Aki figyelemmel kísérte a héten a politikusok nyilatkozatait, könnyen gondolhatja azt, hogy a migrációs válság immáron megoldódott. Miután kedd hajnalban az európai vezetők azt közölték, hogy Ankarával megállapodtak a majdani egyezség alapvetéseiről, David Cameron brit miniszterelnök kifejezetten pozitívan nyilatkozott: véleménye szerint a tervezet alapjául szolgálhat egy olyan megállapodásnak, amellyel sikerül lezárni a Balkánon keresztülvezető migránsútvonalat.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem titkolta optimizmusát: a kormányfő szerint eredményre vezetett a magyar–osztrák–szlovén–horvát fellépés, a Brüsszelben elfogadott uniós megállapodás szövege kimondja: egy korszak befejeződött, a Nyugat-Balkánon keresztülvezető migrációs útvonalakat mostantól lezárták.
Csütörtökön pedig az EU soros elnöki tisztét betöltő Hollandia menekültügyekben illetékes államtitkára, Klaas Dijkhoff jelentette ki, hogy véget ért a menekültáradat a nyugat-balkáni útvonalon. Ugyan Szlovénia és Szerbia bejelentette, hogy szigorúbb feltételekkel enged csak be a területére migránsokat, szerdán pedig Macedónia zárta le „teljesen” a határait, az eddigi tapasztalatok alapján a menekültek mindig megtalálták a járható útvonalakat.
Portálunk az optimista politikusi nyilatkozatok kapcsán felkereste Bali Lórántot, a Pannon Egyetem Georgikon Karának Balkán-szakértőjét, aki kijelentette: „a nyugat-balkáni útvonalat lezárni elvileg le lehet, gyakorlatilag azonban korlátozott sikerrel lehet megtenni”.
A szakértő szerint a macedón határzár egyelőre stabilnak tűnik, de az eredményességének megítélése még korai, hiszen nagyon rövid ideje áll csak fenn. Ugyanakkor új alternatívaként felmerülhet a macedón–albán, illetve a macedón–koszovói–albán útvonal is. Ezek az országok kétséges, hogy mennyire szeretnék feltartóztatni a menekülthullámot, illetve mennyire lennének erre képesek. Koszovó egy folyamatos gazdasági és politikai válsággal küzdő fiatal állam, amely valószínűleg nem lenne célországa a migránsoknak, így azok csak tovább szeretnének utazni rajta. Azonban kérdéses, hogy egy esetleges migránsáradat mekkora gazdasági és politikai nyomást helyezne a fiatal államra, amelynek akár a nemzetközi helyzetét is destabilizálná a válság.
További nehézség, hogy Koszovó jelenleg hűvös kapcsolatokat ápol a volt „anyaállamával”, Szerbiával: még a napi kommunikáció is akadozik a belügyi egységek között egyes esetekben. Albánia helyzete hasonló: az ország számára egy több ezres napi migránstömeg szintén destabilizáló tényező lenne, az infrastruktúrájuk pedig még a menekültek továbbítását sem bírná – hangsúlyozta a szakember.
Kérdésünkre, hogy milyen eszközöket vethetnek be a jövőben azok az országok, amelyek lezárnák az illegális migránsok előtt a határaikat, Bali Lóránt elmondta: a határok technikai lezárásánál a már ismert drótakadályok lesznek továbbra is a legjellemzőbbek, ugyanis ezeket a legkönnyebb és a leggyorsabb telepíteni, viszonylag olcsók és könnyen javíthatók is.
Azonban a hegyvidéki térségek ellenőrzése továbbra is nagyon nehéz lesz: a helyileg szerveződő embercsempészek itt tudják a legjobban kamatoztatni a helyismeretüket. A hatóságoknak így itt lesz a szükségük a legnagyobb csapaterőre és felszereltségre.
A szakember szerint amennyiben mégsem sikerülne lezárni a nyugat-balkáni útvonalat, hazánk esetében a migránsok kelet felől igyekeznének megkerülni a kerítést, vagyis a román–magyar határ lesz az elsők között a legveszélyeztetettebb. Bali Lóránt úgy látja, hogy ha ezt a szakaszt sikerülne lezárni, akkor a „szokásos” pontoknál alakulhatnak ki válsággócok. Ugyanis ez a térség továbbra is órák alatt elérhető arról az útvonalról, amelyet a migránsok az eddigi útvonal alternatívájaként használnának.
