Azonban Kínának még egy nyomós oka van arra, hogy bekapcsolódjon a szíriai béketárgyalásokba: ez egyedülálló lehetőség lenne a diplomaták számára, hogy bővítsék a tapasztalataikat a válságmenedzselés és a közvetítés területén, ezenkívül tükrözné Kína világhatalmi státusát is.
Pekingnek ez a törekvése már az elmúlt időszakban is megmutatkozott: a kínai diplomaták ma több nemzetközi tárgyaláson vesznek részt, mint korábban bármikor. A The Diplomat erre Afganisztánt hozza fel példaként, s azt a januári esetet is megemlíti, mikor Kína követet küldött Iránba és Szaúd-Arábiába, hogy felszólítsa mindkét olajtermelő államot, hogy a diplomáciai összecsapásuk során tanúsítsanak önmérsékletet.
Mégis, erősen kétséges, hogy a kínai részvétel hozzájárulhatna a szíriai konfliktus megoldásához, valamint az Irán és Szaúd-Arábia közötti viták enyhítéséhez. A kínai tárgyalóknak ugyanis nincsenek tapasztalataik a közel-keleti konfliktuskezelésben. A pekingi diplomáciai megközelítés nagyrészt meglévő stratégiák másolásából áll, például hogy olyan ellenzéki vezetőkkel tárgyalnak, mint a korábban említett Haled Hodzsa.
Hszi Csin-ping januári közel-keleti látogatása – a Kínai Népköztársaság elnöke Szaúd-Arábiában, Egyiptomban és Iránban tárgyalt – szintén megmutatta, hogy a legnépesebb ország még nem képes nehézsúlyú diplomáciai szereplőként viselkedni a Közel-Keleten. Ehelyett inkább az Egy övezet, egy út kezdeményezést népszerűsítették, és azt a hivatalos jelentést, melyet Kína a közelmúltban tett közzé az arab államokkal kapcsolatos politikájáról – ebben megerősítették az arabokkal fenntartott hagyományos barátságukat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!