséből ugyanakkor a szakértő nem lát kiutat, főleg, ha az olaj világpiaci ára a mostani alacsony szinten marad, és szerinte „Vlagyimir Putyin mostani magas népszerűsége sem fog örökké tartani”.
Rácz András ennek ellenére nem lát esélyt rá, hogy Oroszország elnökét belátható időn belül Alekszej Navalnijnak hívják majd.
