A svéd modernizációt nem követi a Magyar Honvédség

A Saab fejlesztése a mi szempontunkból is fontos lenne, ha a kormány lépést akarna tartani a fejlődéssel.

Az elektronikai hadviselésre fektetett hangsúly az új Gripen esetében jelentős gondolkodásbeli különbségre is rámutat a nagyhatalmakhoz (elsősorban az amerikaiakhoz) képest, melyek teljesen új, és rendkívül drága lopakodó kialakítású repülőgépekkel (F-22, F-35, B-21) képzelik el a légi hadviselés jövőjét. A svédek ezzel szemben a „kiegyensúlyozott dizájnban” hisznek, ahol egyik terület sem élvez prioritást a másikkal szemben, s közben nem tévesztik szem elől azt sem, hogy ha az új gépek beszerzése és fenntartása túl drága, akkor azt az országok nem engedhetik meg maguknak.

A legfontosabb technológiai érv a Saab kezében, hogy míg a lopakodó kialakításon (formán, szerkezeti anyagokon) egy repülőgép 30-40 éves élettartama alatt nem lehet javítani, addig a fedélzeti elektronikát, szenzorokat könnyedén lehet (a fentiek szerint pláne) korszerűsíteni, amivel az egyre messzebbről képes lesz a lopakodó gépek észlelésére is. A JAS 39E változat fejlesztésének ráadásul nem elhanyagolható szempontja, hogy az új technológiákat jelentős részben be lehet vezeti az eddig elkészült, úgynevezett C/D változatú gépekbe is, megnövelve azok szolgálatban tarthatóságának időtartamát.

Idehaza a honvédség és a Honvédelmi Minisztérium (HM) figyelmét láthatóan már az is lefoglalja, hogy illetményemeléssel próbálja megtartani a Gripenek személyzetét, az aktuális feladatokhoz elégséges repülési időt biztosít, illetve pótolja a tavaly összetört két vadászgépet. A korszerűsítésről nem esik sok szó, már csak azért sem, mert a legdrágább fegyverzeti programként sokan a Gripeneket hibáztatják a szárazföldi haderő fejlesztésének elmaradásáért. Ráadásul tavaly óta minden magas technológiát alkalmazó, összetett fegyvernem fejlesztési kilátásai romlottak, mivel a kormány a migránsválság kezelése érdekében jól láthatóan a honvédség határőrizeti-belbiztonsági irányváltásában érdekelt. Erre a feladatra márpedig lövészek, gyalogoskatonák kellenek, és nem vadászgépek.

A honvédelmi büdzsé éves, a GDP 0,1 százalékával történő emelését egyelőre minden jel szerint rájuk fordítják majd, s csak később, ha még marad pénz, kerülhetnek sorra (újra) a Gripenek, a helikopterek és a többi komolyabb fegyverrendszer. Ezt a helyzetet bizonyítja, hogy információink szerint a HM a közelmúltban több kedvező, ám hosszú távon nem fenntartott ajánlatot is elutasított a Gripenek korszerűsítésével, a flotta néhány gépes bővítésével, illetve a repült óraszám növelésével kapcsolatban.

Amellett, hogy ez konzerválja az eddigi helyzetet, melyben a honvédségi Gripen-közösség nem tudja kihasználni a típusban rejlő harci potenciált, azzal is fenyeget, hogy a gép szolgálatba állításával a légierő terén 2006–2008-ban megszerzett regionális előnyt is veszni hagyja a kormány. Míg az elmúlt tíz évben a magyar Gripenek voltak az egyetlenek (a szomszédos országok légierői közül), melyek a legkorszerűbb amerikai AMRAAM légiharc rakétával rendelkeztek, idén a román F-16-osok leszállításával vége szakad ennek a „légi fölénynek”.

A Gripenek fejlesztésével lehetőség lenne az előny megtartására, hiszen az új, úgynevezett MS20-as szoftverváltozat révén alkalmazható lenne az AMRAAM-nál lényegesen korszerűbb, jóval nagyobb hatótávolságú európai Meteor rakéta is. Az sem lenne mellékes, hogy az amerikaiakkal szemben, akik rendkívül szigorúan korlátozzák az AMRAAM-ok nemzeti alkalmazását, a Meteorra lényegesen kevesebb ilyen szabály vonatkozna a szállítók részéről.