Döbbenten tekint teremtményére Európa

Két évvel Viktor Janukovics „megpuccsolása” után is a korrupció és az oligarchák hálójában vergődik Ukrajna.

Furcsa, egyben a részt vevő európai szakértők, politikusok számára kijózanító jelenetekkel kezdődött Lódzban az immár 9. alkalommal megrendezett Európa–Ukrajna fórum. A konferencia arra próbált választ keresni, történt-e áttörés Ukrajnában a reformok és a modernizáció terén.

A komoly erőket felvonultató ukrán hatalom a válaszok, Európa megnyugtatása helyett rögtön a megnyitón botrányt csapott, amiért a lengyel szervezők – egyébként a demokratikus vitakultúra szellemében – két olyan orosz állampolgárt, egy elemzőt és egy képviselőt is meghívtak, akik nem léphetnek Ukrajna területére. A rada alelnöke, Okszana Szirojed ezt kikérve magának biztosított mindenkit, hogy az érintett személyekkel ukrán résztvevő nem fog egy panelban szerepelni, majd kioktató hangon azt ajánlotta európai kollégáinak, hogy ne „ukrán válságról”, hanem „orosz agresszióról” beszéljenek. Az új realitásokkal, így a Krím hovatartozásával megbékélést ajánló, a Kremllel szemben egyébként általában kritikus orosz professzornak, Valerij Szolovejnek ezután hasonló hangnemben azzal vágott vissza Szirojed, hogy a gazdasági és politikai problémák súlya alatt a közeljövőben egyszerűen szétesik Oroszország, és az lesz az igazi új realitás.

Ezután az uniós politikusokat szólította fel az alelnök, gondolkodjanak el azon, készek-e egyáltalán segíteni Ukrajnát. Majd amikor egy cseh képviselő ennek feltételeiről, a reformok felgyorsításáról, az állam működtetéséről kezdett el beszélni,

az ukrán résztvevők egyszerűen kivonultak a teremből.

Később, amikor a minszki megállapodásban foglaltak teljesítése jött szóba, szintén Okszana Szirojed azzal intett le mindenkit, hogy az EU ne avatkozzon bele ebbe, hiszen az alkotmány módosítása Ukrajna belügye.

A múlt hét elején már nemcsak egy konferencia résztvevői, hanem az egész világ döbbenhetett rá arra, mi zajlik manapság Ukrajnában. Előbb a parlament hatalmas többséggel leszavazta a miniszterelnök beszámolóját kormánya munkájáról, majd néhány perccel később a minimálisan szükséges 226 helyett csupán 194-en támogatták az Arszenyij Jacenyuk kormányával szembeni bizalmatlansági indítványt. A két szavazás közti időben a regisztráció alapján 103, a befolyásos oligarchákhoz, Rinat Ahmetovhoz, Ihor Kolomojszkijhoz és Viktor Pincsukhoz kötődő képviselő – kormánypárti és ellenzéki egyaránt – távozott az ülésteremből.

A Foreign Policy elemzője keserűen állapította meg, hogy ezek után mindenki számára egyértelmű lehet, kik is irányítják valójában Ukrajnát. Mások a Majdan elárulásáról értekeztek, felemlegetve, hogy a korrupció nagyobb, mint Janukovics idején volt, és az országot bizonyos rotációban lényegében ugyanaz az elit irányítja. Az ukrán átlagembert ez a fordulat már aligha lepte meg, hiszen már annyiszor ellopták az álmait. „Oligarchikus puccsot” kiáltva ezután kilépett a kormányzó koalícióból előbb Julija Timosenko Batykivscsina (Haza) nevű blokkja, majd a Szamopomics (Önsegélyezés) is. A hatalmi koalíciónak ezzel megszűnt a radában a többsége, ám kétségbe nem esett senki, és elkezdődtek a találgatások arról, vajon mikor tér vissza a koalícióba Oleh Ljasko még korábban távozott Radikális Pártja. A nyugati diplomaták előtt magát a reformok letéteményesének beállító, sokak szerint mindenekelőtt Washington támogatásával a háta mögött magabiztos Jacenyuk „megbocsátott” mindenkinek, és azt javasolta, felejtsék el a korábbi sérelmeket, és haladjanak tovább a reformok útján, hiszen nem engedhetik meg az ország összeomlását.

A paródia azonban ezzel sem ért véget, hiszen

a parlament alelnöke a hét végén nem volt hajlandó kihirdetni a kormánykoalíció szétesését.

Andrij Parubijar arra hivatkozott, hogy a koalíciós megállapodás alatt még mindig több mint 226 aláírás szerepel, ezért nem lehet elkezdeni visszaszámolni a 30 napot, aminek leteltével – ha nem jön létre új kormánytöbbség – a parlamentet fel kell oszlatni, és új törvényhozási választásokat kell kiírni. Jelenleg a pártfrakciók közül tényleg csak a Petro Porosenko elnök mögötti tömörülés és Jacenyuk Népi Frontja alkotja a koalíciót, ám jól érzékeltetve az ukrajnai állapotokat, korábban a radikálisok csak bejelentették a kilépést, a frakciójukból azonban senki sem vonta vissza aláírását a megállapodásról.

E cinikus politikai komédia közepette valójában senki sem gondol arra, hogy csupán a csoda vagy a nyugati hitelek menthetik meg az országot az összeomlástól. Csak az elmúlt hetekben 20 százalékot veszített értékéből a hrivnya, a befektetők a bizonytalanság közepette távol maradnak, a GDP csak tavaly 12 százalékkal csökkent, és a reformok hiányában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is szünetelteti a kifizetéseket. Eközben ott lebeg Kijev feje fölött az IMF által is jogosnak tartott hárommilliárd dolláros orosz hitel visszafizetése.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy lassan már a Majdan fő szponzora, az Egyesült Államok is elbizonytalanodik. Mint a kijevi nagykövet, Geoffrey Pyatt az Ukrajinszka pravdának kifakadva fogalmazott, „Ukrajna jövőjére nézve nagyobb veszélyt jelent a korrupció, mint az orosz harckocsik”.

Évfordulós írásában a The Washington Times mindezt azzal fejelte meg, hogy „Putyin nyugodtan hátradőlhet, Ukrajna önmagát szétrombolva nélküle is összeomlik”.