„Sértődős kamaszként” viselkedik a magyar kormány

Óriási a baj – értett egyet Antall és Bajnai külügyminisztere. Hogy másszunk ki a gödörből?

„Most baj van?”

– tette fel a kérdést a moderátor a beszélgetés közepe táján, leginkább az amerikai–magyar viszonyra értve. A válasz egybehangzó „igen” volt mind Jeszenszky, mind Balázs részéről.

Törekedjünk rá, hogy Magyarország jó ország legyen sok baráttal, és legyen hozzá hiteles propaganda! A jó bornak is kellhet a cégér – adta meg a receptet Jeszenkszky arra, hogyan lehetne javítani hazánk külföldi megítélését. A propagandának viszont korrektnek kell lennie: Ceausescuék hiába reklámozták magukat színes-szagos kiállításokkal és könyvekkel, ezek nagy része azonnal a szemétbe ment.

Senki véleményét nem szabad ignorálni; a nagyhatalmak mellett pedig minden országnak a szomszédjai véleménye is nagyon fontos a nemzetközi hírbörzén, bár sokszor rossz előítéleteket közvetítenek egymásról – tette hozzá Balázs Péter. Bajnai külügyminisztere szerint három dolognak kell egyensúlyban lennie, akárcsak az egyénnél. Milyen vagyok, milyennek látnak, és milyen szeretnék lenni? Ha ezek között túl nagy a különbség, akkor torz a személyiség. A „milyen szeretnék lenni?” kérdés ma nem nyugszik nemzeti konszenzuson, emellett a „milyennek látnak mások?” kérdés van túlsúlyban – húzta alá Balázs.

„A magyar kormány helyén egy pubertáskori zavarokkal küzdő kamaszt látok: bizonytalan magában, mindent kikér magának, nagyon érzékeny arra, hogy hogyan köszönnek neki, napokig rágódik azon, ha esetleg letegezik, vagy rosszul bánnak vele.”

Emellett Balázs szerint:

Hazánk megítélése nemcsak azon múlik, hogy a kormány mit tesz, hanem azon is, hogy mások milyen képet próbálnak meg sugallni Magyarországról – húzta alá Magyarics. Sokszereplős a játék – mondta: a politikai és gazdasági döntéshozókat kell elsősorban megnyerni, illetve az őket és a közvéleményt befolyásoló mechanizmusokat; na meg ott van a közösségi média is. A véleményvezérek meggyőzésében óriási a verseny – hangsúlyozta, ebben az észak-atlantiaknál például nagy szerepe van az informális háttérbeszélgetéseknek az amerikai döntéshozókkal, illetve a mainstream média meggyőzése, amely számára kis országként egyébként csak akkor vagyunk érdekesek, ha valami szokatlan történik nálunk. Abban Balázzsal egyetértettek, hogy érdemes az elvileg egyenlő EU-tagállamok közül az „egyenlőbbeket” meggyőzni.

Az információ ma már háborús eszköz – mondta Balázs –, a hazugságok esetén pedig csak a valóság lehet hatásos fegyver. A felesleges cáfolatok, a magyar kormányt ma jellemző vagdalkozás csak ront a helyzeten, a durva ellenpropaganda a túlérzékeny diktatúrák sajátossága. A valóság viszont mindig kiderül, hiszen a transzatlanti családon belül olyan kapcsolati háló működik, hogy semmi sem marad titokban, a rágalmak pedig erejüket vesztik a valósággal szemben.

Jeszenszky szerint a magyar tekintély külföldi helyreállításához először az itteni nagykövetségekkel kell minél jobb viszonyt kiépíteni (Antallék minden nemzeti ünnepükön megtisztelték egy kormánytag jelenlétével a nagykövetségeket), segíteni kell a magyar diaszpóra egységesebb lobbitevékenységét. Jóban kell lenni a civilekkel, szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot például tekintélyes történelmi barátunkkal, Lengyelországgal,

„de kerülni kell a rossz hírű országok, diktatúrák társaságát, dicséreteit, mert az komolyan árt a magyar hírnévnek”.

Magyarics a magyar–amerikai kapcsolatokról diplomatikusan azt mondta: a vitakérdések egy része megoldódóban van, a biztonságpolitikai és gazdasági együttműködés alapvetően rendben van, de elég sok a kifogásolható terület.

Jeszenszky szerint magától is sokat csökkent hazánk súlya az USA szemében a rendszerváltás óta, amikor még divat volt idejárniuk az amerikai politikusoknak.

„Az volt a két ország kapcsolatának mézeshete”

– mondta. Hiába volt a kommunizmusban Amerika kikiáltva ellenségnek, a közvélemény Amerika-barát volt. Akkor látogatott idősebb George Bush Magyarországra, közte és Antall között olyan volt a viszony, hogy az elnök távozásakor hosszú búcsúlevelet írt a magyar kormányfőnek.

Amerika még sokáig az egyetlen vezető szuperhatalom lesz – jósolta Jeszenszky. Washington szemében hazánk szerepe 25 év alatt törvényszerűen csökkent, de ma sem szabad lebecsülni azt. Még ha erős is a magyarországi Amerika-ellenes propaganda, akár az USA lépéseinek egyoldalú beállítása, akár

„az ügyes USA-ellenes propaganda, amikor külföldről pénzelt ügynökök, illetve önkéntes hasznos idióták és trollok dolgoznak az interneten Amerika ellen olyan ostobaságokkal, mint hogy az USA a migránshullámmal akarja gyengíteni saját szövetségesét, az EU-t, vagy hogy Izrael és a magyar származású Soros György akar kalifátust csinálni Magyarországból.”

Akkor jó két ország kapcsolata, ha nem nagyon mozdul el egy-egy kormányváltás hatására, nem szabad ugyanis a belpolitikai csatákat kivetíteni, annál fontosabbak a nemzetközi kapcsolatok – mondta Balázs, aki felidézte azt is, amikor a Bajnai-kormány külügyéreként első dolga volt, hogy levélben mosakodjon Hillary Clintonnál amiatt, hogy Gyurcsány a diplomáciai körökben egyedülállóan bizalmas fogadtatásban részesítette Putyint: a saját lakásán.

Jeszenkszky korábban hangsúlyozta: a rendszerváltás orientációváltása nem jelentett minden kapcsolat megszakítását az oroszokkal, „menjenek haza, és akkor majd kooperálunk”. Magyarics is fontosnak nevezte az orosz gazdasági kapcsolatokat, Balázs pedig azt mondta: „az orosz pénz jó pénz, csak tudjuk, mi a szándéka”.

„Egy vérre menő katonai szövetségen belül ugyanis nem lehet kikapós menyecskét játszani.”

És ez is a probléma ma is – húzta alá Balázs. Sok dolog ér össze itt: az illiberális berendezkedéssel kapcsolatban mondott dolgok, a korrupció is csípi az USA szemét, most pedig Oroszország is belép a szíriai hadszíntéren, ez is érzékenyebbé teszi a témát.

Ami a kritikákat illeti: az ember kritizálhatja a családban a gyerekét, mert az az ő javát szolgálja. Ettől a közös értékek nem kérdőjeleződnek meg, most viszont Magyarország ennek a szélén egyensúlyozott – fogalmazott Balázs. Magyarics hozzátette: nem szabad minden kritikán megsértődni. Az érdekellentétek egy szövetségi rendszeren belül is elképzelhetőek, de mindig fel kell mérni, megéri-e vállalni a konfliktust.

Balázs hangsúlyozta, az EU-n belül is vannak egyenlők és egyenlőbbek. Egy tagállamnál három dolog számít: milyen régi, mennyire nagy, és mekkora nettó befizető az adott ország. Az egyenlősdinek menten vége, ahogy a kasszához kell fáradni, a keresőknek pedig nagyobb szavuk van, mint aki zsebpénzből él – húzta alá Balázs.

Van, hogy a véleményünk nem egyezik a többiekével, de erre megvannak a megfelelő fórumok – mondta ehhez Jeszenszky. Se túl- se alábecsülni nem szabad a súlyunkat: minden attól függ, milyen koalíciókat tudunk létrehozni. A V4-ek erre jó példa, jó lett volna ezt kibővíteni a délszlávokkal, de volt példa balti és északi államokkal kötött alkalmi szövetségre is.

Nagyon fontos partnereket, barátokat találni a határon túli magyarok ügyének előrelendítése érdekében is, ez ügyben ugyanis 25 éve nincs előrelépés – hangsúlyozta Jeszenszky. Ebben pedig a sokszínű USA még mindig a legmegértőbb, ellentétben az ellenérdekelt szomszédainkkal. A mostani kormány 2014 óta magára hagyta a magyar kisebbséget, és jó viszonyban van Ficóval az idegengyűlölet örvén, miközben a magyar állampolgárság felvételét Pozsony még mindig bünteti, Romániában pedig a magyar nyelvű felsőoktatást véreztetik ki – tette hozzá Balázs. A kormány hallgat. Igaz, így balhé nincs – de megoldás sincs.

Ott van például az Európai Tanács, amely fellazult, közgyűlésszerű lett a 28 tagállam miatt, ezért a nagyok inkább külön megbeszéléseket folytatnak egymással, és valóban az ő akaratuk érvényesül. Ugyanakkor tényleg erősek az egyenlősítő tendenciák is. Az Európai Parlamentben például mindenkinek van szava, a szavazatszámok a kisebbeket erősítik a nagyobbak rovására (Németország négyszer annyi szavazattal bír, mint hazánk, holott nyolcszor akkora a népessége). Az EU-hoz való viszonyunk érdekviszony, elemi érdekünk hogy jól működjön, ahogy az is, hogy ne a ház előtt üvöltözzünk kritikát.

A szövetségi rendszerünk ellenében vagy nélkül semmit sem tudunk elérni – hangsúlyozta Balázs.

A NATO-n és az EU-n belül pozíciókat építeni, nem azokon kívül illúziókat kergetni – mondta. Fontosak a távolabbi piacokkal való gazdasági megállapodások, de nem az EU helyett vagy anélkül. Aki azt gondolja, hogy nélkülük is boldogulunk, azt nagy csalódás fogja érni – mondta Balázs.

Végül szóba került a migráció kérdése is. Jeszenkszky láthatóan azóta sem engedett álláspontjából: mint mondta, a migráció folyamatát

„sem kerítéssel, sem kvótával, sem a nem létező közös politikával nem tudjuk semmivé tenni”.

A kormány bevándorlással kapcsolatos stílusában van kritizálni való, de megmaradt azon a „politikailag inkorrekt” álláspontja mellett, hogy ekkora tömegben más kulturális hátterű és vallású, máshogy szocializált embereket nem szabad beengedni.

Ez tapasztalat: a korábbi, zömmel muzulmán bevándorlók sem tudtak beilleszkedni – és nem csak elkülönültek, mint például Amerikában a kínaiak, hanem súlyos bűncselekményeket követnek el. Nem szociális okokból – hiszen a svédek hiába próbálkoztak a 2013-as stockholmi gettólázadások óta még bőkezűbb segélyezéssel, nem javult a helyzet – hanem unalmukban.

Balázs fordulópontként említette a migrációs válságot. Mint mondta, a migránsok tömegei „feltételesen együttműködnek”, amíg átengedjük őket a rendszereinken – határokon, Schengenen –, de amint akadályba ütköztek, jött a konfliktus.

„Márpedig konfliktus nélkül a migránskérdést nem lehet megoldani. Kérdés, hogy ebben melyik oldalra állnak a politikusok.”

A migránsokon segíteni akarók vagy a xenofóbok oldalára? – tette fel a kérdést Balázs, két szélsőségként Orbán plakátkampányát és szögesdrótját, illetve Merkel „lágy populizmusát” felidézve. A kvótarendszerrel, ami egy „szerencsétlen megfogalmazás, egy rossz politikai termék” a feladat nincs teljesítve. Ráadásul kimaradt a tagállamok önkéntessége és a migránsokat is cementes zsákokként akarja rakosgatni. Ha Németország most erős visszatoloncolásba kezd, a nyomás alatt a rendszerük akár össze is roppanhat. Ezért át kell alakítani a napos időre és kevés menekültre tervezett Dublint – hangsúlyozta. Helyzet van, cselekedni kell, méghozzá Németországgal szolidárisan.

Nem látok képességet és akaratot EU-ban, ami ki tudná vezetni – mondta ki a pesszimista zárszót Magyarics, borúlátóan hozzátéve:

„A halálraítéltek gondolkodása gyorsan működik, talán így elképzelhető, ha nagy baj lesz, akkor az európai politikusok mégiscsak rátalálnak a megoldásra.”