Varsó biztonsági fenyegetést lát Moszkvában

Varsó és Budapest ismételt egymásra találásának legfőbb akadálya lehet a viszonyulás Oroszországhoz.

Ritka vendég mostanában az orosz politikus Varsóban, s a lengyel Moszkvában. Éppen ezért kísérte kiemelt figyelem előbb Marek Ziólkowski külügyminiszter-helyettes, majd Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszter tárgyalásait. Előbbi még különösebb visszhang nélkül lezajlott. Varsó megismételte azt a követelést, hogy Oroszország adja vissza a Szmolenszkben az elnökkel a fedélzetén lezuhant Tu–154 M típusú repülőgép roncsait, míg az orosz fél véleménye szerint erre csak a vizsgálat befejeződése után lesz lehetőség.

Megvitatták a lengyelországi orosz és szovjet emlékhelyekkel kapcsolatos helyzetet is, amely kérdésről folytatták a párbeszédet a kulturális miniszter vizitjén is. A vélemények különbségének tisztázása mellett minden rendben is lett volna, ha a TVN közszolgálati csatorna nem kér egy kurtán-furcsán véget ért, egy provokatív kérdés után lényegében a válasz nélkül lekevert interjút Megyinszkijtől. Az amúgy is feszült hangulatot tovább szította, hogy az emiatt bocsánatot kérő producert állítólag eltávolították a csatornától, aminek persze nagy teret adott az orosz sajtó.

Nem használt a megbékélésnek a teherszállításokról szóló szerződések körül évente megismétlődő, ezúttal a szokásosnál kicsit nagyobb visszhangot kapott vita sem, amelynek lezárultáig egyik ország kamionjai sem léphetik át a határt. Emögött alapvetően a szállítási piacért folyó harc áll – a posztszovjet térséget az oroszok monopolizálták, míg Közép- és Észak-Európában a lengyelek dominálnak –, amelyet csak megfejel a két ország között kitapintható feszültség.

Varsó a biztonságára leselkedő legnagyobb veszélynek tartja Oroszországot, s hagyományosan úgy látja, hogy ezzel szemben csak Amerika nyújthat garanciát. Ezért állandó NATO-bázis létesítése mellett lobbizik, ami csak növeli a feszültséget Brüsszel és Moszkva között. Lengyelország szintén elsősorban biztonsági megfontolásokból továbbra is a térségben leghatározottabban áll ki Ukrajna mögött, és érvel az Oroszország szemben bevezetett szankciók fenntartása mellett. A lengyel–orosz kapcsolatokat tovább terheli a szmolenszki katasztrófa, amely érzelmi szempontból alapvetően meghatározza a jelenlegi kormányzó párt viszonyát a Kremlhez.

Nem meglepő tehát, hogy a lengyel külpolitika irányairól a napokban a szejmben beszélve Witold Waszczykowski külügyminiszter is nagy teret szentelt ezeknek a kérdéseknek. S míg a Moszkvához, az ukrán válsághoz és az Egyesült Államokhoz viszonyulás érezhetően nehezíti Budapest és Varsó párbeszédét, az erős Közép-Európa melletti kiállás, a migránsok megítélésében és a probléma kezelésében a két ország nagyon is egyetért. Mint ahogy megtalálhatja a közös hangot – jelenleg legalábbis – Berlin ostorozásában.

Jellemző, hogy Waszczykowski még a keleti partnerség programja bukásának legfőbb okát is abban látja, hogy az német elképzeléseket követett, s elődjeit is azért bírálta, mert Varsó Berlinhez közeledve igyekezett nagyobb befolyást szerezni az EU döntéshozó folyamatában. Van tehát közös téma bőven, ezek között azonban nem szerepel Oroszország megítélése.