Nem egyértelmű, sikeres volt-e a forradalom

Egy ott élő magyar nővel és egy szakértővel beszéltünk az ötödik évforduló kapcsán.

Szalai Máté úgy véli, hogy „a 2011 óta tartó események nevezhetők a régi-új katonai elit (és a hozzá tartozó gazdasági erők), az alulról szerveződő mozgalmak, valamint az iszlamista hálózatok versengésének”, ám egy másik narratívát is megemlített. Eszerint „Egyiptom egy grassroot forradalom után gyakorlatilag külső hatalmak csatájának színterévé vált – az egyik oldalról Szaúd-Arábia és szövetségesei támogatták a régi elitet, a másik oldalról a változást sürgető erők, így Törökország, Katar és a Muszlim Testvériség igyekeztek hatalmat szerezni”. Mindezek más közel-keleti országokban is megfigyelhető jelenségek.

A katonai diktatúra kialakulásában szerepet játszhatott a Szalai által említett versengés, ezzel kapcsolatban Mestyán Ádám történész a Mandinernek azt mondta 2013-ban, hogy Mubarak úgy akarta a fiát kinevezni, hogy az nem volt katona. Az egyiptomi néppel szoros szimbiózisban élő katonai vezetés ezt nem fogadta el, hagyta, hogy Mubarakékat elsöpörje a népharag, majd amikor a Muszlim Testvérek veszélyeztetni kezdte a hadsereg hatalmát, azt is eltakarította.

Szalai Máté szerint csak nyugati értelemben használhatjuk a katonai diktatúra fogalmát az egyiptomi helyzetre, és ez még így is leegyszerűsítő leírás. „Természetesen a szabadságjogok érvényesülése alacsony, a lakosság nem vesz részt a közügyekben (erről árulkodik a nagyon alacsony részvételi szándék a jelenleg is tartó választásokon, ahol a hírek szerint több választókerületben a szavazóknak még a 10 százaléka sem járult az urnákhoz), a terrorizmus ellen hirdetett hadjáratban pedig rengeteg hatósági visszaélés történik – mondta, és ezek alapján keményebb a helyzet, mint Mubarak alatt. – Ugyanakkor kétségtelen, hogy az egyiptomi politika a 2011–13-as évek forrongásai után három tényező körül forog – a biztonság, a stabilitás és a jólét megteremtése körül” – tette hozzá. A kutató úgy véli, hogy a jelenlegi kormány ezekre hivatkozva igyekszik hatalmon maradni, de a teljesítménye eléggé kétséges, hiszen például nagyságrendileg (tízszer-hússzor) több terrortámadás történik napi átlagban a Szíszi-időszak alatt, mint korábban. Szalai kijelentette:

„Érdekes módon a kormányzat az arab világban már megszokott érveléssel elismeri, hogy a helyzet nem ideális, de azt mondja, hogy ő a »kisebbik rossz«, a jelenlegi rezsim nélkül ugyanis káoszba fulladna az ország. Ez pedig könnyen lehet, hogy igaz.”

Veres Klára a forradalom előtt pár hónappal költözött Egyiptomba, előtte csak turistaként látogatta az országot és vőlegényét, akihez több mint öt éve ment hozzá. „Nem tapasztaltam nagy különbséget, és azt sem mondanám, hogy igazi katonai diktatúra van, mint például Latin-Amerikában volt a 60-as, 70-es évek idején” – mondta az MNO-nak, hozzátéve, hogy talán

„a diktatúra egyiptomi változata létezik itt, ahol a katonai hatalom megmentő szerepet játszik az egyiptomi emberek életében”.

A gazdasági és biztonsági helyzet továbbra is kedvezőtlen Egyiptomban, a kormányzat zászlóshajó tervei (új főváros, a Szuezi-csatorna bővítése stb.) sorra kérdőjeleződnek meg, vagy pedig nem váltják be a reményeket – véli Szalai Máté. „Ebből kifolyólag a forradalmat kiváltó okok alapvetően megmaradtak Egyiptomban, ugyanakkor a társadalomban, úgy tűnik, még élnek az előző évek emlékei az instabilitásról (és a Muszlim Testvériség kudarcos kormányzásáról), így egyelőre nem szerveződik (vagy nem tud szerveződni) komoly ellenállás” – tette hozzá a kutató.

„Egy forradalom eredményességéről szóló kérdést nehéz igennel vagy nemmel megválaszolni”

– ezt már Veres Klára jelentette ki az MNO-nak. Szerinte „bizonyos értelemben sikeres volt a forradalom, hiszen az egyiptomi nép megértette, mindig van esély a változásra, és a változás elérhető”. „Amikor az utcán vonultunk öt éve, a tüntetők fő szlogenje az volt: »A nép a rendszer leváltását követeli!«” Ez azonban nem valósult meg Egyiptomban – ebből a szempontból nem volt sikeres a forradalom. Emellett egyértelmű negatív hatásokat is tapasztal munkája során, hiszen a turizmus megsínylette az eltelt évek bizonytalanságát.

Arról, hogy sikeres volt-e a 2011-es tüntetéssorozat, a társadalom véleménye is megoszlik Veres Klára szerint. Mégis, a rövid ideig hatalmon lévő, azóta Abdel-Fattáh esz-Szíszi kormánya által betiltott Muszlim Testvérek hívei nincsenek sokan, s csak kisebb tüntetéseket tartottak. „Nem számíthatunk komoly horderejű megmozdulásokra” – jósolta az Egyiptomban élő magyar nő.

Nem lehetett emlékezni

Néhány tucat ember szerette volna megünnepelni hétfőn, hogy öt évvel ezelőtt megdöntötték a Mubarak-rezsimet, és egyúttal Abdel-Fattáh esz-Szíszi rendszere ellen tüntetni. A New York Times beszámolója szerint azonban civilek körbevették és ütlegelni kezdték őket, az utcákon pedig rendőrök ezrei járőröztek. Az egykori webkettes aktivisták Twitteren emlékeztek, ezekből a NYT tett közzé egy összeállítást.

A szakértők többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy bármikor megváltozhat a jelenlegi helyzet, és ismét szerveződhet ellenállás Egyiptomban, bár forradalmi helyzetet legfeljebb középtávon valószínűsítenek – mondta az MNO-nak Szalai. A Szíszi-kormány előtt álló legnagyobb problémák inkább a rezsimen belülről érkezhetnek szerinte – egyes hírek szerint a hadsereg, a gazdasági elit, de még az ország legfontosabb külső szövetségese, Szaúd-Arábia is egyre elégedetlenebb az elnök teljesítményével. Hozzátette: ha ez igaz, akkor rezsimváltás nélküli kormányváltás is lehet a következő években az észak-afrikai országban.