Tovább élő törzsi szokások Európa szívében

Megkövezéstől való félelem és keresztény férj tiltása: élnek még a muszlimok szokásai Európában.

Több évtizedes Európában tartózkodás után is ragaszkodnak egyes muszlim családok ahhoz, hogy a nőket másodrendűként kezeljék, a Charlie Hebdo lemészárolt újságíróit pedig nem sajnálják, mert „megsértették a prófétát” – derült ki a német ZDF csatorna félórás riportfilmjéből, amelyet a Mandiner szemlézett. A 2015 szeptemberében bemutatott filmben leginkább férfiak és nők egyenjogúságáról, pontosabban annak hiányáról esett szó: bár a német alkotmány rögzíti a nemek egyenlőségét, ezt többük nem fogadja el. Azt mondják, fontosabb a család, mint az alkotmány, és otthon a családfő döntheti el, ki mit tehet meg.

Egy két évtizede Németországban élő muszlim családhoz is ellátogatott a riporter, s az apától megtudta: vallása miatt nem engedné, hogy lánya keresztény fiúhoz menjen hozzá. A férfi azt is mondta, hogy nem engedte és soha nem is fogja engedni a lányát osztálykirándulásra, bár belátja, hogy ez a tiltás talán problémás lehet.

Egy fiatal, pakisztáni származású nő beszámolt arról, hogy családja több mint harminc éve Németországban él, de el kellett menekülnie előle, mert férjhez akarták adni az unokatestvéréhez. A lány, Benazir, kifejtette: ha megtalálnák, a saría törvényeit juttatnák érvényre, és megköveznék. Egy ügyvéd javasolta is neki, hogy változtassa meg személyazonosságát.

Egy tanár a riportfilmben beszélt arról: a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárlás után több muszlim diákja is helyeselte a történteket, szerintük az újságírók megsértették a prófétát. Egyes tanulók a disznókhoz hasonlították a zsidókat, mások azt mondták, sosem rajzolnának keresztet, mert az ellentétes a hitükkel. Berlin egy muszlimok lakta negyedében, Neuköllnben egy taxis beszámolt arról is, hogy veszélyes a környéken kipát hordani, de nem annyira a helyi törökök, mint inkább az arabok miatt. Egy helybéli rabbi, Daniel Alter arról beszélt, hogy őt már megverték itt korábban, és lányát is megfenyegették. Hozzátette: nem kívánja senkinek, hogy itt kiderüljön róla zsidó származása.

A vallás a kultúra része, és itt inkább kulturális, mint vallási meghatározottságról van szó – mondta el az MNO megkeresésére Sayfo Omar Közel-Kelet-szakértő, újságíró. „Az iszlám nem egy vákuumban keletkezett, korábbi társadalmi szokásokat szentesített” – tette hozzá, példaként felhozva erre a nők körülmetélését is. Ezekben a családokban patriarchális családmodell uralkodott, és ez megőrződött Németországban is, amihez hozzájárul, hogy jellemzően alacsony iskolázottságú emberek érkeztek, a szülők pedig csak azt a modellt érvényesítették a családban, amelyet korábban is láttak. Emellett megőrzik a kapcsolatot az otthoniakkal is, és Európában is hozzájuk hasonló társadalmi státusú családokkal érintkeznek – magyarázta Sayfo.

A szakértő szerint nem elsősorban iszlám sajátosságról van szó, például iraki keresztények is hasonló problémákat mutatnak Svédországban. De az sem következik szerinte a vallásból, hogy nem lehet kereszténnyel házasodni: „Mohamednek is volt kopt felesége”. Elmondása szerint muszlim férfinek lehet nem muszlim felesége, az viszont alapvetően nem jellemző, hogy muszlim nőt nem muszlim férfihoz engedjenek hozzá. Viszont „ez is inkább kulturális hátterű, mivel a „férfi-központú” közel-keleten házasság esetén a feleség a férfi családjának tagjává válik. Igaz ugyanakkor, hogy a kevésbé férfiközpontú kultúrákban (pl. Nigériában) nem ritka, hogy muszlim nő keresztény férfihoz megy hozzá.” Patriarchális családokban egyébként is az a jellemző, hogy két család, nem pedig két ember házasodik össze, ezért is szólnak bele a szülők, milyen társadalmi státusú jelölt jöhet szóba.

„A nagy különbségek nem feltétlenül az iszlám vallásból, sokkal inkább az azzal összekeveredő, tovább élő helyi szokásokból következnek. A kockázat pedig az a néhány százaléknyi muszlim, aki a radikális irányzatokban hisz” – jelentette ki nemrég a Vs.hunak adott interjújában Szombathy Zoltán, az ELTE arab tanszékének vezetője. Ő úgy véli, senkitől nem lehet elvárni, hogy hagyja hátra a vallását, de „hogyha azt értjük alatta, hogy beilleszkedjenek, elfogadják például a törvényeinket, az iskolarendszerünk működését, vagy hogy általában jó állampolgárai legyenek egy nyugati országnak, akkor azt lehet mondani, hogy az eddig ideérkezett muszlimok túlnyomó többségére ez igaz, bármelyik országból érkeztek is”.

Szombathy beszélt a becsületgyilkosságokról is, amelyek szerinte nem a vallásból, hanem a Közel-Keleten elfogadott, törzsi eredetű szokásokból fakadnak. A vallásjog legtöbb eleme, amely hátrányosan különbözteti meg a nőket, talán vallásjogi értelmezéssel – éppen mert erre maga a vallás lehetőséget ad – semlegesíthetők, és akár a muszlimok többsége el is fogadhatja. A többnejűséget például éppen az iszlám vallásjogra hivatkozva érvénytelenítették Tunéziában.