Az innivalóhoz ugyanis minden esetben hozzá lehet jutni. Egy egészen friss történet szerint az egyik, mélyen az erdőben táborozó alakulat tagjainak, miután megkapták havi járandóságukat, inni támadt kedve. A legközelebbi faluig azonban legalább öt kilométer az út, aminek megtételéhez viszont senkinek nem fűlött a foga. Inni viszont nagyon akartak, így közülük valakinek eszébe jutott, azért van a mobiltelefon, hogy használják is. És használták. A városból taxit rendeltek, a gépkocsi vezetőjének elmondták, mennyi vodkát vásároljon, és hol parkoljon le, a taxis pedig eleget tett a megrendelésnek. A néhány üveg vodka azonban hamar elfogyott, a harcosok szomjúsága viszont nem akart elmúlni. Végül is ketten, menteni a menthetőt alapon, mégiscsak rászánták magukat, hogy besétáljanak a faluba. Útközben azonban összeszólalkoztak, mire az egyikük a fegyverével fejbe lőtte a másikat. Halál, letartóztatás, és rövidesen bizonyára meglesz az ítélethozatal is, de a tények ettől még nem fognak megváltozni.
Az alkohol idézte elő a tragédiát az egyik gépesített dandár gyalogsági zászlóaljánál is. Az alakulat tagjai a gyakorlótérről tértek haza a kaszárnyába, amikor az egyik, meglehetősen ittas állapotban lévő katona váratlanul lövöldözni kezdett, három társa életét oltva ki, míg a negyedik áldozat ő maga lett, mert a további gyilkolás megakadályozása érdekében őt magát is leterítették. A Doneck megyei Volnovaho alatt egy meglehetősen bódult állapotban lévő katona pedig a 72-es dandár két felderítőjét lőtte agyon csak azért, mert azok a szemére merték vetni katonához nem méltó viselkedését. Az ilyen és hasonló tragédiák nem egyediek. Sőt, éppen ellenkezőleg. Miután ugyanis a frontvonalakon gyakorlatilag szinte teljesen megszűntek az aktív harci cselekmények, a katonák elengedték magukat, illetve egyéb elfoglaltság hiányában vodkázással próbálják agyonütni az időt.
A 28. számú gépesített dandár alezredese, Ivan Kaletnik szerint a probléma kezelését a behívás módszerének megváltoztatásával kellene kezdeni. Jelenleg ugyanis az történik, hogy a hadkiegészítő központok lényegében azokat sorozzák be, akiket éppen sikerül fülön csípniük. Nekik ugyanis a kötelező létszám előállítására vonatkozó parancsot kell teljesíteniük, a többi már nem az ő gondjuk. Akiket pedig egyszer egyenruhába bújtattak, azoktól szinte lehetetlen megszabadulni, jóllehet olyanok is vannak közöttük szép számmal, akik a harci műveletek közepette sem józanok. A 41. számú Donbasz-Ukraina zászlóalj szóvivője, Dmitro Reznicsenko viszont a szelektálást az önként jelentkezőkre is kiterjesztené. Meggyőződése ugyanis, hogy a mostani önkéntesek közül is igen sokan csak azért akarnak egyenruhát ölteni magukra, mivel tudják, a hadseregben késedelem nélkül megkapják a pénzüket, amit aztán italra költhetnek. Közvetlenül a keleti végeken szolgáló parancsnokok szerint viszont csak úgy lehet véget vetni az ivászatnak, ha az ország vezetése végleg lemond a kötelező behívásról, az újoncok húsdarálóba küldéséről, ugyanakkor jelentősen megemeli a szerződéses állomány tagjainak a fizetését, valóban hivatásossá téve ezáltal a hadsereget. A munkahelyükre ugyanis nem azért járnak az emberek, hogy a sárga földig leigyák magukat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!