Az már a februári aláíráskor borítékolható volt, hogy a minszki megállapodást az év végéig nem fogják az érintettek végrehajtani. Mint azt láttuk, a felfokozott nacionalista hangulatban nehéz elfogadtatni a Donbasz egyes területeinek különleges státusát vagy az amnesztiát, s a helyi választásokat ugyan Moszkva nyomására elhalasztották, de a szeparatista államalakulatok sem siettetik a megegyezést, főleg a határellenőrzés átengedését Ukrajnának. A tűzszünet érvényben van, a nehézfegyvereket kivonták a frontvonalból, az úgynevezett népköztársaságok azonban külön életet élnek.
Közben a válság egyre terhesebb Moszkvának is, fenntartja azonban a nyomásgyakorlás e lehetőségét. Ebben a helyzetben mindenkinek megfelel a konfliktus befagyasztása. Az ukrán elitnek is, hiszen a figyelem a szuverenitás kérdése felől mind jobban a belpolitikai problémák felé fordul. Gond pedig a továbbra is fojtogató korrupciótól a gazdaság folytatódó visszaesésén és a közbiztonság romlásán át a közüzemi díjak hitelek fejében elfogadott emeléséig van bőven. Érezhetően gyengül a háború teremtette belső kohézió, amely megmutatkozik a parlamenti verekedésekben, a kormányfő és az elnök népszerűségének esésében és a lakosság apátiájában egyaránt.
Egyre világosabb, hogy a szuverenitást egyre kevésbé Oroszország, jóval inkább maga az ország gyengesége fenyegeti, s ebben a harcban Ukrajna leginkább csak magára számíthat. Ezzel persze nehéz szembesülni, így aztán jól jönnek az olyan akciók, mint a Krím blokád alá vonása, az áramszolgáltatás akadályozása.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!