Az év, amikor kitört a „német frász”

Krízisek idején jellemző aggodalom alakult ki idén a németeknél.

A DFB-nél is nagyobb bajba került a Volkswagen (VW) csoport. A német gazdaság legfontosabb ágazata, a főként exportra termelő ipar „koronaékszereként” számon tartott társaságról kiderült, hogy nagyszabású csalást követett el, több mint 10 millió autót látott el olyan szoftverrel, amely érzékeli a mérés körülményeit, és így az autó a teszteken a valóságos nitrogén-oxid-kibocsátás töredékét produkálja. A botrány egyelőre felmérhetetlen károkat okoz a német önkép fontos részét jelentő ipar arculatában, a „Made in Germany” márkanévben, hiszen a VW a német minőség és megbízhatóság jelképe.

A szorongást azonban mindenekelőtt a DFB és a VW botrányánál is súlyosabb, beláthatatlan következményekkel fenyegető menekültválság erősíthette fel. A válság biztosnak hitt alapelvek sorát vonta kétségbe; egyebek között kiderült, hogy a széles nemzetközi kapcsolatrendszert mozgató és sok krízishelyzetben edzett kormányzat nem ismerte fel időben, hogy évtizedek óta nem látott erősségű menekülthullám formálódik, majd kezd hömpölyögni Németország felé, a „békeidőben” hatékony államigazgatásról pedig kiderült, hogy nemigen bírja a szélsőségesen erős terhelést.

A hullám a Magyarországról elindult menedékkérők beengedéséről szeptember 5-re virradóra hozott döntés révén drámai mértékben felerősödött, azóta legkevesebb félmillió menedékkérő érkezett Németországba. Az első hetekben az örömittas lelkesedés volt a jellemző, sok németet töltött el büszkeséggel, hogy hazája hetven évvel a náci diktatúra után a szabadság, béke és remény földje menekültek számára.

Az eufóriát káosz és nyugtalanság váltotta fel, járások, városok, egész tartományok kerültek „állandósult rendkívüli állapotba”. Időközben nagyjából sikerült úrrá lenni a helyzeten, legalábbis ami a menedékkérők beáramlásának kezelését, a „válságmenedzsmentet” illeti, de nem látni a hullám végét, és a nemzetközi válságok kezelésben nagy tapasztalattal rendelkező kancellár, Angela Merkel elképzeléseiről szakértők szerint csak az állapítható meg teljes biztonsággal, hogy megvalósíthatóságuk kérdéses.

Így a legutóbbi koncepcióval, a menekültkontingensek átvételére alapozott rendezési tervről kiderült, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) évente legfeljebb 100 ezer törökországi szíriai menekült áttelepítésére képes, és ez túl kevés lehet ahhoz, hogy az ankarai vezetést a törökvgörög határ hatékony biztosítására ösztönözze.

A Die Welt című konzervatív lap vezető kommentátora, Thomas Schmid szerint az év végére az a helyzet állt elő, hogy a kancellár ugyan azt állítja, van terve a válság megoldására, de ez nem igaz. Csupán „arra irányuló politikai akarat van, hogy legyen terv, de terv nincs”.