Egyre több migráns térne át

Sok ezer Szentírást osztott szét a közel-keleti menekültek között Varga Tibor szabadkai lelkipásztor. Volt, aki csókolgatta a Bibliát.

– Hogyan jutott az eszébe, hogy a menekülteknek Bibliát is adjon?
– A mi szervezetünknek kettős feladata van: az egyik az, hogy a szükséget szenvedő embereket felkaroljuk, segítsük, ahogy a Példabeszédek könyve tartja, „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét”. De legalább ennyire fontos a szellemi szempont is, hogy a többi ember a mi cselekedeteinkben Isten kezét lássa. Akik pusztán emberiességből kiindulva cselekednek, azoknak sajnos igen gyorsan alábbhagy a lelkesedésük, mert gyakran azt tapasztalják, hogy sokan meg sem érdemlik a segítséget és hálátlanok. Sőt olyanok is vannak, akik ellenünk tennének, például terrorcselekményeket követnének el. Én is láttam, hogy sok migráns milyen, vagy milyen is lenne egy olyan Európában, ahol az emberi értékek alig számítanak. Ezért megpróbáltam megadni a lehetőséget nekik arra, hogy megismerjék az igazi európai értékeket, amelyek a kereszténységben gyökereznek.

– Hogyan reagáltak arra, amikor Bibliát kaptak öntől?
– Számtalanszor előfordult, hogy a menekültek azt mondták a beszélgetéseink során, hogy nekik már elegük van az iszlámból. Hiszen ami az egykori országukban történt, az nekik többé már nem kell, valami mást akarnak. Sőt, akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy keresztények akarnak lenni. Így örültek annak, hogy a saját nyelvükön ismerhetik meg a Bibliát, hiszen arab, pastu és farszi nyelvű Szentírásunk is van. Amikor ezeket átadtam nekik, nagy örömmel fogadták, persze olyanok is voltak, akik kicsit szkeptikusan viszonyultak hozzá.

– Volt olyan is, aki ellenszenvvel fogadta?
– Ritka volt a negatív reakció. Természetesen nem propagandaszerűen osztottam szét közöttük, hanem azoknak adtam, akikkel elbeszélgettem, és akiknél nyitottságot éreztem arra, hogy megismerjék a Szentírást. Hiszen a Koránban, a 10. szúrában az áll, hogy ha valami nem világos, akkor a könyv népét kell kérdezni és az indzsílt, vagyis evangéliumot kell olvasni. A menekültek tehát általában tisztelettel vannak a Biblia iránt, nemegyszer láttam azt, hogy mikor valaki a kezébe vette, akkor megcsókolta, becsomagolta és úgy tette el, mintha az az ő szent könyve lenne. Tulajdonképpen Európa szégyenkezhetne emiatt, mert nálunk ezt aligha teszik meg sokan.

– Nem túl gyors számukra ez a váltás?
– Nyugat-Európában – ahová a menekültek tartanak – már vannak muzulmán közösségek, amelyek egyfajta szubkultúrát képviselnek. Ezek között olyanok is vannak, amelynek tagjai úgy viselkednek, mintha még a Közel-Keleten élnének, sőt az is előfordul, hogy a saría törvények szerint élnek. Akik ebbe a társadalomba kerülnek, azok megint csak ott fognak tartani, amiből elmenekültek. Amíg nem jutnak el idáig, addig kell cselekedni a beilleszkedés területén is, hiszen addig jóval szabadabban élhetnek ők is.

– Be tudnak ők illeszkedni a mi társadalmunkba?
– Egyáltalán nem mindegy, hogy mibe is szeretnénk, ha beilleszkednének a menekültek. Vagy hogy van-e hová beilleszkedni. Most, amikor egy idegen ideológia kezd beáramlani a kontinensünkre, sokan invázióról beszélnek és arról, hogy Európa el fogja veszíteni az identitását. Pedig már régen elveszítette azt. Akik már korábban felszólaltak az értékeink megőrzése mellett, azokat rasszistáknak kiáltották ki, amivel csak altatták és megfélemlítették az embereket. Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy kik is vagyunk mi. Ha a menekültek egy emberi értékeitől megfosztott, haszonleső, kizsákmányoló társadalmat látnak, akkor nagyot fognak csalódni. Akkor azt mondják majd, hogy a saját társadalmi rendszerük egyszerűen jobb, mint az európai. Ha Európa nem változtat a mostani értékrendjén, akkor egyszerűen felfalnak bennünket. Ha viszont a menekültek azt látják, hogy ez egy értékes kultúra, ahol megbecsülik az embert, jóval nagyobb eséllyel fognak beilleszkedni.