Az év, amikor kitört a „német frász”

Krízisek idején jellemző aggodalom alakult ki idén a németeknél.

Németországban az idén is csökken a közadósság, és 2014 után ismét hiány nélkül zár az államháztartás. A gazdaság növekedik, és a növekedés motorja az export mellett egyre inkább a lakossági fogyasztás, ami főleg a reálbérek emelkedésének tulajdonítható és annak, hogy történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliség és történelmi csúcsra emelkedett a foglalkoztatottság.

A fellendülés már 2010–2011-ben elkezdődött, és az anyagi vonatkozások mellett egy sor további vetületben is megmutatkozik. Például a termékenységi ráta 2014-ben – három évi folyamatos növekedés után – az ország újraegyesítése óta a legmagasabbra emelkedett, és 2014 végén a lakosság többsége derűlátóan várta az új évet.

Tizenkét hónappal később, 2015 utolsó heteiben társadalomtudósok a közhangulat drámai mértékű és ütemű romlását tapasztalják és a „german angst” visszatéréséről beszélnek. Ez az angolban elterjedt – a félelem, aggodalom jelentésű Angst német főnéven alapuló – kifejezés azt az állítást foglalja magában, hogy a szorongásnak, aggodalomnak van egy fajtája, amely igen jellemző a németekre. Ezt a lelkiállapotot szokás felfokozott, már-már bénító hatású óvatosságként jellemezni, és kialakulását annak a feltevésnek tulajdonítani, hogy a jövőben ellenőrizhetetlen folyamatok bontakozhatnak ki.

Több felmérés mutatja, hogy az ország lakosságában az év vége felé jelentősen és gyorsan emelkedett a jövőbe aggodalommal tekintők aránya. Az Allensbach közvélemény-kutató intézet szerint a második világháború óta hatszor fordult elő hasonló hangulatromlás: a koreai háború elején (1950), a berlini fal építésének évében (1961), az első és a második olajválság idején (1973,1979), a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások után és a globális pénzügyi, gazdasági válság elmélyülésének évében (2008).

Megfigyelők szerint a „német frász” kialakulása a terrorfenyegetettség növekedése mellett olyan fejleményeknek tulajdonítható, amelyek megkérdőjelezik a németek hazájukról alkotott képének lényeges elemeit.

Az egyik ilyen fejlemény a legfőbb nemzeti sport, a labdarúgás körüli korrupciós botrány. A Der Spiegel című hírmagazin szerint a németek egy titkos „fekete kasszából” szavazatokat vásároltak a FIFA végrehajtó bizottságában, hogy 2006-ban Németországban rendezhessék a világbajnokságot. A botrány befeketítette a németek körében nyári meseként emlegetett hazai világbajnokság emlékét és megrendítette a sportág nemzeti szövetségének (DFB) tekintélyét. Tovább rontott a helyzeten, hogy a játékosként és edzőként is világbajnok „Császárról”, Franz Beckenbauerről kiderült, hogy szerződésben ígért előnyöket a Németországra voksolóknak.

A DFB-nél is nagyobb bajba került a Volkswagen (VW) csoport. A német gazdaság legfontosabb ágazata, a főként exportra termelő ipar „koronaékszereként” számon tartott társaságról kiderült, hogy nagyszabású csalást követett el, több mint 10 millió autót látott el olyan szoftverrel, amely érzékeli a mérés körülményeit, és így az autó a teszteken a valóságos nitrogén-oxid-kibocsátás töredékét produkálja. A botrány egyelőre felmérhetetlen károkat okoz a német önkép fontos részét jelentő ipar arculatában, a „Made in Germany” márkanévben, hiszen a VW a német minőség és megbízhatóság jelképe.

A szorongást azonban mindenekelőtt a DFB és a VW botrányánál is súlyosabb, beláthatatlan következményekkel fenyegető menekültválság erősíthette fel. A válság biztosnak hitt alapelvek sorát vonta kétségbe; egyebek között kiderült, hogy a széles nemzetközi kapcsolatrendszert mozgató és sok krízishelyzetben edzett kormányzat nem ismerte fel időben, hogy évtizedek óta nem látott erősségű menekülthullám formálódik, majd kezd hömpölyögni Németország felé, a „békeidőben” hatékony államigazgatásról pedig kiderült, hogy nemigen bírja a szélsőségesen erős terhelést.

A hullám a Magyarországról elindult menedékkérők beengedéséről szeptember 5-re virradóra hozott döntés révén drámai mértékben felerősödött, azóta legkevesebb félmillió menedékkérő érkezett Németországba. Az első hetekben az örömittas lelkesedés volt a jellemző, sok németet töltött el büszkeséggel, hogy hazája hetven évvel a náci diktatúra után a szabadság, béke és remény földje menekültek számára.

Az eufóriát káosz és nyugtalanság váltotta fel, járások, városok, egész tartományok kerültek „állandósult rendkívüli állapotba”. Időközben nagyjából sikerült úrrá lenni a helyzeten, legalábbis ami a menedékkérők beáramlásának kezelését, a „válságmenedzsmentet” illeti, de nem látni a hullám végét, és a nemzetközi válságok kezelésben nagy tapasztalattal rendelkező kancellár, Angela Merkel elképzeléseiről szakértők szerint csak az állapítható meg teljes biztonsággal, hogy megvalósíthatóságuk kérdéses.

Így a legutóbbi koncepcióval, a menekültkontingensek átvételére alapozott rendezési tervről kiderült, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) évente legfeljebb 100 ezer törökországi szíriai menekült áttelepítésére képes, és ez túl kevés lehet ahhoz, hogy az ankarai vezetést a törökvgörög határ hatékony biztosítására ösztönözze.

A Die Welt című konzervatív lap vezető kommentátora, Thomas Schmid szerint az év végére az a helyzet állt elő, hogy a kancellár ugyan azt állítja, van terve a válság megoldására, de ez nem igaz. Csupán „arra irányuló politikai akarat van, hogy legyen terv, de terv nincs”.