Marx mellett Rooney: élet Észak-Korea csücskében

Oda is beszűrődött a nyugati kultúra, ahol ennek feltehetőleg nem igazán örülnek.

„A szocializmus fél évezredes történelme? Egyáltalán tényleg van szocializmus ennyi ideje?” A 19 éves Zhang Hongyao az észak-koreai határtól 32 kilométerre fekvő Yanbian Egyetem hallgatója, de ahogy más osztálytársait, láthatólag őt sem igazán hozza lázba a szocializmus szelleme a Guardian riportja szerint. A kínai intézmény a Yanbian Koreai Nemzetiségi Autonóm Járásban található, amelynek összterülete 42,7 ezer négyzetkilométer, és ami Kína, Oroszország és Észak-Korea találkozásánál fekszik.

A kínai tanulók nagy részéhez hasonlóan Zhangéknak is bőven van lehetőségük a mindennapokban Lenin, Mao és Marx tanait elsajátítani, de úgy tűnik, az órák nem bizonyulnak olyan hatékonynak, mint azt a kínai kommunista vezetők szeretnék. Egy másik fiatal, a 19 éves Zhang Yuhao a rapzenéről kérdezi a Guardian (és az NK News) anonim riporterét: odahaza, Binzhouban online rapfórumokon mozgott, és mindent tud a 90-es évekbeli hiphopos rivalizálásról. Osztálytársai előszeretettel vitatják meg Wayne Rooney futballteljesítményét, a kínai színész Fan Bingbing munkásságát, vagy csak simán okostelefonjukon játszanak a Clash of Clansszal.

Az itt tanulók zömének nem a koreai nyelv tanulása volt a leghőbb vágya: Li például elbukta az első helyen megjelölt intézetbe való bekerülést, de magas presztízse miatt elfogadta a Yanbian Egyetem érintett karát is. Itt tanult korábban az ismert kínai kongresszusi vezető, Zhang Dejiang is még a 70-es években, majd egy évtizeddel később a Phenjani Kim Ir Szen Egyetemen folytatta.

Ez az a hely, ahol annyira keverednek nyelvek és kultúrák, hogy még az itt oktatók sem sejtik, milyen nyelven tanulnak meg végül a diákok: a hallgatók észak-koreaiul tanulnak, amit Chaoxianyunak neveznek, tankönyveiken viszont a Hanguoyu kifejezés szerepel, amit a kínaiak használnak a dél-koreaira. A tanult szavak nagy része is valójában dél-koreai, a hwajangsiltól (fürdőszoba) a heeoseutailig (hajviselet). A tanárok pedig kínaiak és Yanbian akcentussal beszélnek – a riporter szerint nem könnyű tehát megjósolni, a diákok végül a koreai nyelv mely változatát fogják beszélni.

A monoton órákba a kevés izgalmak egyikét az osztályválasztások hozzák, ami kiválóan tükrözheti, a diákok később milyen szerepet kaphatnak a kommunista párton belül, ha elfogadják őket párttagoknak. Valamilyen osztálypozícióért mindenki indul, de vezető, banzhang csak egyvalaki lehet a csoport 27 lányából. Vagyis lehetne, ha közülük kerülne ki a győztes, de hiába: az öt fiú egyike, Li kapja meg végül a pozíciót.

Az órákon felváltva adnak elő a koreai kultúráról, történelemről, életről, a kínai Wikipediáról (Baidu Baike) másolnak át részleteket dél-koreai focistákról, filmsztárokról és ételekről a PowerPoint egy kalózmásolatára. Egyikük a riportertől kérdezi meg, mi az angol „swag” kifejezés jelentése. (A kifejezést sok mindenre használják, sokan melléknévként a menő szinonimájaként.) Nem mindennap illethetik ezzel a jelzővel Kim Dzsong Un kedvenc női zenekarát, a Moranbongot – jegyzi meg a lap szerzője. Ezeknél a diákoknál ez mindennapos: nagy csoportokban hallgatják hosszú napokon keresztül a szocialista retorikát, marxizmust és propagandát, majd szabadidejükben okostelefonjaikon kutatják a legújabb trendeket, zenekarokat, termékeket.

A szokatlan és engedett kulturális keveredés ellenére továbbra sem épp a szabadság földje a környék sokaknak: szintén a Guardian számolt be róla például nemrég, hogy kilenc szökött észak-koreait toloncolhatnak vissza Kínából, gyakorlatilag halálra ítélve ezzel őket. A Human Rights Watch (HRW) figyelmeztetett: ha a disszidenseket visszaviszik Észak-Koreába, ott bebörtönzik, megkínozzák és akár meg is ölhetik őket. A HRW november végén nyílt levélben kérte a dél-koreai elnököt, Pak Gun Hjét: hasson oda Kínánál, hogy engedjék a disszidenseket menedékjogot kérni Dél-Koreában vagy más államban. A kilenc szökött észak-koreai között van egy 11 hónapos gyermek is.

A disszidenseket a kínai–észak-koreai határhoz közel, a tumeni kínai katonai helyőrségnél tartják fogva, mióta Vietnam átadta őket Kínának. Észak-Kínából juthattak át, de másokkal ellentétben nem jutottak el Dél-Koreáig: utóbbiakat útjuk során egyébként koreai származású kínai állampolgárok is szokták segíteni.

A 2010-ben hozott törvény szerint azok, akik engedély nélkül elhagyják Észak-Koreát, hazaárulást követnek el, és halálra kell őket ítélni. Kína ennek ellenére illegális gazdasági bevándorlókként tekint az érkező észak-koreaiakra, és visszatoloncolja őket a sztálinista diktatúrába. A HRW le is szögezte, hogy ehelyett inkább menekültekként kellene tekinteni rájuk.

A koreai háború 1953-as befejezése óta körülbelül 26 ezer észak-koreai hagyta el otthonát, és talált menedékre Dél-Koreában a szöuli újraegyesítési minisztérium összesítése szerint. A legtöbben Kínán keresztül menekülnek, de vannak, akik csónakokkal próbálkoznak, ami jelentős kockázatokkal jár. Nemrég például két felborult horgászcsónakra bukkantak a japán partoknál, rajtuk tíz észak-koreai holttestével.