2014-ben változtatott az előválasztáson a Republikánus Párt, azt megelőzően ugyanis minden állam előválasztásán a győztes mindent visz elve érvényesült: aki nyert, elvitte az állam összes delegátusát. Mostanra ez némileg „tompult”: a március 15-i szuperkeddel bezárólag arányosították a rendszert. Azaz az eddig lezajlott előválasztásokon arányosan osztják el a delegátusokat, míg március 15-e után ismét jön a győztes mindent visz. Ez azért fontos, mert míg korábban már április végére eldőlt a verseny, most ez a dátum kitolódik, és ugyan Trump vezet delegátusok tekintetében a szuperkedd előtt, négy ellenfele még mindig nem száll ki.
Az előválasztásokat a pártok nem központilag szabályozzák, az USA föderatív jellege miatt tagállami szinten alkotják meg a pontos szabályokat. Ebből kifolyólag az egyes államokban merően eltérő szabályok alakultak ki, így az előválasztás módja sem egységes. A szimpla előválasztás (primary) sem egységes: létezik nyílt, zárt vagy félig nyitott formája. A nyílt esetében regisztrált választók pártkötődéstől függetlenül vehetnek részt a demokrata vagy republikánus előválasztáson – azaz az ellentábor meghekkelheti a rendszert, méghozzá 16 olyan államban, ahol ezt alkalmazzák. A zárt rendszer a másik véglet: a 13 államban használt módozatban csak az adott párt regisztrált választója voksolhat. A félig nyitott rendszerben független választóként való regisztrációra is van lehetőség, így nem kell egyből eldönteni, melyik párt előválasztásán szavaz az ember. Ezt a hét tagállamban használt módozatot is lehet előválasztási eredmény meghekkelésére használni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!