A Földközi-tengeren át érkező tömeges menekülthullám egyik oka, hogy az utóbbi években – jórészt az arab tavasz miatt – számos, korábban stabilnak tartott észak-afrikai ország veszítette el az ellenőrzést bizonyos partszakaszai felett. Líbiában évekig káoszhoz közeli, polgárháborús helyzet volt, talán az egységkormány megalakítása most valamelyest kiutat mutathat a szorult helyzetből. Az, hogy a hétfői tragédia áldozatai Egyiptomban szálltak tengerre, jól jelzi: ott sincs mindig minden rendben. Fontos megemlíteni, hogy noha ezeknek az országoknak akaratlanul is kulcsszerepük van a földközi-tengeri migrációban, a menekültek túlnyomó többsége más államokból származik. A legtöbben szíriaiak, afgánok vagy irakiak, de jönnek délről, a szubszaharai Afrikából, így Nigériából, Elefántcsontpartból és Szenegálból is.
A krízis megszüntetésének kulcsa lehet, hogy az Európai Uniónak sikerül-e olyan segítséget nyújtania az érintett országoknak, amely ismét stabilitást hozhat a régióba. Ezt, úgy tűnik, Brüsszel is felismerte, Mogherini például nemrég politikai, gazdasági és biztonsági támogatást helyezett kilátásba Líbia számára.
Az észak-afrikai országban az egységkormány megalakulása ellenére még mindig nagy a káosz, bizonyos területek felett nincs központi ellenőrzés, ezeken a helyeken pedig megerősödtek a radikális-szélsőséges iszlamista erők, a polgárháborús időszakban az Iszlám Állam is egyre aktívabbá vált. Ennek láttán többen szorgalmazták, köztük Olaszország is, hogy uniós tagállamok küldjenek katonákat a válság sújtotta országba, ám erre – néhány felderítő egységen kívül – mindeddig nem került sor. A Washington Post mindazonáltal április elején már arról írt, hogy a nyugati hatalmak már keresik azokat a pontokat, ahol légi csapást tudnak mérni az iszlamistákra.
A helyzet ugyanakkor súlyos, olasz belügyi források már arról beszéltek, hogy idén robbanásszerűen emelkedhet a Földközi-tengeren Európa felé átkelő bevándorlók száma, ami humanitárius vészhelyzetet teremthet az országban. Ráadásul az Európai Unió és Törökország között megkötött szerződés, melynek értelmében Ankara megállítja a területén Európa felé haladó migránsokat, szintén Észak-Afrika, és így a Földközi-tenger felé tolhatja a menekültáradatot.
