A lépcsőzetes, elnyújtott előválasztási rendszer előnye abban áll, hogy az aspiránsoknak nem kell egyszerre az egész országban kampányolniuk, hanem koncentrálhatnak egy-egy államra, illetve azok csoportjára. Így sem gyerekjáték azonban a jelenlétek, illetve a hirdetések időzítése és a logisztika, az idén március 1-jére eső úgynevezett „szuperkedden”, az előválasztási szezon legzsúfoltabb napján 24 államban zajlanak a rendezvények. A bonyolultság jegyében azt talán mondani sem kell, hogy a két párt előválasztási és jelölőgyűlési dátumai javarészt egyeznek ugyan, de nem mindig.
Hátrányként azt szokták említeni, hogy az előválasztási szezon derekára, a begyűjtött delegáltak számából már kiderül, hogy ki lesz az elnökjelölt, így a később sorra kerülő államok – még ha a népesség-, s így küldöttszámuk magasabb is – jelentősége kisebb. Persze lehetnek meglepetések. 1976-ban egészen a republikánus konvencióig nem derült ki, hogy Ronald Reagan alulmaradt a hivatalban lévő (Nixon bukása miatt alelnökből elnökké előrukkolt) Gerald Forddal szemben, akit viszont az elnökválasztáson megvert a demokrata jelölt, Jimmy Carter.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!