Toporgás migránsügyben

A kvótákat támogató országok egyre inkább magukra maradnak a befogadást illetően.

Szíriai emberek vallomásait olvashatjuk menekülésük megpróbáltatásairól az Európai Parlament (EP) székházában látható kiállításon. Több idézetben is az áll, hogy az európai hatóságok ujjlenyomat adására kényszerítették őket. Az Brüsszelben is nyílt titok, hogy az Európa felé igyekvők sokszor nem akarják biometrikus adataikat megadni, ugyanakkor egyes EP-képviselők előtt mintha nem volna tiszta, hogy ez állandósult probléma, amely nem a megoldás felé tart, mindeközben még a tagállami személyi nyilvántartások sem átjárhatóak. Az egységes fellépéstől még nagyon messze áll a 28 tagállam, mert míg egyesek nagyobb szigorúságot követelnek a külső határokon, mások nem látnak biztonsági kockázatot.

Ráadásul a nagyjából a keleti és nyugati államok közötti törésvonallal leírható nézetkülönbségek legalább március közepéig fennmaradhatnak, mivel az Európai Bizottság elé csak ekkor fog kerülni egy javaslat a menekültek áttelepítését, visszatoloncolását is szabályozó dublini egyezmény alapos újragondolásáról.

A menekülteknek igenis menedéket kell adni, és ha minden állam így tenne, nem lenne menekültprobléma – mondta még kedden Martin Schulz, közvetetten utalva Magyarországra is. Az EP elnöke, aki a tagállamok egységes fellépését hiányolta a kérdésben, a migrációról tartott sajtótájékoztatón felindultan kommentálta Dánia múlt heti referendumának eredményét. A dánok ugyanis épp a belügyi és rendőrségi területen utasították el az együttműködést az unióval. „Elképesztő, hogy a legnagyobb veszély közepette így tesznek\" – mondta a német politikus.

A probléma tehát már a migránsok nyilvántartásba vételénél, adataik kezelésénél kezdődik, és még nem is tartunk a határőrizet, megfelelő ellátás, a tervezett elosztás kérdésénél. Ez utóbbit egyébként Ska Keller német zöldpárti politikus sikeresnek tartja, örömmel számolt be róla, mennyire tetszik Luxembourg az Athénból repülőn útnak indított 19 menekültnek. Azt mondta, csak bürokratikus akadályok miatt sikerült eddig csupán kétszáz menekültet ilyen módon szétosztani különböző tagállamokban. De ha végre felgyorsul az eljárás, szerinte ez járható út lesz a probléma kezelésére.

José Manuel Fernandes portugál menekültügyi rapportőr is a szolidaritást hiányolta. Úgy látja, vészesen kevés az az összeg, amit a tagállamok a menekültügyi alapba felajánlottak; mindenki ígérget, miközben alig csorog be pénz. A Szíria megsegítésére létrehozott 500 millió eurós uniós alapból még 459 millió hiányzik. Fernandes kitért a tagállamok önző magatartására fiskális kérdésekben. Szerinte nehezen tolerálható, hogy a legtöbb országnak csak addig fontos Brüsszel, amíg pénzt látnak onnan, de ha egységes, nemzetek feletti megoldásra van szükség, mindenki szuverenitására hivatkozik. Visszatérő módon a nemzeti elköteleződések, politikai oldalak képződnek le az EP-szavazásokon is, aminek végső soron a menekültek az áldozatai – véli. Megállapította, az unió nem tud közösségként gondolkodni, csak tagállamok léteznek, ami elkeserítő.

Sylvie Guillaume szocialista európai parlamenti képviselő azt nehezményezte, hogy még mindig nincs egységes uniós lista a biztonságos országokról. Szélsőséges példaként Ghánát említette, amelyet egy meg nem nevezett tagország biztonságosnak tart, de csak a férfiak számára. Természetesen a különutas menekültpolitikát illetően Magyarország emlegetése sem maradhatott ki a sorból, a zöldpárti Ska Keller szerint Magyarország imázsproblémával küzd, s már eleve azért nem akarnak hazánkba jönni a menekültek, és elfogadni az ide való áttelepítést (ha volna egyáltalán ilyen akció folyamatban), mert azt látják, hogy itt menekültügyi őrizetbe kerülnek. Mint mondta, ezen a kialakult képen kellene javítani, és ki kellene jelenteni, hogy a magyar kormány is elfogadja a kvóták rendszerét, és akkor minden áttelepített a számukra meghatározott országban maradna. Arra az újságírók ismételt kérdései ellenére a fórum egyik résztvevője sem válaszolt, hogy a másodlagos migrációnak – hogy tudniillik menekültstátust kapó személyek a visszatoloncolás célországából akadály nélkül újraindulhatnak kívánatosabb tagállamokba – milyen eszközökkel lehetne elejét venni.