A nyílt beavatkozás egyelőre mégis várat magára, és ezúttal is az a veszély fenyeget, hogy túl sokáig tart a tétlenség. Bár egyre szaporodnak azok a hangok, amelyek szerint az Iszlám Állam problémája nem oldható meg hathatósabb külföldi segítség nélkül, a Nyugat még mindig egy líbiai egységkormány megalakulására vár.
Február közepén született ugyan egy megállapodás az ENSZ közvetítésével a Katar és Törökország által támogatott, tripoli székhelyű iszlamista, illetve a nemzetközileg elismert, főként Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek által pénzelt tobruki kormány között, ám parlamentjeik azóta sem szavazták meg, és csak halogatják az egységkormány megalakítását.
Ugyanakkor a stratégia kidolgozásánál azzal is számolni kellene, hogy a veszély nem áll meg Líbiánál. Akárcsak a mitológiabeli hüdrának, ha az Iszlám Államnak levágják egy fejét, kettő nő a helyére. Ahogyan Szíriából és Irakból Szirt környékére kezdték áthelyezni sejtjeiket, ugyanúgy a környező országokat, így Tunéziát, Algériát, Marokkót – ahol egy nemrég őrizetbe vett terrorcsoport tagjainál állítólag biológiai fegyvert is találtak –, illetve Nigert és Csádot is könnyen megfertőzhetik, Egyiptomban pedig már jelen vannak.
Algéria ugyan ötvenezer katonát vezényelt a határra, hogy megelőzze a terroristák átszivárgását, és Tunézia is megerősítette a határait (brit és olasz közreműködéssel), dél felé azonban aligha tudnák megállítani őket. Az afrikai államok már a Nyugat segítségét is kérték, hogy harapófogóba foghassák a terroristákat.
