Bakas a holland közvélemény és véleményvezérek szemére veti, hogy még mindig nem hajlandók felismerni az Iszlám Állam valódi célját, márpedig amíg ez így van, a Nyugat nem találhat válaszokat ez által az „új fasizmus” által felvetett kérdésekre. Amely új fasizmus, hetven év óta először, alapjaiban veszélyezteti a nyugati civilizációt. Az Iszlám Államot a legkeményebb erőszakkal lehet csak legyőzni, a tárgyalásnak -- ahogy nemrég az olasz terrorszakértő, Loretta Napoleoni egy holland lapban felvetette -- semmi értelme nincs, állítja Bakas.
Európa ráadásul, véli az elemző, különösen könnyű préda az erőszakos iszlám számára: elöregedett, kockázatkerülő, gyenge és alkalmatlan politikusok vezetik, hiányzik belőle minden harci szellem, ideológiai-világnézeti értelemben pedig a posztkeresztény időszak tanácstalanságában bolyong.
Bakas az IÁ gyenge pontjára is rámutat: mivel kalifátusnak tekinti magát, ez a terrorszervezet nem lehet meg terület nélkül. Ha sikerül a területét elvenni, gyengíteni, azzal maga a szervezet is végzetes sebet kap – ellentétben az al-Kaida típusú terrorcsoportokkal az IÁ nem képes földalatti, területtől független tevékenységet folytatni. A mostaninál sokkal határozottabb katonai fellépés mellett pedig ideológiai fronton is háborút kell indítani, amely eltántorítja a nyugati muszlim fiatalokat, hogy csatlakozzanak a terrorállamhoz.
A megoldás kulcsa másfelől nem kis részben a mérsékelt iszlám kezében van: Egyiptom elnöke, esz-Szíszi nemrég az iszlám főáramát tette felelőssé azért, amiért az IÁ kifejlődhetett belőle, ezért az iszlámon belüli forradalomra szólított fel: amíg a muszlimok, állítja az egyiptomi elnökkel együtt Bakas, nem változtatnak a valláshoz való, sokszor túl doktriner hozzáállásukon, nem várhatjuk, hogy a radikális iszlám gyengülésnek indul.
