Nehéz sorrendet állítani, ha az Izraelre leselkedő fenyegetéseket akarjuk rangsorolni. Először is ott vannak a palesztinok által elkövetett, mindennapossá vált támadások, szinte nincs olyan nap, hogy ne érkeznének hírek valamilyen merényletről. Ezekkel azonban, úgy tűnik, a zsidó állam megtanult együtt élni, létezésére legalábbis nem jelentenek veszélyt. Katonailag mindig kihívást jelent ugyan a Hamász, például az újabb alagutak ásása miatt, ám a másfél évvel ezelőtti gázai háborúban a szervezetet sikerült meggyengíteni.
Aggasztó lehet az is, hogy a szomszédos Szíriában polgárháború tombol. Ebben lényegében véve nincs olyan szereplő, amely barátságos lenne Izraellel, az Aszad-rezsim vagy bármelyik lázadó csoport ellenségek, nem beszélve az Iszlám Államról. Hivatalosan Izrael álláspontja Szíriával kapcsolatban az, hogy nem foglalnak állást, és teljesen ki akarnak maradni a harcokból, még ha ez teljességgel nem is valósítható meg. A szíriai helyzet ugyanis erősen kapcsolódik az Izrael számára legégetőbb fenyegetéshez, a Hezbollahhoz.
Nem titok, hogy a szír kormányerők oldalán a kezdetek óta ott harcol a libanoni síita katonai szervezet, amelyet Irán támogat. Izrael számára a nyílt támadás az ország ellen vagy a Hezbollahnak csempészett fegyverek olyan vörös vonalat jelentenek, amelynek átlépése válaszcsapással jár. Bár hivatalosan ezt nem erősítették meg, rendszeresek a Szíriában végrehajtott izraeli légicsapások a Hezbollah ellen. A síita milícia azonban nem csupán Szíriában van jelen, de Libanon Izraellel határos déli határát is uralja.
– A határ menti több száz faluban a Hezbollahnak akár százezer rakétája is lehet a házak alá rejtve – figyelmeztetett az izraeli hadsereg szóvivője, Arje Salicar. Elmondása szerint ezek a rakéták sokkal modernebbek lehetnek a Hamász által használtaknál, hatótávolságuk pedig olyan nagy, hogy Izrael egész területét elérhetik. És bár a zsidó állam a korábban már kiválóan vizsgázó Vaskupola mellé hadrendbe állította a Dávid parittyája nevű rakétavédelmi rendszert is, a hadseregben mégis attól tartanak, a naponta kilőtt több ezer lövedék ellen nem tudnának védekezni.
Salicar úgy véli, a közeljövőben ettől még nem kell tartani, a Hezbollahot ugyanis leköti a szíriai front, ahol négyezer elitkatonájuk harcol Aszad oldalán. – Ez rossz is, és jó is. Rossz, mert amíg mi csak gyakorlatozunk, ők élesben rendkívüli tapasztalatot szereznek. És jó, mert eddig legalább 1500 embert veszítettek – vont mérleget a szóvivő. Izrael most elsősorban az egybefüggővé vált szíriai–libanoni határt kémleli a legnagyobb aggodalommal. Amíg tart a polgárháború, van hol „levezetni” a síita–szunnita ellentétet, ám ha béke lesz, félő, hogy a szélsőségesek ismét a közös ellenség felé fordulhatnak. Ha ez megtörténik, a szóvivő szerint a stratégia egyszerű: minél előbb megelőző csapást kell mérni.
Ettől függetlenül a háború Szíriában Izraelnek aligha érdeke. A bizonytalan biztonsági helyzet, a szomszédságban felhalmozódó fegyver, az ellenség harci tapasztalata és az európai migránsválság Izraelnek sem használ. Pláne hosszú távon nem, hiszen az arab tavasz óta a térségen végiggyűrűző bizonytalanság egyre nagyobb instabilitást szül, ami veszélyes lehet.
