Áder: Mindenki egyetért, hogy a veszély valós

A magyar államfő szerint jó jel, hogy néhány ország már továbblépett a korábbi vállalásánál.

Úgy vélte, aki azt várta, hogy minden problémát megoldanak a hétfőn kezdődött és december 11-ig tartó tárgyalássorozaton, az rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és valószínűleg csalódni fog. „Mi nem ezzel a várakozással érkeztünk ide, hanem azzal, hogy kilépjünk abból a politikai totyorgásból, amely az elmúlt éveket jellemezte (...), és hogy a további politikai cselekvés ütemét és célját illetően egyetértés szülessen a különösen szennyező országok között, és ebből aktív politikai cselekvés következzen” – tette hozzá.

„Úgy látom, hogy ezt a célt elértük, és biztos vagyok abban, hogy a következő hónapokra és évekre is marad még munka bőségesen” – mutatott rá az államfő, a technológiaváltási és a pénzügyi mechanizmus kidolgozásának kérdéseire utalva.

Áder János emlékeztetett arra, hogy a hétfői nyitónapon a mintegy 150 állam- és kormányfő egybehangzó véleményeket fogalmazott meg a veszély mértékét, a cselekvés szükségességét és az idő szorítását illetően. A korábbi klímakonferenciákkal ellentétben itt most mindenki egyetértett abban, hogy a veszély valós – emelte ki.

A klímacsúcson egyértelművé vált, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a természet jelzéseit a természeti katasztrófák, aszályok, árvizek, a tengerszint-emelkedés terén és mindazt, amit néhány évtizede tudunk a széndioxid-koncentráció növekedéséről a légkörben. Nincs idő további halogatásra, „véget kell vetni a meddő vitáknak, a sehova nem vezető ünnepélyes deklarációknak”, és mostantól cselekedni kell – emelte ki Áder János.

„A kibontakozó klímaforradalom támogatása” aktív politikai felelősségvállalást és politikai fellépést igényel a nemzeti kormányoktól és nemzetközi szervezetektől – mondta, hozzátéve, hogy ehhez különböző eszközei vannak a kormányoknak, amelyeket alkalmazni kell Kínában és az Egyesült Államokban is. Példaként említette a technológiaváltást az iparban, a mezőgazdaságban, a vízgazdálkodásban és a szennyvíztisztításban.

Áder János szerint a fejlett országoknak – elismerve történelmi felelősségüket az üvegházhatású gázok koncentrációjában –, kompenzálniuk kell a fejlődő országok vonatkozásában azt, hogy ez utóbbiak is ragaszkodnak egy olyan fejlődési pálya befutásához és életszínvonal eléréséhez, amilyen a fejlett országoké. Ha a fejlődő országok nem kapnak a technológiai váltáshoz megfelelő pénzügyi segítséget, akkor ezt csak a fosszilis energiahordozók révén tudják elérni.

A dilemma feloldásához a fejlett országoknak, az Egyesült Államoknak, a nyugat-európai országoknak és az Európai Uniónak össze kell rakni egy 100 milliárd dolláros pénzügyi hitelkeretet, amelyből a fejlődő országoknak a technológiaváltása biztosítható – mondta a köztársasági elnök.

„A végeredményt még nem tudhatjuk, hiszen tíz nap van hátra, de jól jel, hogy néhány ország már továbblépett a korábbi vállalásánál” – fogalmazott. Példaként említette az egyik legjelentősebb környezetszennyezőnek tekinthető Japánt, valamint Kanadát, amelynek új kormánya már a nyitónapon sokkal elkötelezettebbnek mutatkozott az előzőhöz képest.