Az atommal a jövőben is számolni kell

A nukleáris energia részesedése a világ áramtermelésében 2030-ig 20 százalékkal növekszik.

Egy, a csernobili tragédia 30. évfordulója előtt rendezett konferencián joggal merül fel a kérdés, hogy lehet-e bízni az atomerőművekben. Főképp egy olyan országban, amelyre anno az összes sugárzás kétharmada esett, s területének egyharmadát érintette. Nos, Belarusz már azzal igenlő választ ad e kérdésre, hogy most építi az első atomerőművét, s az első blokk indulását 2018-ra, míg a másodikét 2020 végére tervezi. Persze ezt könnyen félresöpörheti bárki azzal, hogy ez Belarusz, bezzeg a fejlett világ! Nos, a világon jelenleg 30 országban 444 atomreaktor működik, s mint Amano Jukija, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója hozzátette, jelenleg 64 pedig épül, így az atomenergia meghatározó szerepet fog játszani a jövőben is. A legtöbb blokk, 99 az Egyesült Államokban működik, a képzeletbeli dobogó második fokán 58-cal Franciaország áll – ők ketten adják a világon nukleáris erőművekben termelt villanyáram felét –, s csak ezután következik a maga 35 reaktorával Oroszország.

Óvatos számítások szerint az évszázad közepére a világon megduplázódik az energiafogyasztás. S annak ellenére, hogy az ember már régen képes a napból vagy a szélből energiát nyerni, az atomot a tudósok szerint ezek reneszánsza sem fogja zárójelbe tenni. Részesedése a világ áramtermelésében az addig üzembe helyezendő több tíz blokknak köszönhetően 2030-ig a számítások szerint minimum 20 százalékkal megnövekedik.

Ebben az évben kezdték meg atomerőmű építését Finnországban, ezt megelőzően írtak alá komoly szerződést a franciákkal és a kínaiakkal a britek, a térségben Magyarország mellett Bulgáriában és Romániában van szó új blokkok építéséről, de a jövőre fókuszálva saját atomerőművekben gondolkozik az olajban fürdő Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia is. Ráadásul még a németek sem mondták ki a végső szót, s 2022-ig még meggondolhatják atomerőműveik bezárását. Már csak azért is, mert a megújuló energiákkal nem lehet teljes egészében kiváltani az atomerőműveket, míg a szénerőművek a környezetet rombolják. Nem beszélve arról, hogy még a villanyszámlán is meglátszik egy ilyen váltás. Japán is meggondolta magát öt évvel Fukusima után, amelyben döntő szerepet játszott az energiaszámlák emelkedése. De megszenvedte ezeket az éveket a külkereskedelmi egyenleg is, amelyet negatívba fordított a szénhidrogének megnövekedett importja. Ezért aztán kétévi moratórium után újraindultak az atomerőművek.

Már ebből is látszik, hogy a békés atom felhasználása jött velünk a XXI. századba, s részesedése nemhogy visszaszorulna, inkább növekszik. A félelmek ellenére, amelyeket tudatosan erősítenek az atom ellenzői. Elhallgatva, hogy a nagy balesetek nem a technológia, hanem emberi hibák számlájára írhatók. Azt is illene tudatosítani, hogy nem Csernobil volt az első nagy katasztrófa, hanem 1979-ben az amerikai Three Mile Island, míg az utolsó a japán Fukusima. Tehát két úgymond nyugati és egy orosz erőműről van szó. Egyébként ezek a tragédiák paradox módon csak növelték a biztonságot, hiszen az ott elkövetett hibák kivédését mára beépítették a biztonsági rendszerekbe.

S az atomot – tetszik, nem tetszik – már csak a hatékonysága miatt sem lehet leírni. A nukleáris fűtőanyag egyetlen orosz tablettája például mindössze 4,5 gramm, amelyből annyi energia termelhető ki, mint 350 kilogramm olajból vagy csaknem fél tonna szénből. Energiatartalma pedig 2000 kWh, amely magyarországi adatokat vizsgálva egy család átlagos éves villamosenergia-felhasználása. A belarusz erőmű például a helyi számítások szerint évente ötmilliárd köbméternyi gáz importját válthatja ki. Ezekből a számokból is kivehető, hogy a tartalékok szempontjából is előnyben van az atom. Kínában például vannak olyan számítások, hogy az energiamix megváltozásának elmaradása esetén az államvasutak egésze sem lenne elegendő a megfelelő mennyiségű kőszén szállítására. Eközben egy reaktor évi nukleárisfűtőanyag-szükséglete akár egy repülőgépen is elszállítható.

A napelemek és a szélerőművek hátránya, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb területek kellenek ugyanannyi energia előállításához. Ráadásul jelentős mértékben függenek az időjárási viszonyoktól, a meghibásodásuk pedig alaposan megnöveli a költségeket. Éppen az időjárás jelentette bizonytalanság miatt tartalék forrásokra is szükség van – egy ház esetében egy dízelgenerátorra –, ami szintén az elérhető hasznot csökkenti. A nukleáris energia mellett érvelők egyik fő ütőkártyája mindezek mellett a környezet védelme. Ha például most egyszerre leállítanák a világ összes atomerőművét, akkor ugyanakkora energiatermelés mellett évente 1,7 milliárd tonnányi káros gáz jutna a levegőbe. A szénnel fűtött erőművek például kétszázszor jobban szennyezik a légkört, mint az atomreaktorok.

S még egy kevésbé ismert tény, amely a nukleáris energia békés felhasználása mellett szól. Az atomerőművek létesítése mindenütt új minőséget hoz magával a tudományos fejlesztésekben, az ipari technológiák terén és az oktatásban. Hiszen ne felejtsük el, hogy ezt a technológiát felhasználják az orvosi diagnosztikában, a rákos daganatok gyógyításakor, a kardiológiában, az endokrinológiában és a baleseti sebészetben, de a cement szilárdságának növeléséhez az építőiparban is. Érdemes tehát először gondolkodni, mielőtt politikai alapon, félelemből vagy a bevett sztereotípiák mentén ítéletet mondanánk az atomról.