A nyugati közvélemény mindeddig javarészt lemaradt ezekről a fejleményekről, ami leginkább a nyugati médiumok elfogultságára, illetve a szíriai háborút övező nyugati információs hadviselésre vezethető vissza. Az orosz intervenciót a „diktátornak nyújtott segítségként” mutatták be, amely legfőképpen nem az Iszlám Állam, hanem a „mérsékelt ellenzék” ellen folyik, ugyanakkor nagy súlyt fektettek – elsősorban egy londoni emigránsszervezet „jelentései” alapján – az oroszok okozta civil áldozatokra. Közben a kibontakozó harctéri fordulat nem kapott teret a nyugati nyilvánosságban. Pedig ehhez nem kellett volna mást tenni, csak legalábbis figyelembe venni az orosz védelmi minisztérium rendszeres, képekkel, videókkal és hadműveleti térképekkel bőségesen illusztrált jelentéseit, amelyek nyilván nem mentesek a propagandától és a dezinformációtól, de főbb vonalakban mutatják a harctéri folyamatokat. Az sem mellékes, hogy míg a nyugati haderők csak rendkívül korlátozott hozzáférést adnak a médiumoknak az Iszlám Állam elleni légi hadműveletekhez, addig az orosz hadtörténelemben példátlan módon Moszkva már többször szervezett sajtóutat nyugati tudósítók részére is Latakiába és a földközi-tengeri flottillájához, legutóbb pedig már a lázadóktól visszafoglalt területekre is.
A számos fronton, több stratégiailag fontos település és csomópont körül zajló szír–orosz offenzíva sikere csak az nemrégiben törte át a nyugati média hallgatásának falát. Nem lehetett elhallgatni, hogy az Aszad-rezsim hátországának számító Latakia tartomány utolsó jelentős településéről, Raíjából is kiszorították a lázadókat, akik azt 2012 óta kezükben tartották.
