A szerző, Adjiedj Bakas elismert elemző (angolul trendwatcher), aki a mi Nógrádi Györgyünkhöz hasonlóan telt házas előadásokon szokott beszélni a világban zajló folyamatokról, és szolgálatait ugyanúgy igénybe veszi a média, mint a holland politikai elit. (Diplomáinak és egyetemeken, egyéb helyeken betöltött pozícióinak valódiságáról nincs információnk.)
Bakas cikkében kifejti, hogy a legtöbb muszlimnak ugyanúgy tele van a hócipője az Iszlám Állammal, mint bármelyikünknek – annál inkább, mert hazájukban leginkább ők esnek áldozatul a féktelen terrornak. Ez azonban, állítja az elemző, nem jelenti azt, hogy az Iszlám Állam nem iszlám szervezet: az IÁ szekta, márpedig a szekták mindig az adott vallás részei, hiszen ismertetőjegyük éppen az, hogy annak főáramával fordulnak szembe.
Az Iszlám Állam tavaly kiáltotta ki a kalifátust, kalifaként pedig Abu Bakr al-Baghdadit nevezte meg. Ez roppant lényeges momentum, hívja fel a figyelmet Bakas: a kalifa nem más, mint Mohamed próféta utóda. Az iszlám hagyomány ezenkívül azt tanítja, hogy a világ két időszakot ismer majd, amelyben létezik a kalifátus: az első kalifátus az Oszmán Birodalom pusztulásával ért véget. A második pedig, legalábbis maga az IÁ így gondolja, egy éve kezdődött el. Ez pedig egyben az Idők Végezetének kezdetét is jelenti, amely a kalifátus és a hitetlenek közti apokaliptikus harcban csúcsosodik ki.
Ez az apokaliptikus gondolkodás korábban a síitákat jellemezte, akik az Idők Végezetét, és ezzel párhuzamosan Mahdit, a Messiás iszlám megfelelőjét várják. Az Iszlám Állam révén ez a gondolkodásmód a szunniták körében is megjelent. Bakas szerint a kalifátus a dzsihádot is újra „divatba hozta”, hiszen a kalifátusnak kötelessége a folyamatos hódítás. A lefejezős, élve égetős videók arra szolgálnak, hogy nyílt támadást, konfrontációt provokáljanak ki a hitetlenek részéről, hiszen az Idők Végezetének eljöveteléhez tömeges összecsapásra van szükség az ellenséges felek között. A cél: minél több hitetlen vér kiontása.
Bakas a korábbi iszlám hódítások és a mostani között abban látja a legnagyobb különbséget, hogy míg az oszmánok egykor bizonyos, a jövőbe vetett hit jegyében engedelmeskedtek vallásuk ez irányú parancsainak (a hódítás, ne feledjük, a Koránban is kötelességként szerepel), a mostani terror teljes nihilizmusra épül.
Bakas a holland közvélemény és véleményvezérek szemére veti, hogy még mindig nem hajlandók felismerni az Iszlám Állam valódi célját, márpedig amíg ez így van, a Nyugat nem találhat válaszokat ez által az „új fasizmus” által felvetett kérdésekre. Amely új fasizmus, hetven év óta először, alapjaiban veszélyezteti a nyugati civilizációt. Az Iszlám Államot a legkeményebb erőszakkal lehet csak legyőzni, a tárgyalásnak -- ahogy nemrég az olasz terrorszakértő, Loretta Napoleoni egy holland lapban felvetette -- semmi értelme nincs, állítja Bakas.
Európa ráadásul, véli az elemző, különösen könnyű préda az erőszakos iszlám számára: elöregedett, kockázatkerülő, gyenge és alkalmatlan politikusok vezetik, hiányzik belőle minden harci szellem, ideológiai-világnézeti értelemben pedig a posztkeresztény időszak tanácstalanságában bolyong.
Bakas az IÁ gyenge pontjára is rámutat: mivel kalifátusnak tekinti magát, ez a terrorszervezet nem lehet meg terület nélkül. Ha sikerül a területét elvenni, gyengíteni, azzal maga a szervezet is végzetes sebet kap – ellentétben az al-Kaida típusú terrorcsoportokkal az IÁ nem képes földalatti, területtől független tevékenységet folytatni. A mostaninál sokkal határozottabb katonai fellépés mellett pedig ideológiai fronton is háborút kell indítani, amely eltántorítja a nyugati muszlim fiatalokat, hogy csatlakozzanak a terrorállamhoz.
A megoldás kulcsa másfelől nem kis részben a mérsékelt iszlám kezében van: Egyiptom elnöke, esz-Szíszi nemrég az iszlám főáramát tette felelőssé azért, amiért az IÁ kifejlődhetett belőle, ezért az iszlámon belüli forradalomra szólított fel: amíg a muszlimok, állítja az egyiptomi elnökkel együtt Bakas, nem változtatnak a valláshoz való, sokszor túl doktriner hozzáállásukon, nem várhatjuk, hogy a radikális iszlám gyengülésnek indul.
