A német nagylelkűség találkozása a realitással

Miro Kovac horvát külügyminiszter a migránshullámról, a Mol–Ina-ügyről és az unió válságáról.

– Miniszter úr, engedjen meg egy személyes jellegű kérdést! Magyarul köszöntött, s a neve is magyaros hangzású, vannak magyar gyökerei?
– Magyar gyökereim nincsenek, Dalmáciából származom. Fiatalkoromban volt egy merész elképzelésem: meg akartam tanulni a szomszéd népek nyelvét, így a magyart is. Tanulgattam magyarul, tanulmányoztam a magyar történelmet, annak magyar–horvát kapcsolódásait. Nem sikerült jól megtanulni magyarul, de meglehet, politikusi pályafutásom végeztével ennek szentelem majd időmet.

– A magyar kormány részéről nagy volt a várakozás az új horvát vezetéssel kapcsolatban, miután a korábbi, baloldali miniszterelnök, Zoran Milanovic idején mélypontra jutott a magyar–horvát viszony. Mi várható e tekintetben az új, koalíciós zágrábi kabinettől?
– Az új kormány működésének tizedik napján Budapesten vagyok, azt gondolom, ez a tény önmagáért beszél. Minőségi, közeli kapcsolatot szeretnénk, ahogyan ez illik két EU-, illetve NATO-tag szomszédos államhoz. Új lendületet akarunk adni az egyébként hagyományosan jó magyar–horvát kapcsolatoknak.

– Ettől még marad a Mol–Ina-ügy, amely megmérgezte az utóbbi évek kétoldalú viszonyát.
– Ezt az ügyet nemcsak megfelelő módon kell kezelni, de úgy is kell kommunikálni. Ez nem fog egyik napról a másikra menni. Fokozatosan fogunk megoldásokat keresni e kérdésben, erre úgy a horvát, mint a magyar fél részéről megvan a jóindulat. Fontos a megfelelő kommunikáció a nyilvánosság felé, kerülni kell a sértegetést, veszekedést. Ez nyitott vitakérdés közöttünk, és nyilván ezután is mindenki a maga érdekét fogja védeni – ez csak természetes. A lényeg, hogy a vitában az ésszerűség határán belül maradjunk. A pozitív történéseket kell kiemelni, mi ezt a politikát képviseljük.

– Maradjunk az energiapolitikánál. Továbbra is prioritás Horvátország számára a krki LNG- (cseppfolyósgáz) -terminál kiépítése, különös tekintettel az energiahordozók árának csökkenésére?
– Hajlunk a projekt megvalósítására, de ehhez szükségünk van magyar barátainkra is. A terminálnak hosszú távon működtethetőnek, üzletileg racionálisnak kell lennie, látni kell a finanszírozási hátteret. Ha minden jel arra mutat, hogy hasznos projektről van, semmi akadálya nem lehet a megvalósításának.

– Horvátország benne van a sűrűjében, ami a menekültválságot illeti. Néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy amennyiben Ausztria és Szlovénia lezárja a határait a migránsok előtt, akkor Zágrábnak is azt kell tennie. Újabb zöldhatári kerítés épül a régióban?
– A menekültek balkáni útvonalán elhelyezkedő államok egy pillanatig sem voltak célországok a migránsok számára. Ők az Európai Unió legfejlettebb államaiban szeretnének élni, így Németországban, Svédországban. Ennek értelmében mindaddig, amíg a németek fogadják őket, tranzitországok leszünk. Ha pedig Berlin úgy dönt, hogy radikálisan csökkenti a befogadandók létszámát, akkor a tranzitállamoknak is hasonlóképpen kell reagálniuk. A megoldás egyébként csak az EU külső határainál valósítható meg. Ezért támogatjuk a macedón–görög határ megerősítésére vonatkozó szlovén álláspontot. Európai megoldást kell keresni a válságra, és a nagy uniós tagországoknak nagyobb a felelősségük az ügyben. Mindannyian felelősek vagyunk, de Németországé – mint az EU legnépesebb államáé – a legnagyobb felelősség a menekültkérdés kezelésében.

– Lesz kerítés a horvát határon?
– A kormány még nem alakította ki az álláspontját ezzel kapcsolatban, de nincs kizárva kerítés építése. Megismétlem: ha Németország lezárja a határt, más is ezt fogja tenni. Dominóeffektus jön létre, így Zágráb kényszerhelyzetbe kerül. Ezek persze rövid távú megoldások lesznek. Éppen ezért van szükség közös európai megoldásra.

– Európában egyre több bírálat éri Angela Merkel kancellár menekültpolitikáját. Már Bécs is elhibázottnak tartja a migránsok német meghívását. Ön szerint milyen mértékben felelős Berlin a kialakult helyzetért?
– Röviden azt mondanám, a német nagylelkűség találkozott a realitással.

– A migránskérdés meglepően gyorsan összehozta a visegrádi országokat és általában a kelet-európaiakat, beleértve Horvátországot. Működhet-e hosszabb távon, más uniós kérdésekben is ez a térségbeli együttműködés?
– Horvátország tavaly Kolinda Grabar-Kitarovic államfő révén megtette az első konkrét lépéseket a szoros térségbeli együttműködés érdekében. Az idén tovább szeretnénk erősíteni a visegrádiakkal való kooperációt. Horvátország geopolitikai helyzetéből kiindulva stratégiájának tekinti az észak-déli tengely erősítését a térségben, ezzel egy időben újra életet lehelne a déli, horizontális közép-európai együttműködésbe is. Az elmúlt tizenöt évben ez utóbbi kooperációt kissé elhanyagoltuk, pedig a kilencvenes években az Olaszországot, Szlovéniát, Magyarországot és Horvátországot érintő négyes együttműködés aktív volt. Megérett az idő ennek felújítására, és ebben Budapestnek fontos szerepe lehet.

– Mostanában egyre több találgatás lát napvilágot az Európai Unió jövőjével kapcsolatban. Egyesek a legrégebbi uniós tagokból álló, úgynevezett mag-Európa különválásáról beszélnek, mások „csak” mini-Schengent vizionálnak. A különutas britek ambíciói egyre nagyobbak. Csupán válságtünetek ezek, vagy az EU szétesésének kezdete?
– Nem gondolom, hogy az Európai Unió szétesne. Korábban is voltak különböző válságok, és ezekből általában megerősödve jött ki az unió. Ugyanakkor az EU meg fog változni. A tagországok száma soha nem volt ilyen magas, a brit reformelképzelések is alakíthatják az uniós szerződést. Vannak viták, de nincsenek fegyveres konfliktusok, és ez hatalmas dolog. Legitimnek tartom a regionális együttműködéseket, mi is erősíteni szeretnénk szerepünket a visegrádiak közös tevékenységében és a már említett horizontális, déli tengely megerősítésében. Európa más részein is vannak ilyen kooperációk, nem kell ezektől tartani. A régebbi, nagyobb tagállamok között is vannak olyan kapcsolatok, amelyekbe minket nem vontak be. Egyik leghangsúlyosabb példa erre a francia–német együttműködés. Egészen más a helyzet az úgynevezett mini-Schengenmel, azaz a jelenlegi rendszer szűkítésével. Ez esetben az EU egyik alapelvéről van ugyanis szó, a szabad mozgás biztosításáról. Ennek korlátozása valóban lépés lehet a szétesés felé.