Kína globális politikai szereplővé válna

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ázsiai gazdasági óriás már részt akar venni a világpolitika alakításában.

Kína messze van a szíriai konfliktustól, legalábbis földrajzilag: Pekinget és Damaszkuszt majdnem hétezer kilométer választja el egymástól, és – ellentétben az Európai Unióval – a háború sújtotta országból érkező menekültáradat sem érinti. Mindennek ellenére az ázsiai gazdasági óriás az elmúlt időszakban több lépést is tett annak érdekében, hogy közvetítsen a szíriai kormány és az ellenzéki vezetők között. Az új megközelítés hátterében számos geostratégiai érdek áll, de Kína ambíciói is, hogy befolyásos szereplő legyen a globális diplomácia színpadán – írja a The Diplomat.

Ugyan az ENSZ szervezésében a szíriai békekonferenciát e hét hétfőre tervezték, várhatóan erre csak pénteken kerül sor Genfben. A mostani tárgyalás különbözik az eddigi kísérletektől: Kína most aktívan részt vett az előkészítésében, így december végén a külügyminiszter, Vang Ji Pekingben fogadta a szíriai kollégáját, január 5-én pedig a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciójának elnöke, Haled Hodzsa többnapos látogatásra érkezett a kínai fővárosba.

Kína közel-keleti diplomáciai aktivitása egészen új dolog. Ugyan a kínaiak a korábbi, Bécsben tartott szíriai béketárgyalásokon is részt vettek, Vang Ji decemberi bejelentése, hogy Kínába hívták a konfliktusban részt vevő felek képviselőit, mindenkit meglepett. Peking korábban a retorikai felhívásokon sosem lépett túl, amikor béketeremtésről volt szó, a távolságtartást Szíria szuverenitásának tiszteletben tartásával magyarázták.

Ami a mostani helyzetet illeti, annyi bizonyos, hogy Kína nem támogatna egy Aszad-ellenes koalíciót, ugyanis a jelenleg regnáló kormányzattal jó kapcsolatai vannak. És bár Szíria kereskedelmi partnerként jelentéktelen Kína számára, a térség stabilitása már fontos Pekingnek: a most zajló krízis ugyanis veszélyezteti a 900 milliárd dolláros Új Selyemút nevű infrastrukturális projektet, amely Ázsiát, a Közel-Keletet, Afrikát és Európát kötné össze.

Emellett a kínai vezetés attól is tart, hogy a Szíriából és Irakból terjedő terrorfenyegetés a saját országukra is hatással lehet. Néhány héttel ezelőtt az Iszlám Állam egy felvételt tett közzé a kínaiak számára, melyből kiderül, hogy a szervezet immáron a népköztársaságot is célpontnak tekinti. Hogy ez a fenyegetés mennyire valós, alátámasztja az is, hogy – Pekingi hivatalos források szerint – 2014-ben és 2015-ben számos terrortámadás történt Kínában, melynek a hátterében iszlamisták állnak. Az ez évben hatályba lépő terrorellenes törvény is azt erősíti, hogy a kínai vezetés már tart a terrorizmustól.

Azonban Kínának még egy nyomós oka van arra, hogy bekapcsolódjon a szíriai béketárgyalásokba: ez egyedülálló lehetőség lenne a diplomaták számára, hogy bővítsék a tapasztalataikat a válságmenedzselés és a közvetítés területén, ezenkívül tükrözné Kína világhatalmi státusát is.

Pekingnek ez a törekvése már az elmúlt időszakban is megmutatkozott: a kínai diplomaták ma több nemzetközi tárgyaláson vesznek részt, mint korábban bármikor. A The Diplomat erre Afganisztánt hozza fel példaként, s azt a januári esetet is megemlíti, mikor Kína követet küldött Iránba és Szaúd-Arábiába, hogy felszólítsa mindkét olajtermelő államot, hogy a diplomáciai összecsapásuk során tanúsítsanak önmérsékletet.

Mégis, erősen kétséges, hogy a kínai részvétel hozzájárulhatna a szíriai konfliktus megoldásához, valamint az Irán és Szaúd-Arábia közötti viták enyhítéséhez. A kínai tárgyalóknak ugyanis nincsenek tapasztalataik a közel-keleti konfliktuskezelésben. A pekingi diplomáciai megközelítés nagyrészt meglévő stratégiák másolásából áll, például hogy olyan ellenzéki vezetőkkel tárgyalnak, mint a korábban említett Haled Hodzsa.

Hszi Csin-ping januári közel-keleti látogatása – a Kínai Népköztársaság elnöke Szaúd-Arábiában, Egyiptomban és Iránban tárgyalt – szintén megmutatta, hogy a legnépesebb ország még nem képes nehézsúlyú diplomáciai szereplőként viselkedni a Közel-Keleten. Ehelyett inkább az Egy övezet, egy út kezdeményezést népszerűsítették, és azt a hivatalos jelentést, melyet Kína a közelmúltban tett közzé az arab államokkal kapcsolatos politikájáról – ebben megerősítették az arabokkal fenntartott hagyományos barátságukat.

Érdekes módon a kínai elnök végül csak Egyiptomban beszélt nyíltan a szíriai kérdésről, vagyis hogy politikai megoldást kell találni a konfliktusra. Rijádban és Teheránban a kínai politikus már nem kívánt közvetítőként fellépni.

A válságdiplomácián kívül Peking már más lehetőségeket is talált, hogy a világpolitikai történésekbe bekapcsolódjon. Mint ismert, 2016-ban Kínában tartják a G20-csúcsot, amelyen a tagországokon kívül a meghívott országok és az érintett nemzetközi szervezetek is részt vesznek, több mint négyszáz képviselővel. Hszi Csin-ping pedig már korábban kijelentette, hogy a kínai elnökség idején a terrorizmus elleni harc lesz a fő kérdés.

Emellett az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is lehetőséget adhat Kínának, hogy részt vegyen a terrorizmus elleni harcban, különösen Közép-Ázsiában. Berlin ugyanis az ez évi német elnökség keretében szorosabb kapcsolatokat építene ki Kínával. Ugyan itt többségében gazdasági kérdésekről lenne szó, Kína szíriai diplomáciai szerepvállalása miatt biztonsági kérdések is napirendre kerülhetnek.

A The Diplomat szerzője így arra figyelmeztet, hogy a nemzetközi közösségnek meg kellene találnia a lehetőséget arra, hogy Kína is részt vehessen a globális biztonsági problémák rendezésében, mert ha ezt nem teszi meg, akkor Peking egyoldalúan párhuzamos biztonsági rendszereket fog kiépíteni. Ez pedig még inkább megnehezítené, hogy diplomáciai megoldást találjanak a nemzetközi konfliktusokra.