Két Kína találkozik

Hatvanhat éve nem ült össze kínai és tajvani elnök. Ma megtörténik.

Kína és Tajvan legfőbb vezetője a kínai polgárháború 1949-es vége óta nem találkozott, amikor is a Csang Kaj-sek vezette köztársasági (más néven Kuomintang-) erőket Mao Ce-tung kommunistái véres harcok árán kiszorították a szárazföldi országrészről, így azok Tajvan szigetére menekültek, és ott hozták létre saját államukat. Hivatalosan azóta mind Peking, mind az időközben többpárti demokráciává alakult Tajpej saját magát tartja Kína törvényes urának. Jól jelzi ezt, hogy a tajvaniak a mostani találkozót eredetileg az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) áprilisi csúcstalálkozóján ütötték volna nyélbe, ám – állítólag – Peking el akarta kerülni a látszatot, hogy egyenrangú, legitim félnek tekinti Tajvant egy hivatalos nemzetközi eseményen. Külön érdekessé teszi a nagy találkozást, hogy Hszi kommunista, míg Ma elnök a Kuomintanghoz tartozik, vagyis a polgárháború két harcoló felének örökösei ülnek majd egy asztalhoz. Hszi egyébként hivatalosan azért érkezik Szingapúrba, hogy megünnepelje a szigetország és Kína közötti viszony rendezésének negyedszázados évfordulóját.

Noha történelmi eseménynek számít, a mostani találkozótól sem várható előzetesen az eddigi helyzet, a status quo megváltozása, vagyis nem lesz szó egyesülésről – legalábbis a tajvani elnök által elmondottak alapján. Mind a két fél hangsúlyozta, hogy nem kötnek megállapodást, sőt, úgy tudni, közös sajtótájékoztatóra sem állnak majd ki. A tajvani elnök szándéka szerint a két ország közti kereskedelmi megállapodást is napirendre tűzné, de semmiféle titkos egyezséget nem tervez.

A megbeszélés ugyanakkor remekül szolgálhatja a két ország közötti viszony stabilizálását. Kínai oldalról a találkozó akár része lehet annak a törekvésnek is, hogy csillapítsák a térségben felgyülemlett feszültséget, ami az utóbbi években a vitatott hovatartozású szigetek jogállása körül csúcsosodott ki. Peking több más országgal – például Japánnal – is alaposan összeveszett olyan területeken, amelyekről a II. világháború óta nem eldöntött, hogy kihez tartoznak valójában.

Miért éppen Szingapúr?

Aligha véletlenül lett Szingapúr a történelmi jelentőségű találkozó házigazdája. A délkelet-ázsiai szigetország jó kapcsolatot ápol mind Kínával, mind Tajvannal – különösen érezhető volt ez a nemrég elhunyt Li Kuang-jao (Li Guangyao) vezetése alatt –, nem mellesleg lakosságának mintegy háromnegyede kínai származású. Elemzők szerint éppen ezért nevezhető Szingapúr baráti, de semleges területnek a két tárgyaló fél számára. A szigetországnak egyébként Kína a legnagyobb import- és második legnagyobb exportpartnere.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy januárban parlamenti és elnökválasztásokat rendeznek Tajvanon, az előrejelzések szerint pedig a kormányon lévő, Ma Jing-csiu vezette Kuomintang – mely a tavalyi helyhatósági voksoláson is csúnyát bukott – korántsem áll jól az ellenzéki, jóval inkább Peking-ellenes retorikát folytató Demokratikus Haladó Párttal szemben. Az utóbbi két évben Tajvanon többször is fellángoltak a Peking-ellenes érzelmek, rengetegen vonultak utcára tüntetni a jelenlegi kormánypárt politikája ellen. Múlt hónapban ráadásul a Kuomintang lecserélni kényszerült népszerűtlen elnökjelöltjét – mivel Ma kitöltötte a maximális két ciklust, így nem indulhat újra –, Hung Hsziu-csut (Hong Xiuzhu), aki többek között a Kínával való kapcsolatok intenzív fejlesztésével kampányolt.

A Kuomintang kormányzása alatt ugyanakkor már eddig is nagyot fejlődtek a kínai–tajvani kapcsolatok, elsősorban kereskedelmi és turisztikai szempontból. Ezzel összhangban – noha a két ország esetleges egyesítése a Kuomintangnál sem jön szóba – nem lenne meglepő, ha Hszi kínai elnök azért is ment volna bele a találkozóba, hogy támogassa a vele párbeszédre képes jelenlegi kormányt. Elemzők szerint valószínű ugyanakkor, hogy a találkozó csak kis befolyást gyakorol a két hónap múlva esedékes választásokra.