A szakértő szerint nem elsősorban iszlám sajátosságról van szó, például iraki keresztények is hasonló problémákat mutatnak Svédországban. De az sem következik szerinte a vallásból, hogy nem lehet kereszténnyel házasodni: „Mohamednek is volt kopt felesége”. Elmondása szerint muszlim férfinek lehet nem muszlim felesége, az viszont alapvetően nem jellemző, hogy muszlim nőt nem muszlim férfihoz engedjenek hozzá. Viszont „ez is inkább kulturális hátterű, mivel a „férfi-központú” közel-keleten házasság esetén a feleség a férfi családjának tagjává válik. Igaz ugyanakkor, hogy a kevésbé férfiközpontú kultúrákban (pl. Nigériában) nem ritka, hogy muszlim nő keresztény férfihoz megy hozzá.” Patriarchális családokban egyébként is az a jellemző, hogy két család, nem pedig két ember házasodik össze, ezért is szólnak bele a szülők, milyen társadalmi státusú jelölt jöhet szóba.
„A nagy különbségek nem feltétlenül az iszlám vallásból, sokkal inkább az azzal összekeveredő, tovább élő helyi szokásokból következnek. A kockázat pedig az a néhány százaléknyi muszlim, aki a radikális irányzatokban hisz” – jelentette ki nemrég a Vs.hunak adott interjújában Szombathy Zoltán, az ELTE arab tanszékének vezetője. Ő úgy véli, senkitől nem lehet elvárni, hogy hagyja hátra a vallását, de „hogyha azt értjük alatta, hogy beilleszkedjenek, elfogadják például a törvényeinket, az iskolarendszerünk működését, vagy hogy általában jó állampolgárai legyenek egy nyugati országnak, akkor azt lehet mondani, hogy az eddig ideérkezett muszlimok túlnyomó többségére ez igaz, bármelyik országból érkeztek is”.
