Hillary Clinton vs. Bernie Sanders, míg a másik oldalon Donald Trump vs. Ted Cruz vs. Marco Rubio – nagyjából így áll a Demokrata Párt és a Republikánus Párt előválasztásainak csatatere. Március elsején tartják az előválasztási folyamat első szuperkeddjét, amelyen a demokraták több mint ezer, a republikánusok pedig több mint 650 delegátusról döntenek. Ha az előbbi mondatból nem sokat értett, jó helyen jár: kérdés-válasz formában igyekszünk minden fontos fogalmat megmagyarázni.
Olyan keddi nap, amelyen sok amerikai államban tartanak előválasztást vagy jelölőgyűlést, így sok delegátus sorsáról döntenek a demokrata és republikánus előválasztók. A március elsejei az első szuperkedd, ekkor Alaszkában, Alabamában, Amerikai Szamoán, Arkansasban, Coloradóban, Georgiában, Massachusettsben, Minnesotában, Oklahomában, Tennessee-ben, Texasban, Virginiában, Vermontban és Wyomingban nyilvánítanak véleményt a két nagy párt előválasztói, ebből csak három helyszín olyan, ahol csak az egyik pártnak lesz ilyen eseménye. Szuperkedd még az alábbi napokon lesz: március 15., április 19. és 26., valamint június 7. Ezen utóbbiakat nem mindenki nevezi szuperkeddnek, mert kevés államban szavaznak, ám ezek népesek és sok delegátust küldenek az elnökjelöltségről döntő konvencióra.
A szuperkedd rendszerét 1988-ban honosították meg, azzal az indoklással, hogy így egyensúlyozzák ki az iowai jelölőgyűlés eredményeit. Iowában tartják a mindenkori elnökjelölt-választási folyamat első megméretését. A kicsiny középnyugati agrárállam jelölőgyűléseiről és eredményeiről úgy tartják, hogy nem reprezentálják az amerikai társadalmat, egyes elnökjelölt-aspiránsok már az egész választási folyamat megkezdése előtt hónapokat töltenek Iowában, és aztán a többi szövetségi állam kampányára már nem is igen marad pénzük. Ezért döntöttek úgy 1988-ban, hogy az elnökjelölt-aspiránsoknak kötelező nagy, országos, több szövetségi államra egyidejűleg kiterjedő kampányt folytatniuk – ennek eredménye a szuperkedd.
Delegátusok azok, akik az előválasztás végi demokrata vagy republikánus konvención szavaznak az elnökjelölt személyéről (a republikánusok július 18–21-e között tartják Clevelandben, a demokraták pedig pár nappal később, július 25–28-a között Philadelphiában). A pártok országos szabályzata rögzíti, melyik államnak hány delegátus jut, akik mandátuma kötött, azaz arra kell voksolniuk a nyílt szavazású konvención, aki „elnyerte őket” az előválasztási folyamat során. A demokratáknál összesen 4763 delegátus van, míg a republikánusoknál 2472. Az elnökjelöltséghez előbbieknél 2382, utóbbiaknál 1237 delegátusra van szükség, a március elsejei szuperkedden összesen 1017 demokrata és 661 republikánus delegátus sorsa dől el. A demokratáknál Hillary Clinton eddig 112-t gyűjtött, Bernie Sanders 66-ot, a másik oldalon Donald Trump 82-t, Ted Cruz 17-et, Marco Rubio pedig 16-ot. A delegátusokon felül szuperdelegátusok is léteznek, ők valamilyen választott posztot viselnek a párt színeiben (kormányzók, szenátorok, stb.), az ő mandátumuk kötetlen, de többnyire előre megmondják ők is, kit támogatnak.
2014-ben változtatott az előválasztáson a Republikánus Párt, azt megelőzően ugyanis minden állam előválasztásán a győztes mindent visz elve érvényesült: aki nyert, elvitte az állam összes delegátusát. Mostanra ez némileg „tompult”: a március 15-i szuperkeddel bezárólag arányosították a rendszert. Azaz az eddig lezajlott előválasztásokon arányosan osztják el a delegátusokat, míg március 15-e után ismét jön a győztes mindent visz. Ez azért fontos, mert míg korábban már április végére eldőlt a verseny, most ez a dátum kitolódik, és ugyan Trump vezet delegátusok tekintetében a szuperkedd előtt, négy ellenfele még mindig nem száll ki.
Az előválasztásokat a pártok nem központilag szabályozzák, az USA föderatív jellege miatt tagállami szinten alkotják meg a pontos szabályokat. Ebből kifolyólag az egyes államokban merően eltérő szabályok alakultak ki, így az előválasztás módja sem egységes. A szimpla előválasztás (primary) sem egységes: létezik nyílt, zárt vagy félig nyitott formája. A nyílt esetében regisztrált választók pártkötődéstől függetlenül vehetnek részt a demokrata vagy republikánus előválasztáson – azaz az ellentábor meghekkelheti a rendszert, méghozzá 16 olyan államban, ahol ezt alkalmazzák. A zárt rendszer a másik véglet: a 13 államban használt módozatban csak az adott párt regisztrált választója voksolhat. A félig nyitott rendszerben független választóként való regisztrációra is van lehetőség, így nem kell egyből eldönteni, melyik párt előválasztásán szavaz az ember. Ezt a hét tagállamban használt módozatot is lehet előválasztási eredmény meghekkelésére használni.
És mi a helyzet a caucusokkal, azaz a jelölőgyűlésekkel? Ezek zárt rendszerek, csak a helyi regisztrált szimpatizánsok vehetnek részt rajtuk. Egy-egy jelölőgyűlésen először szavazókörönként érvelnek a jelöltek mellett vagy ellen a szimpatizánsok, majd a meghozott döntés nyomán a szavazóköri delegáltak (kötött vagy szabad mandátummal, állama válogatja) megyei szinten folytatják a vitát. Végül a megyei delegáltak állami szinten gyűlnek össze és döntik el, ki kapja az állam delegátusait, akik az előválasztás végi konvención az adott jelöltre voksolnak majd. Ezt a módszert 11 államban mindkét párt alkalmazza, míg bizonyos helyeken az egyik caucusszal, a másik előválasztással dönt és fordítva. (Az iowai jelölőgyűlésen akadt gond idén, több helyen is pénzfeldobással döntöttek Hillary Clinton és Bernie Sanders között, erről itt számoltunk be.)
Az idei első szuperkedden az elemzők szerint a déli Texast és az északkeleti Massachusetts államot érdemes figyelni. Texas szenátora Ted Cruz, őt támogatja az állam jelenlegi és volt kormányzója is, és ha Texasban legyőzi Donald Trumpot, akkor ez megváltoztathatja a párton belüli viszonyokat és a kampányt is. Massachusetts államot a mérsékelt republikánusok otthonaként tartják számon, ott Trump eddig nem volt sikeres, ráadásul ebben a keleti parti államban nyílt előválasztás lesz, ami azt jelenti, hogy bárki, aki bármelyik pártnál regisztrált szavazó, voksolhat a republikánusoknál. Ennek megfelelően meg is hekkelhetik a rendszert: a The Boston Globe című lap például arra biztatta a demokrata párti választókat, hogy a republikánus John Kasichre, Ohio állam kormányzójára szavazzanak, hogy ezzel is gyengítsék Donald Trumpot.
Politikai elemzők szerint a keddi választásokra az előrejelzések a demokrata elnökjelölt-aspiránsok közül Hillary Clinton olyan arányú győzelmeit prognosztizálják, amelyek végleg eldönthetik, hogy ő lesz a párt elnökjelöltje. A republikánus elnökjelöltségért küzdő politikusok közül pedig John Kasich és Ben Carson sebészprofesszor esetleges visszalépésével számolnak.
A március elsejei szuperkeddet követő előválasztás március 5-én, szombaton lesz: Kansasben republikánusok és demokraták jelölőgyűléseken döntenek, a déli Louisiana államban pedig előválasztást tartanak. A republikánusok Kentuckyban és Maine államban is voksolnak, a demokraták pedig Nebraskában járulnak az urnákhoz.
