Ha a vizsgálóbizottság által elképzelt – a kormányzó Munkáspárt szempontjából pedig a legrosszabb – forgatókönyv valósul meg, akkor megismétlődhet a brazil történelem hasonló eseménye, ugyanis 1992 decemberében az akkori államfőnek, az 1989 és 1992 között hivatalban lévő Fernando Color de Mellónak le kellett mondania hivataláról. Tavaly decemberben a 2014 végén csak szoros küzdelemben újraválasztott Dilma még elkerülte ezt a vizsgálóbizottságot, de a jelek szerint csak alig több mint három hónapra. A helyzet főleg azért mérgesedett el, mert a brazil gazdaság nem teljesít jól, és a pénzpiacok a több mint két éve szaporodó korrupciós botrányok miatt fokozatosan megvonják bizalmukat és pénzüket a dél-amerikai országóriástól. A három legnagyobb hitelminősítő már bóvli kategóriába sorolta a brazil adósságpapírokat. Húsz éve hiába fékezték meg a vágtató inflációt, az új saját pénz, a reál értéke erősen gyengül, és a már 204 millió lakosú Brazília képtelen kihasználni, hogy a néhai venezuelai államfő, Hugo Chávez 2013-ban bekövetkezett halála után átvegye a térségi vezető szerepet a szomszédtól. Erre éppen volna is esélye, mert hiába Venezueláé a világ egyik legnagyobb szénhidrogén-készlete, a nyersolaj árának tartós mélyrepülése miatt Chávez hazájában lassan a kubai szocializmus mindennapjait idéző, hiánygazdálkodásra jellemző állapotok uralkodnak.
Brazíliában részben a tőkekivonás, a növekvő munkanélküliség, az infláció következményei miatt egyre elégedetlenebb az a negyvenmilliós új középosztály, amelyik tíz éve még nyomorban élt, és Lula szociális intézkedéseinek révén javult jelentősen az élete, ám most nehezen viseli helyzetének újabb romlását. Erre utal a Datafolha közvélemény-kutató intézet hét eleji gyors felmérése: a vasárnapi, mintegy négymilliós országos tüntetések résztvevőinek kétharmada tehetősebb lakos volt. Az utcai összecsapásoknak egyre nő az esélyük, mert két hete lebegteti az ügyészség a kormányzó Munkáspártot alapító és nagyon népszerű Lula elleni előzetes letartóztatást korrupció és pénzmosás gyanúja miatt.
Dilma kockázatos lépéssel próbálta megmenteni elődjét és mentorát, amikor felajánlotta neki a csúcsminiszteri posztot. Pozícióját csak negyven percig élvezhette, mert a hatóság felfüggesztette hivatalából. A fiaskó is olajat öntött a tűzre, és igazi csoda lesz, ha a riói olimpia idején még mindig Dilma Rousseffnek hívják Brazília első emberét.
