Lehúzták a rolót a görögök

Felsorolni is nehéz, hány szakma sztrájkol a tb tervezett változtatása miatt. Azért megpróbáltuk.

Athénben egyáltalán nem közlekednek a trolik, az elővárosi vonatok és a taxik, valamint országszerte a vonatok. Korlátozott időtartamban járnak az athéni buszok és a metró.

Az egész országban letették a munkát a kézműves és kereskedelmi kamarákhoz tartozó vállalkozások. A gyógyszertárak, a kiskereskedelmi boltok, köztük szupermarketláncok, az éttermek, a kávézók, a pékségek, a heti őstermelői piacok, a kis- és középvállalkozások és a benzinkutak is lehúzták a rolót.

Több napra felfüggesztették a munkát az ügyvédek, a közjegyzők, a mérnökök és az adószakértők. A hajók pedig megint a kikötőkben vesztegelnek.

A legnagyobb szakszervezeti konföderáció még január közepén jelentette be a mai általános munkabeszüntetést. A görög belpolitikai életet azonban több mint három hete az ország legkülönbözőbb útjait több ezer traktorral elzáró parasztok tiltakozása dominálja.

S mindez a társadalombiztosítási rendszer tervezett átalakítása miatt.

Az idei évet azzal indította a kormány, hogy a munkaügyi miniszter január 4-én átadta a köztársasági elnöknek és a parlamenti pártok vezetőinek a társadalombiztosítás átalakítására vonatkozó reformtervezetét. Ez része volt annak kötelezettségvállalásnak, amely mellett a hitelezőkkel szemben lényegében elvesztett tárgyalássorozat eredményeként az első Ciprasz-kormány 2015. július közepén egy új, 86 milliárd eurós hitelegyezmény részeként elkötelezte magát.

A görög belpolitika azóta ennek a kötelezettségvállalásnak a keretei között mozog. A bankok tavaly őszi feltőkésítése, a problémás lakáshitelek kérdésének legalább részleges rendezése után most a társadalombiztosítás került napirendre. E kérdések rendbetétele nélkül ugyanis a hitelezőket képviselő kvartett nem fogja pozitív értékeléssel lezárni ezt a szakaszt, s el sem kezdődhet a görög államadósság fenntarthatóságáról szóló vita, amely a kormányzó Sziriza reményei és ígéretei szerint valamiféle adósságkönnyítéshez vezethetne.

A nyugdíjrendszer mindig is a legérzékenyebb társadalmi problémák egyike volt.

2001-ben a tb-rendszer hosszú távú életképességét ígérő és meghirdető reformtervezetet a mai sztrájkot szervező szakszervezeti konföderáció akkori elnöke azzal utasította el, hogy

a tb biztos nem mehet tönkre Görögországban, hiszen ehhez magának a görög államnak kellene csődbe jutnia.

Azóta ezt is megértük. Az államcsőd formális bejelentését az eurózóna tagállamaitól és az IMF-től kapott gigahitelek révén az ország elkerülte ugyan, ennek azonban nagyon komoly ára volt. A hitelek fejében elvárt s szinte mindenre kiterjedő szigorú megszorítási politika részeként a nyugdíjak az elmúlt időszakban átlag negyven százalékkal csökkentek. Érthető tehát, ha nincs olyan társadalmi csoport, amely ne fogadna erős gyanakvással bármilyen, a nyugdíjakat érintő intézkedést. Annál is inkább, mert a nyugdíjak megnyirbálásával párhuzamosan a munkanélküliség is az egekbe emelkedett, s egy csekély csökkenés után még most is meghaladja a 24 százalékot. S mivel a 24 évnél fiatalabbak körében a munkanélküliség az ötven százalékot is megközelíti, a családok mintegy felében a legfőbb s a fiatalok eltartásában is nélkülözhetetlen jövedelmet az idős szülők nyugdíja jelenti.

A helyzetet bonyolítja azonban, hogy az utóbbi évek mintegy tucatnyi nyugdíjcsökkentése ellenére a költségvetésből minden évben rendre több mint 10 milliárd euróval kellett megtámogatni a pénztárakat, a juttatások kifizetésére fordított összegek pedig 2012-ig emelkedtek, s még napjainkban is a válság előtti, 2008-as szinten vannak. Ennek elsődleges oka, hogy megnőtt a nyugdíjasok száma. Sokan ugyanis – a munkanélküliséget elkerülendő – éltek az előre hozott nyugdíjazás eddig meglehetősen nagyvonalú lehetőségével. A kiadások további növekedéséhez hozzájárul még, hogy a kilencvenes évek végétől 2008-ig tartó gyors növekedési időszak során szerzett magas jövedelmekkel és kedvező nyugdíjszámítási módszerekkel a közelmúltban nyugállományba vonulók magas ellátási összegre tettek szert. A hatvanöt év alatti nyugdíjasok átlagjuttatása háromszáz euróval haladja meg a hatvanhat és nyolcvan év közöttiek átlagnyugdíját.

A jelenlegi rendszer fenntarthatatlansága melletti érvként szokás felhozni azt a tényt, hogy a nyugdíjkiadások 2012-ben a GDP 17,5 százalékát tették ki. Ezzel Görögország éllovas az eurózónában. A második helyen Olaszország követi 16,6 százalékkal, Németországban pedig – az euróövezet 13,5 százalékos átlaga közelében – 12,3 százalékon vannak a nyugdíjkiadások. A skála másik szélén helyezkednek el többek között a balti államok a maguk 8 százalék körüli kiadásával. A válság előtt, 2008-ban a görög nyugdíjkiadások még az euróövezeti átlag közelében voltak. Hogy ezt követően ennyire elszaladtak, az döntően már nem a felelőtlen osztogatásnak, hanem a GDP azóta bekövetkezett 25 százalékos visszaesésnek köszönhető. E zsugorodás nélkül a görögországi nyugdíjkiadások most is az eurózóna-átlag közelében lennének. A GDP-visszaesés azonban tény, növekedése pedig egyelőre nem több mint 2016 második felére datált ígéret.

A kormánynak tehát lépnie kellett. Mivel Ciprasz első és immáron második kormánya is minden szinten elkötelezte magát amellett, hogy a meglévő nyugdíjak további csökkentéséhez semmiképpen sem járul hozzá, csak két dolgot tehetett. A munkáltatói és munkavállalói járulékok megemelésével növeli a bevételeket, és a kiadásokat csökkenteni az ez után nyugdíjba menők nyugdíjazási lehetőségeinek megszigorításával.

Azt senki sem vitatja, hogy a rendszerhez hozzá kellett nyúlni.

Csak ne nálunk!

– szólt a legszervezettebb foglalkozási csoportok reakciója. A szabadfoglalkozásúak és a parasztok minden körülmények között szeretnék megtartani külön pénztáraikat. Ez utóbbiak esetében különös gondot okoz azonban, hogy a befizetések a kiadásoknak csupán hat (!) százalékát fedezik.

Szabadfoglalkozású ügyvédek, mérnökök, orvosok, olyan társadalmi csoportok, amelyeknek ez eddig nem volt szokása, utcára vonultak. Sokkal nagyobb társadalmi feszültségek forrása lehet azonban a mezőgazdaságban dolgozók igen szervezett s dinamikus reakciója. Amikor január közepén az ország mintegy száz pontján több ezer traktorral félpályás útlezárásokkal adták jelét ellenérzésüknek, akkor az egykor maga is traktorok tetejéről tiltakozó Ciprasz miniszterelnök azonnal találkozót és közvetlen tárgyalásokat javasolt.

Nem kis meglepetésre a parasztok mindenfajta tárgyalás előfeltételének tekintették a tervezet teljes visszavonását. S azóta nem csak folyamatosan az utakon maradtak, de növelték is jelenlétüket. Először hat, később tizenkét órára egyes utakat teljesen lezártak, s további erősítést ígértek be. Elkezdték lezárni a görög határ vámhivatalait is. Törökország felé már hosszú kamionsor alakult ki, a bolgár kormány is tiltakozott a forgalom akadályozása miatt, s a napokban a blokád miatt a macedón határ felé tartó menekültekkel is feszültség alakult ki.

Mindeközben a hitelezőket képviselő kvartett megbízottjai éppen a pénzügyminiszterrel és a gazdasági miniszterrel folytatnak sokórás tárgyalásokat. A kiszivárgott hírek szerint keveslik a kormány spórolási terveit. A számok ugyanis azt mutatják, hogy ha minden egyes nyugdíjat egységesen hat százalékkal vagy a 800 euró feletti nyugdíjakat 15 százalékkal csökkentenek, akkor megvan a vágyott megtakarítás, a görögök számára azonban ennél sokkal kevesebb is elfogadhatatlan.

A magát ostromgyűrűben érző kormány számára már csak kis színes hírnek minősül, hogy a német pénzügyminiszter legújabb nyilatkozatában ismét elővette a Grexit lehetőségét, mondván, hogy az csak egyszer fájna a görögöknek. Talán mert úgyis belehalnának? – kérdezhetnénk vissza kínos iróniával. Azt viszont egyetlen német pénzügyminiszter sem tudja bizton megmondani, hogy a ma sokkal kevesebbért is az utcán található görög társadalom miként reagálna egy ilyen fejleményre.

Nem kétséges: ami most zajlik, az a baloldali kormány eddigi legnagyobb próbatétele. Ám nem az egyetlen. Ma ugyanis Ciprasz Londonban tartózkodik egy Szíriát érintő donorkonferencián. Ennek keretében egy külön értekezleten tárgyalni fog Angela Merkel német kancellárral, az EU soros elnökségét ellátó Hollandia miniszterelnökével, az Európai Bizottság egyik elnökhelyettesével és a török miniszterelnökkel. Ez döntő lehet egy olyan pillanatban, amikor egyre szaporodik azon EU-tagok száma, amelyek a Frontex ezzel ellentétes nyilatkozata ellenére úgy vélik, hogy Görögország nem ellenőrzi kellőképpen tengeri határait.

A görög pártok egyetértenek abban, hogy ez most kétségtelenül a legnagyobb kihívás az ország számára. A belpolitikai csatározások napirendjét azonban, ahogy az elmúlt évben egyszer sem, úgy továbbra sem a menekültkérdés dominálja.