Jaroslaw Kurski, a Gazeta Wyborcza című lengyel napilap főszerkesztő-helyettese publicisztikája elején emlékeztet arra, hogy a terroristák éppen itt, az emberi jogok bölcsőjében vetették el a terror és a felfordulás magjait. A terroristák szándéka egyértelmű – írja Kurski: megfélemlíteni, romba dönteni, megalázni és megosztani Franciaországot és Európát. Éltetni akarják a gyűlöletet és azt a demagóg nacionalizmust, mely előszeretettel tesz egyenlőségjelet az iszlám és a terrorizmus, a menekültek és a fundamentalizmus között. A felelősségünk az, hogy a támadásokra válaszul még inkább elmélyítsük az európai szolidaritást és az együttműködést a biztonságpolitika területén. „Ma mindannyian franciák vagyunk” – zárja cikkét a lengyel publicista.
Az ABW, vagyis a lengyel Belbiztonsági Ügynökség mindeközben folyamatosan elemzi a párizsi helyzetet abban a tekintetben, hogy hasonló veszélyek fenyegethetik-e Lengyelországot is. Az ügynökség sajtófőnöke, Maciej Karczynski szerint ilyen veszélyről nincs szó. Intenzív munkát folytatnak, és folyamatosan kapcsolatban állnak más országok érintett szerveivel is. A hivatal koordinátora, Marek Biernacki pedig arról nyilatkozott, hogy készek segíteni a francia szakszolgálatoknak, amennyiben ilyen kérés érkezik feléjük.
„Az iszlamista terroristák, mert mint mindig, most is őket utasították a párizsi vérfürdőre, ezúttal az önfeledtség, a vidámság, a szórakozás és az öröm közös átélését pusztították el – írja Jerzy Haszczynski, a konzervatív Rzeczpospolita című napilag szerzője. Haszczynski szerint az, amivel most szembesülünk, a gyűlölet, ami a merénylők civilizációja felől árad felénk. Egy német–francia futballmeccset és egy amerikai rockzenekar koncertjét választották, hogy ezzel alázzák meg a Nyugat három vezető hatalmát is. A stadion előtti robbantás, aminek a francia elnök is ki volt téve, mutatja, hogy senki sincs biztonságban – írja a lengyel publicista. „A terroristák arra számítanak, hogy félelmünkben az ő játékszabályaikhoz és elveikhez igazodunk majd, hogy visszahúzódunk a házainkba és lemondunk a vigasságról. A hatások, amelyekkel már számolnunk kell, szimbolikusak – a második világháború vége óta először veszett oda ennyi ember Párizsban.”