Béna kacsák védik az unió határait

Kölcsönzött munkaerővel dolgozik az unió határát védő szervezet.

Európai parlamenti felhatalmazás és bizottsági döntés híján számos olyan fontos lépést nem tud megtenni az uniós határőrizeti ügynökség, amelyre nagyon gyorsan szükség lenne az EU déli és keleti határainál.

Mint azt Ewa Moncure, a Frontex szóvivője egy brüsszeli fórumon kedden újságírók előtt részletezte, a görög partokra a múlt héten dobott erőiknek rendkívül sokrétű feladatot kell ellátniuk, és számos nehézséggel kell szembenézniük. Legnagyobb hátrány, hogy a határőrök egyelőre nem érik el a személyes adatokat tartalmazó tagállami adatbázisokat, ami nagyon lelassítja a nyilvántartásba vételt.

Kapacitásaik azért is túlterheltek, mert rengetegféle szakértelmet igényel a beléptetési procedúra. Külön szakember állapítja meg az érkező állampolgárságát, papírjainak hitelességét. Szükség van számos tolmácsra és ujjlenyomatvevő készülékekre is. Az itt jelentkező további feszültségforrásnak nevezte Ewa Moncure, hogy az utóbbi időben számosan tagadják meg az ujjlenyomatadást, mivel a migránsok nagyon is tudatában vannak a dublini egyezményben foglalt visszatoloncolási szabályoknak.

Az adatfelvétel mindezeken túl semmit nem ér, ha nincs olyan kommunikációs eszköz és hálózat, amelyen keresztül adatokat lehet továbbítani az adott tagállam hatóságaihoz – részletezte a szakember. Ráadásul mivel a Frontex saját maga nem láthatja az uniós tagállami adatbázisokat, ezt a munkát rá kell hagynia az adott országok hivatalos hatóságaira, és ez szintén lassít a folyamaton.

Furcsa, de a varsói központú Frontexnek nincs saját, terepen dolgozó munkavállalója, csupán a tagországok által kiküldött szakértői, szerződéses munkatársai, összekötői. Olyan akciók esetében, mint most a több száz szakember görög krízispontokra való kiküldése, az ügynökség csak embereinek szállás- és kiutazási költségeit tudja állni, az adott résztvevőnek a küldő tagállam biztosítja a fizetését.

De ez még csak az egyszerűbb kihívást és a kisebb nehézséget jelentő összetevője a Frontex mostani helyzetének. Mint az a szóvivő szavaiból kiderült, az ügynökség jelenlegi hatásköre nem teszi lehetővé, hogy harmadik, tehát nem EU-s országban kezdjen akcióba, mivel a tagállami hatóságok felügyelete alá tartozik. Ez pedig nagy hiányosság a jelenlegi menekülthelyzetet tekintve, mivel a migrációs útvonal több nem uniós európai országon – Macedónia, Szerbia – is átvezet.

A másik hatásköri gyengeség, hogy saját elhatározásból soha nem cselekedhet, csakis tagállami felkérésre, ennek példája volt a múlt csütörtöki – jócskán megkésett – görög kérelem szakértőik bevonására. Ewa Moncure mindezt azzal magyarázta, hogy a Frontexet 2004-ben, tizenegy éve alakították, amikor még merőben más nagyságrendet mutatott az Európát célba vevő migráció.

A Frontexnek az úgynevezett jelentőkön (briefer) keresztül első kézből való információi vannak az embercsempészek líbiai, olasz, illetve a török és görög partok mellett zajló tevékenységéről. Ezek az emberek összegzik, hogy hogyan váltanak taktikát, kikkel üzletelnek és hova irányítják a menekülőket az emberkereskedők.

Amíg Törökországból gumicsónakokon küldik át „ügyfeleiket” a csempészek, addig Líbiából használaton kívüli, veszélyes hajókkal indítják őket észak felé, nemegyszer fegyverrel követelve vissza a Frontextől azt a hajót, amelyről kimentették a menedékkérőket a Földközi-tengeren. Líbia esetében az is nehezít a helyzeten, hogy az országnak a hatalmi vákuum következtében nincs parti őrsége, ellentétben Törökországgal. Az itteni hatósággal rendszeres kapcsolatban áll az ügynökség, például a törökök a migránsok várható számát előre közlik. Javulást fog hozni ebben a fajta kapcsolattartásban, hogy januártól összekötő tisztek kezdik meg tevékenységüket a török partoknál.

A szóvivő legsürgetőbb feladatnak az adatbázisokhoz való helyi és valós idejű hozzáférést, a szervezet önálló cselekvőképességgel való felruházását és a harmadik országban való beavatkozásának lehetőségét nevezte meg a brüsszeli fórumon.