Klímavédelmi egyezmény: ettől még jöhet katasztrófa

A szakértő szerint a lelkiismeretünkre bízták, hogy megvalósítjuk-e a meghirdetett célkitűzéseket.

Fordulópontot jelenthet a káros éghajlatváltozás elleni nemzetközi fellépésben, és megmutatja, hogy mi minden lehetséges, ha a világ összefog – így kommentálta Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke a párizsi ENSZ-konferencián szombaton elfogadott, átfogó klímavédelmi a megállapodást, majd hozzátette: az egyezmény így

„a legnagyobb esély a Föld megmentésére”.

David Cameron brit miniszterelnök sem bánt szűkmarkúan a nagy szavakkal: „gyermekeink és unokáink is látni fogják, hogy ez a generáció megtette kötelességét a bolygó jövőjének biztosítása érdekében”. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig egyenesen úgy fogalmazott:

„ez az utolsó lehetőség”

arra, hogy a jövendő generációk számára „stabilabb világot, egészségesebb bolygót, tisztességesebb társadalmakat és virágzóbb gazdaságokat” hagyjanak hátra.

Habár a hírügynökségek történelmi jelentőségűnek nevezték a megállapodást, a The Atlantic összegyűjtötte azokat a kérdéseket, amelyek a megállapodás után is nyitva maradtak. Ilyen például az, hogy hány fokban kellene meghatározni a felmelegedés határát, mikorra kell felhagynunk a fosszilis energiahordozók használatával, illetve kinek és mennyi pénzt kellene a továbbiakban fizetnie.

De azt is felvetik, hogy korábban az Egyesült Államok a célok teljesítésének ellenőrzését egy, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez hasonló külső szervre bízta volna, ezzel szemben a mostani megegyezés szövegében már nem említettek semmiféle külső ügynökséget.

Portálunk a nyitva maradt kérdések kapcsán dr. Glied Viktor szakértőt kérdezte, aki elmondta: az egyezmény megszületése mindenképpen váratlan volt, mivel a globális világgazdasági válság idején a nagyhatalmakat inkább a pénzügyeik rendbetétele foglalkoztatta. A 2009-es koppenhágai klímacsúcstól is nagyon sokat vártak, ott azonban nem történt előrelépés. Végül most, amikor a szíriai és iraki háborúról, valamint a terrorizmusról szólnak a hírek, senki nem számított nagy áttörésre, mégis óriási előrelépés történt.

Glied Viktor szerint míg korábban a fő csapásirány az volt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentsék, most már a technológiai innovációra helyezték a hangsúlyt, amivel mindez elérhető. További előrelépés, hogy a fejlett országok összesen 100 milliárd dollár pénzügyi támogatást ajánlottak fel klímafinanszírozásra 2020-ig, és ez az alap később még növekedhet is.

A szakértő hangsúlyozta, hogy bár a dokumentum szerint „törekedni kell arra”, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5-2 Celsius-fokot, ez csupán egy iránymutató szám, vagyis átlaghőmérsékletet kell érteni alatta. Így lehetnek majd helyek, ahol nagy problémák adódnak, máshol pedig meg sem érzik a változást.

Glied rámutatott arra is, hogy a megállapodás az eredeti célt – vagyis a fosszilis energiahordozók felhasználásának visszavágásával elért kibocsátás-csökkentést – szinte teljesen zárójelbe helyezte, ezzel szemben a technikai innovációra helyezte a fókuszt, ami a kutatás-fejlesztést, így a gazdasági teljesítményt serkenti. De megint nem esett szó az országúti és légi közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátásáról, pedig ez nagyon komolyan növeli a felmelegedés kockázatát.

Mint ismert, a megállapodás nem ír elő büntetést a célkitűzéseiket nem teljesítő országokkal szemben. Ugyanakkor átláthatósági szabályokat fektet le, amelyek arra ösztönözhetik az országokat, hogy valóban azt tegyék, amit ígérnek. A felek most abban állapodtak meg, hogy minden csatlakozónak rendszeresen jelentést kell tennie kibocsátásának alakulásáról és a csökkentésére tett erőfeszítésekről.

Glied Viktor szerint a nemzetközi egyezmények legnagyobb problémája mindig is az volt, hogy nagyon nehéz őket betartatni, a legtöbbször a következmények hiánya miatt siklottak ki.

„Az Egyesült Államokat vagy Kínát aligha fogja valaki szankcionálni, így lényegében az aláíró országok és vezetőik lelkiismeretére bízták a végrehajtást”

– hangsúlyozta.

A szakember kiemelte: eddig jellemzően azok a regionális együttműködések tudták betartani az ilyen jellegű egyezményeket, amelyeknek volt szankcionálási lehetősége. Így például az unióban az Európai Bizottság megszabta, hogy mekkora mértékű kibocsátás-csökkentést kell végrehajtani. Amennyiben ezt egy tagország nem tartotta be, akkor akár vissza is tarthattak bizonyos pályázati forrásokat, vagy büntethettek.

Glied Viktor szerint most, amikor kezdünk kilábalni a gazdasági gödörből, bizonyos vállalások valószínűleg teljesülni fognak, mások pedig nem.

„Amint pedig jön egy újabb válság, mindenki háttérbe helyezi az elfogadott vállalásokat”

– tette hozzá a szakértő.