Az AdK közleményében hangsúlyozta, hogy Kertész Imre halálával a tekintélyes nemzetközi művészeti szervezet egy tagját veszítette el. Ingo Schulze német író, az AdK irodalmi szekciójának korábbi vezetője pedig kiemelte, hogy Kertész Imre azon kevesek közé tartozik, akik egész életüket arra tették fel, hogy tanúságot adjanak a holokausztról. A nemzetiszocialista haláltáborok életének „irodalmi újrateremtésével megérthetővé tett valamit, ami túl szörnyű volt ahhoz, hogy el lehessen mesélni”.
„Még egyszer véget ért a 20. század: Kertész Imre meghalt – az őszinte költő és precíz gondolkodó, a tanú és a bátor ember – írja a svájci Neue Zürcher Zeitung. Ide kattintva eléri a külföldi lapok csütörtöki méltatásait!
A pártok és búcsúznak: a KDNP, az LMP, az Együtt, az MSZP és a Fidesz együttérzését fejezte ki Kertész Imre halála miatt.
A Nobel-díjas írót minden '89 utáni politikai kurzus próbálta megkaparintani magának – olvasson Kertész politikai fordulatairól!
„Sokszor döntött másképp, mint ahogy ez vagy az a csoport elvárta tőle. Érték is támadások többfelől, ahogy neki is voltak keresetlen szavai és fenntartásai.” – olvassa el a Magyar Nemzet vonatkozó vezércikkét!
A több mint 300 éve működő AdK 2003-ban választotta tagjai közé az irodalmi Nobel-díjas magyar írót, és 2012-ben nyitotta meg a leveleiből, kézirataiból, naplóiból és egyéb dokumentumaiból álló Kertész Imre-archívumot.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) Abból a semmiből jött, amelyről írnia kellett címmel közölt nekrológot, amelyben a szerző, Hubert Spiegel kiemelte: Kertész Imrét „nem azért hurcolták Auschwitzba, hogy Nobel-díjat kapjon, hanem azért, hogy megöljék”, mégis visszajött, és a huszadik századi irodalom „óriása” lett. Óriása a tagadásnak és a minden elképzelhető illúziótól való megfosztottsága miatt könyörtelen szemléletmódnak, amely mégis hisz a jóban.
Kertész Imre az ember újkori elveszettségének következményeként és nem okaként fogta fel a koncentrációs tábort, amelyet irodalmi műveiben megfosztott démoni voltától, és ezzel egyben megkérdőjelezte, hogy „Auschwitz valaha is megszűnt létezni”, hiszen kimutatta, hogy az Auschwitz létrejöttéhez és a halálgyár üzemeltetéséhez szükséges előfeltételek „nem szűntek meg létezni” – emelte ki a FAZ szerzője.
A berlini Der Tagesspiegel A hosszú éjszakából címmel közölte Gregor Dotzauer írását, aki kiemelte, hogy Kertész Imre az Auschwitzba hurcoltatástól az idős korában elszenvedett megaláztatásokig sok mindent át is élt, amiről írt, prózájában a fájdalom ellenére mégis ott rejlik „az élet ünnepe”.
A konzervatív Die Welt Nem lesz többé olyan ember, mint ő címmel közölte Tilman Krause nekrológját, aki hangsúlyozta, hogy a „huszadik század megsemmisítő gépezeteitől” nagy nehezen megmenekülő író „hatalmas erőfeszítéssel úgy tette témává saját traumáját, hogy azzal új minőséget hozott a holokauszt irodalmi feldolgozásába”. Ezt csak Kertész Imre tudta megcsinálni – húzta alá a Die Welt szerzője.
A Deutschlandfunk országos közszolgálati rádió Nem vádló címmel közölte Jörg Plath nekrológját, aki kiemelte, hogy Kertész Imre a Sorstalansággal megmutatta, hogy a holokauszt „nem az európai civilizáció eltévelyedése, hanem következménye” volt, mégsem vádolta a németeket az apáik és nagyapáik tetteiért.
Túlélőként azokra az időkre gondolt, amikor már nem lesznek túlélők, és „személyében összekötötte a holokauszt aktualitását és historizálását” – mutatott rá Jörg Plath.
Kertész Imre életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el budapesti otthonában.
