A díjat azzal az indoklással ítélték oda a kvartettnek, hogy az „arab tavasz” születési helyén sikeresen segítették a demokrácia kiépítését, miközben a térség több más országában fegyveres konfliktusok dúlnak vagy zűrzavar uralkodik.
A 2011-ben kezdődött demokratizálódási folyamat 2013 nyarára megtorpant Tunéziában, ellenzéki politikusokat lőttek agyon, ami tüntetéseket és kisebb belpolitikai válságot váltott ki. Sokan elnyomással és radikalizálódással vádolták a két évvel korábban szabad választásokon hatalomra került, akkor még mérsékelten iszlamista en-Nahda (Újjászületés) pártot.
Ebben a helyzetben 2013 nyarán alakult meg a négy társadalmi és szakszervezet (Tunéziai Általános Munkásszakszervezet, a Tunéziai Ipari, Kereskedelmi és Kézműves Konföderáció, a Tunéziai Emberi Jogi Liga és a Tunéziai Ügyvédi Kamara) által létrehozott kvartett, amely tevékenységével a díjat odaítélő bizottság értékelése szerint nagyban hozzájárult a plurális társadalom felépítéséhez az észak-afrikai országban.
Azóta az új alkotmány, a szabad választások és a világi és iszlamista pártok között megkötött kompromisszum révén Tunézia a diktatúrából a demokráciába való átmenet mintaországa lett – mondta a norvég Nobel-bizottság elnöke.
Kaci Kullman Five úgy fogalmazott, a kvartett „a zűrzavar és háború közepette határozott közbelépésével segített megállítani az erőszak spirálját, és békés mederbe terelni” a tunéziai átmenetet.
A díjazott szervezetek nevében szóló Huszein Abbászi kitért arra is, hogy a demokratikus átmenet ellenére az utóbbi időben több terrorcselekmény történt Tunéziában: júniusban Szúszában egy tengerparti üdülőhely elleni merénylet 38 halálos áldozatot követelt, márciusban pedig 21 emberrel végeztek szélsőségesek a tuniszi Bardo múzeumban. Úgy fogalmazott: a díj jelentette „eufória és büszkeség nem fedi el a fájdalmat és a dühöt”, amelyet az utóbbi időszak „szúszai, Bardo múzeumbeli, bejrúti, párizsi, Sarm es-Sejk-i és bamakói barbár és szégyenletes terrorcselekmények” miatt éreznek.
