A másik hatásköri gyengeség, hogy saját elhatározásból soha nem cselekedhet, csakis tagállami felkérésre, ennek példája volt a múlt csütörtöki – jócskán megkésett – görög kérelem szakértőik bevonására. Ewa Moncure mindezt azzal magyarázta, hogy a Frontexet 2004-ben, tizenegy éve alakították, amikor még merőben más nagyságrendet mutatott az Európát célba vevő migráció.
A Frontexnek az úgynevezett jelentőkön (briefer) keresztül első kézből való információi vannak az embercsempészek líbiai, olasz, illetve a török és görög partok mellett zajló tevékenységéről. Ezek az emberek összegzik, hogy hogyan váltanak taktikát, kikkel üzletelnek és hova irányítják a menekülőket az emberkereskedők.
Amíg Törökországból gumicsónakokon küldik át „ügyfeleiket” a csempészek, addig Líbiából használaton kívüli, veszélyes hajókkal indítják őket észak felé, nemegyszer fegyverrel követelve vissza a Frontextől azt a hajót, amelyről kimentették a menedékkérőket a Földközi-tengeren. Líbia esetében az is nehezít a helyzeten, hogy az országnak a hatalmi vákuum következtében nincs parti őrsége, ellentétben Törökországgal. Az itteni hatósággal rendszeres kapcsolatban áll az ügynökség, például a törökök a migránsok várható számát előre közlik. Javulást fog hozni ebben a fajta kapcsolattartásban, hogy januártól összekötő tisztek kezdik meg tevékenységüket a török partoknál.
A szóvivő legsürgetőbb feladatnak az adatbázisokhoz való helyi és valós idejű hozzáférést, a szervezet önálló cselekvőképességgel való felruházását és a harmadik országban való beavatkozásának lehetőségét nevezte meg a brüsszeli fórumon.
