A Földközi-tengeren működő embercsempész-hálózatok elleni, Sophia elnevezésű uniós katonai művelet kiterjesztéséről egyeztettek hétfői, luxemburgi tanácskozásukon az EU-tagországok védelmi és külügyminiszterei – számolt be több médium hétfő este. A terv lényege, hogy az uniós hadihajókat nemcsak a saját uniós területen, illetve nemzetközi vizeken vetnék be, hanem kiterjesztenék a tevékenységet Líbia felségvizeire is. Az elképzelést elsősorban a nagyobb haditengerészettel rendelkező Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország támogatja, utóbbi értelemszerűen az ügy élharcosa, mivel Görögország mellett a mediterrán menekültútvonal kiemelt célállomása.
A gond mindössze annyi, hogy egy ilyen hadművelet beindításához a múlt hónapban felállított líbiai egységkormány engedélye is kell, sőt megoszlanak a vélemények róla, hogy szükség van-e az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazására. Mivel a testületben Oroszországnak vétójoga van, akár el is lehetetlenítheti a beavatkozást.
Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője hétfőn arról beszélt: a Sophia keretében az utóbbi hat hónapban eddig 68 csempészt tartóztattak le, 104 csempészhajót semlegesítették, és 13 ezer embert mentettek ki.
Noha az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint a művelet beindítása óta valóban látványosan csökkent a mediterrán útvonalon érkező menekültek száma, ebben még akár az időjárási körülmények is közrejátszhattak. Tavaly októberben még 221 374-en szelték át a Földközi-tengert, ez a szám folyamatos csökkenés után márciusban már csak 36 923 volt. 2016 januárjától egyébként 173 700 migráns érkezett a tengeren keresztül Európába.
Csakhogy az is jelzi a helyzet súlyosságát, hogy hétfőn ismét több száz menekült fulladt vízbe, miután Észak-Afrika felől próbáltak meg Európába jutni egy jobb élet reményében. Úgy tudni, az utasok többsége Szomáliából, Etiópiából és Eritreából indult útnak, és Egyiptomban szálltak tengerre. Az eset szinte napra pontosan egy évvel a lampedusai katasztrófa után történt.
A Földközi-tengeren át érkező tömeges menekülthullám egyik oka, hogy az utóbbi években – jórészt az arab tavasz miatt – számos, korábban stabilnak tartott észak-afrikai ország veszítette el az ellenőrzést bizonyos partszakaszai felett. Líbiában évekig káoszhoz közeli, polgárháborús helyzet volt, talán az egységkormány megalakítása most valamelyest kiutat mutathat a szorult helyzetből. Az, hogy a hétfői tragédia áldozatai Egyiptomban szálltak tengerre, jól jelzi: ott sincs mindig minden rendben. Fontos megemlíteni, hogy noha ezeknek az országoknak akaratlanul is kulcsszerepük van a földközi-tengeri migrációban, a menekültek túlnyomó többsége más államokból származik. A legtöbben szíriaiak, afgánok vagy irakiak, de jönnek délről, a szubszaharai Afrikából, így Nigériából, Elefántcsontpartból és Szenegálból is.
A krízis megszüntetésének kulcsa lehet, hogy az Európai Uniónak sikerül-e olyan segítséget nyújtania az érintett országoknak, amely ismét stabilitást hozhat a régióba. Ezt, úgy tűnik, Brüsszel is felismerte, Mogherini például nemrég politikai, gazdasági és biztonsági támogatást helyezett kilátásba Líbia számára.
Az észak-afrikai országban az egységkormány megalakulása ellenére még mindig nagy a káosz, bizonyos területek felett nincs központi ellenőrzés, ezeken a helyeken pedig megerősödtek a radikális-szélsőséges iszlamista erők, a polgárháborús időszakban az Iszlám Állam is egyre aktívabbá vált. Ennek láttán többen szorgalmazták, köztük Olaszország is, hogy uniós tagállamok küldjenek katonákat a válság sújtotta országba, ám erre – néhány felderítő egységen kívül – mindeddig nem került sor. A Washington Post mindazonáltal április elején már arról írt, hogy a nyugati hatalmak már keresik azokat a pontokat, ahol légi csapást tudnak mérni az iszlamistákra.
A helyzet ugyanakkor súlyos, olasz belügyi források már arról beszéltek, hogy idén robbanásszerűen emelkedhet a Földközi-tengeren Európa felé átkelő bevándorlók száma, ami humanitárius vészhelyzetet teremthet az országban. Ráadásul az Európai Unió és Törökország között megkötött szerződés, melynek értelmében Ankara megállítja a területén Európa felé haladó migránsokat, szintén Észak-Afrika, és így a Földközi-tenger felé tolhatja a menekültáradatot.
