Salicar úgy véli, a közeljövőben ettől még nem kell tartani, a Hezbollahot ugyanis leköti a szíriai front, ahol négyezer elitkatonájuk harcol Aszad oldalán. – Ez rossz is, és jó is. Rossz, mert amíg mi csak gyakorlatozunk, ők élesben rendkívüli tapasztalatot szereznek. És jó, mert eddig legalább 1500 embert veszítettek – vont mérleget a szóvivő. Izrael most elsősorban az egybefüggővé vált szíriai–libanoni határt kémleli a legnagyobb aggodalommal. Amíg tart a polgárháború, van hol „levezetni” a síita–szunnita ellentétet, ám ha béke lesz, félő, hogy a szélsőségesek ismét a közös ellenség felé fordulhatnak. Ha ez megtörténik, a szóvivő szerint a stratégia egyszerű: minél előbb megelőző csapást kell mérni.
Ettől függetlenül a háború Szíriában Izraelnek aligha érdeke. A bizonytalan biztonsági helyzet, a szomszédságban felhalmozódó fegyver, az ellenség harci tapasztalata és az európai migránsválság Izraelnek sem használ. Pláne hosszú távon nem, hiszen az arab tavasz óta a térségen végiggyűrűző bizonytalanság egyre nagyobb instabilitást szül, ami veszélyes lehet.
