Ismert, a lényegesen szerényebb lehetőségekkel rendelkező Észak-Korea 2006-ban hajtotta végre első sikeres nukleáris kísérleti robbantását. Vagyis tíz év távlatából elképzelhetőnek tűnik, hogy előbb-utóbb birtokolják majd a szükséges technológiát.
Noha az atomfegyverek bevetésének valószínűsége jelentősen lecsökkent a hidegháború óta – a régi világrendben jóval nagyobb esélye volt annak, hogy valamely hatalom úgy lássa, egy összecsapás keretében szükség lehet ilyen fegyver használatára –, ma Észak-Korea ebből a szempontból a legkevésbé biztonságos játékos a világ sakktábláján.
Péczeli Anna szerint amerikai–orosz–kínai–brit–francia viszonylatban ennek valószínűsége viszont már nagyon minimális, így ezek szinte kizárólag elrettentésre szolgáló, inkább politikai fegyverek. NATO-viszonylatban azért is van különös jelentőségük, mert az amerikaiak öt másik országban még mindig állomásoztatnak atomfegyvert, ezzel is jelzik, hogy továbbra is elkötelezettek az európai NATO-tagállamok védelme mellett.
Valós felhasználás szempontjából Észak-Korea a leggyengébb láncszem a világ sakktábláján, ott elképzelhető, hogy a rezsim túlélése érdekében akár a használat mellett döntsenek.
Fennáll az a veszély is, hogy terrorista szervezetek juthassanak nukleáris fegyverhez, ez ma Barack Obama vesszőparipája. „Ők nem attól az országtól félnek, akinek nyolcezer atomfegyvere van, hanem akinek egy atomfegyvere van” – jelezte Péczeli Anna. Hozzátette: ha egy radikális szervezet atombombát szerez, az nem kísérletezget vele, hanem felrobbantja. „Tudjuk, hogy az al-Kaida például szeretett volna atomfegyverhez jutni, de ugyanez igaz volt az Aum Shinrikyo nevű japán terrorszervezetre is (ők a felelősei az 1995-ös japán vegyi támadásnak). Ma rengetegszer találgatják, hogy az Iszlám Államnak vannak-e hasonló törekvései – fűzte hozzá a szakértő.
