A magyar kormányfőnek az új helyzetben emellett nemcsak azt kell bizonyítania, hogy kitart a beruházás mellett, de azt is, hogy a magyar fél az utóbbi időben érezhető bizonytalankodás ellenére is tartani tudja a határidőket. A General Electric elnökével folytatott tárgyalásai és Moszkvának szóló üzenetként is értelmezhető látványos pózolása után Orbán Viktornak minden bizonnyal tisztázni kell azt is, hogy mennyi lehet a külföldi beszállítók részesedése a projektben, s a Siemens, az amerikai vagy koreai beruházok utóbbi időben többször is emlegetett bevonása csak a beruházást erősítő, nem pedig az orosz szerepvállalást gyengítő lépés. Az orosz félnek ugyanakkor azzal kapcsolatban kell megnyugtatnia Budapestet, hogy az olajár zuhanása miatt jelentkező gazdasági problémák és a költségvetésre nehezedő nyomás ellenére nem fenyegeti veszély a 10 milliárd eurós orosz hitelt, s szó sincs a beruházás lassításáról vagy netán leállításáról.
Ennek kapcsán nem lenne meglepő, ha Moszkva számon kérné magyar tárgyalópartnerén, Budapest a kommunikációjában miért sugallja azt, hogy az orosz fél szállna ki a beruházásból. Az is érdekelheti Moszkvát, hogy áll az Európai Unió beruházással kapcsolatos vizsgálata, és mi várható e téren. Kérdés tehát akad bőven, ami indokolja, hogy miért kezdeményezte az orosz fél a találkozót. Orbán Viktor az osztrák alkancellár és a bajor miniszterelnök után Vlagyimir Putyin budapesti látogatását napra pontosan egy évvel követve érkezik Moszkvába, ahol öt év alatt immár negyedszer találkozik az orosz elnökkel.
Orbán Viktor látogatását az ilyenkor szokásos módon rengeteg találgatás kíséri. Szó volt a lehetséges napirendi pontok között a Moszkvával szemben bevezetett szankciók feloldásáról, a helikoptertenderről, magyar légitársaság létrehozásáról a Szuhoj segítségével, sőt még arról is, hogy Orbán közvetítene Jaroslaw Kaczynski és Vlagyimir Putyin között. E témák némelyike alighanem fel sem merül, vagy inkább marginálisan jön szóba, de semmiképpen sem indokolja az újabb találkozót. A tárgyalásokat övező homály egyrészt a már említett „kommunikációs zavarórepülésekkel”, másrészt a kapcsolatrendszert magyar részről tudatosan övező titokzatossággal magyarázható. A vizitet hónapok óta a legnagyobb titokban készítik elő, az utolsó simításokat a megbeszélések előtt Czukor József miniszterelnöki tanácsadó január végi moszkvai útján végezték el. Arról, hogy mi történik Moszkva és Budapest között, csak a kormányfő szűk környezete tudhat, és jellemző módon már a Külügyminisztérium is hátrébb szorult e hierarchiában, így az előkészítés szálai sem itt futottak össze. Elnézve a korábbi gyakorlatot, a tárgyalásokról, azok hangneméről alighanem később sem tudunk majd meg sokat.
