Nem szabad tévét nézni, az asszonyoknak tilos dolgozni, a brit szokásokat nem szabad átvenni – hirdeti az a brit muszlim magániskola, amelyben radikális tanokat hirdető röplapokat találtak. Mint azt a Sky News hírcsatorna bemutatta, az angol nyelvű röpcédulákon a brit kultúra mérgező hatását hirdetik, valamint azt, hogy a fejlett nyugati világ romlást hoz az erkölcsös muszlim társadalomra.
A megállapításokat a legfőbb tanítás, a dzsihád koronázza meg, amely lényege, hogy Allah nyomában kell járni a tudományok, a tanítás és a kard által. Az iskola és a tanítások mögött az ismert elöljáró, Mufti Zubair Dudha áll, aki nemcsak a dewsbury-i Tarbiyah Academy nevű délutáni iskolát vezeti, hanem a szunnita iszlám egyik konzervatív irányzatának, a deobandinak is ismert nagy-britanniai képviselője.
Szerinte a nemek egyenlőségének hirdetése nem más, mint a nő és férfi testi vágyának felkeltését szolgáló eszköz. De a multikulturális értékeket elsőrendű fontosságúnak tartó Nagy-Britanniában nemcsak ezekre a tanokra, hanem a muftinak a zsidókra tett utalásaira is felfigyeltek. Ezek szerint a zsidók világméretű konspirációval világuralomra törnek. Az ügyben a brit oktatási tárca vizsgálatot indított.
A Yorkshire megyei város már 2005-ben elhíresült, innen származott a július 7-i londoni robbantások egyik szélsőséges muszlim elkövetője, valamint itt nevelkedett az Egyesült Királyság eddigi legfiatalabb öngyilkos merénylője. A brit Talha Asmal Irakba utazott, ott robbantotta fel magát a dzsihád nevében tizenhét évesen. Az egykor textiliparáról híres városban több mecset és sária bíróság is működik.
Savile Town és Ravensthorpe kerületeiben többségében pakisztániak, iraki kurdok és indiaiak élnek, akik hatvan éve kezdtek betelepülni a vonzó munkalehetőségek miatt. Ám az 1980-as években a textilipar hanyatlásával az életszínvonal is zuhanni kezdett, ma Dewsbury a szociálisan leszakadó területek közé tartozik. Szegregált lakónegyedei az iszlám radikalizmus melegágyának számítanak.
Nagy a munkanélküliség, az átlagéletkor viszont harminc év alatt van. Ahogy most a sajtó figyelmét az ultraortodox mufti, tavaly a sária bíróság keltette fel, mert a hírek szerint ez a muszlim elöljárókból álló testület a brit törvényekbe ütköző, de legalábbis ellentmondásos „ítéleteket” hozott házassági ügyekben.
Danny Lockwood brit író-újságíró 2011-es, A Dewsbury-i Iszlám Köztársaság című könyvében a városban az utóbbi évtizedekben végbement változásokat kulturális forradalomnak és szociális hanyatlásnak nevezte, ahol az utóbbi húsz év leforgása alatt látványosan megbukott a multikulturalizmus.
Ezt a válságot taglalta Melik Kaylan, az amerikai Forbes üzleti lap újságírója is a Politico európai uniós ügyekkel foglalkozó portálon az európai muszlim közösségekkel foglalkozó friss cikkében. Itt úgy fogalmazott, Európa iszlamizálódott városnegyedei a szeparatizmus erődítményeivé váltak. – Itt üt vissza a multikulturalizmus. És ez nem a közösségek egymásnak ugrasztására használt vészmadár-retorika, hanem határozott, a túlélést célzó gondolkodás a huszonharmadik órában – írta Kaylan
Az „alapvető brit értékek” tanításával szemben foglalt állást idei konferenciáján a brit Tanárok Nemzeti Szövetsége (NUT). Birminghami találkozójukon úgy döntöttek, inkább a nemzetközi jogok oktatását kellene előtérbe helyezni. A NUT úgy érvel, hogy az elsősorban multikulturális iskolákban a brit értékek tanítása „kulturális felsőbbrendűség” érzését okozhatja, főleg a szélesebb bevándorlási tendenciákat figyelembe véve. A kifogásolt értékek egyébként a demokrácia, a jogállamiság, a személyes szabadság, továbbá a kölcsönös tisztelet és tolerancia a különböző vallási- és hitközösségek tagjai felé. Ezen tradíciók tanítása eddig elvileg a fiatal korban kialakuló radikalizálódást volt hivatott megakadályozni. Jessica Hambly, a Manchesteri Egyetem egyik brit hallgatója szerint ugyan a legtöbb, britekhez köthető értéknek nemzetközileg is pozitív a megítélése, de értelmezéstől függően veszélyes is lehet a hagyományokra való hivatkozás. – Őszintén szólva nagyon nem tetszik az a fajta militarizmus és katonai hagyomány, ami a kultúránkban jelen van – mutatott rá Jessica Hambly, illetve felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy különböző személyek félreértelmezhetik a hagyományok oktatását.
Kérdés persze az is, hogy más nyugat-európai országban mennyire hangsúlyos mindez. Az ugyancsak a Manchesteri Egyetemen tanuló német Julius Baeck szerint a németek érthető történelmi okok miatt inkább a kultúrán és életstíluson keresztül tanulnak a hagyományokról és értékekről, de ahogy fogalmazott, „nem propagálják túlságosan őket”. A szintén Manchesterben tanuló francia Joanna Salles tanult az alkotmányukról, törvényeikről és a francia normákról. A nemzet identitás oktatása tehát nem egyedül Nagy-Britannia sajátja. Ám a mostani brit döntést látva egyre inkább úgy érződik, a politikai korrektség lobbistái az oktatás e témakörében egyre inkább a tradíciópártiak fölé kerekednek Nyugat-Európában. (Gergely Károly)
