Az amerikai Ryan Halliganről elterjesztették, hogy homoszexuális, ezt követően mindennapossá váltak az iskolában és az interneten is a fenyegetések. Tizenhárom évesen, 2003-ban felakasztotta magát. A kanadai Amanda Toddnál egy ismeretlen férfi elérte, hogy a webkamerán keresztül mutassa meg neki a melleit. Később aztán elküldte a képet a lány osztálytársainak, majd az egymást követő iskolaváltások után újra és újra megtette ezt, folyamatos verbális és netes zaklatásnak kitéve őt. A lány vagdosni kezdte magát, majd 2012-ben, 16 évesen öngyilkos lett, halála előtt egy YouTube-ra feltöltött videóban megosztva mindenkivel tragédiáját.
A történeteket Kalapos Éva elevenítette fel a Librariusnak adott februári interjújában: az író legújabb, Massza című könyve a netes zaklatás (cyberbullying), illetve az iskolai bántalmazás témáit járja körül. Az utóbbi másfél évtizedben egyre általánosabbá vált problémákra újra és újra igyekeznek valami átfogó megoldást találni: a floridai Orange megyében például egy szoftver segítségével kezdtek a diákok tevékenységének monitorozásába. Az eset már tavaly nagy nyilvánosságot kapott, majd idén újra. mikor megújították a megyebéli iskolákban a Snaptrendsszel kötött szerződést. A szoftver felhasználásával tavaly tucatnyi rendőrségi eljárás indult meg – közölte az Orlando Sentinel. A Snaptrends szerződött a Közép-floridai Egyetemmel, valamint Orange és Seminole megyei rendőrségi hivatalokkal is. Az Orange megyei iskolaszövetséget elnöklő Bill Sublette pedig idén kijelentette: morális kötelességük, hogy a diákjaikra vagy iskoláikra irányuló fenyegetéseket nyomon kövessék a közösségi médiában. Ezért cserébe évente tizennyolcezer dollárt fizetnek a Snaptrendsnek.
Miként is ellenőrzi ez a szoftver a diákok posztjait? Ez az, amit nem lehet tudni: az Orlando Sentinel szerint az iskolakörzet megtagadta a vonatkozó információk kiadását. Egy a Snaptrends oldalára kitett magyarázó videó szerint az iskolai alkalmazottak kulcsszavakra kereshetnek rá, és így gyorsan lehet súlyozni a zaklatástól a drogügyekig terjedő információkat. A hatóságok mindenesetre leszögezték, hogy csak nyilvánosan elérhető posztokat követnek le. Bradley Shear ügyvéd szerint viszont a diákok ügyesen ki tudják kerülni a Snaptrendshez hasonló programokat, kérdések pedig leginkább annak kapcsán merülnek fel: mennyi ideig tárolnak így adatokat, és miként befolyásolják innentől a tinédzserkori posztok a fiatalok életét.
A Reason szerint nem kell Edward Snowdennek lenni ahhoz, hogy nyugtalanok legyünk: a rejtélyes programmal könnyen vissza lehet élni, hogy egy iskolaadminisztrátorok számára problémás gyereket kicsapassanak mondjuk arra hivatkozva, hogy füvezéssel összefüggő jelekre bukkantak. Mondjuk a diák lájkolt néhány ilyen oldalt.
Máshol is akadtak problémák: az alabamai Huntsville-ben néhány éve tizennégy diákot zártak ki egy közösségi médiás vizsgálat nyomán. Többen felvetették: az, hogy közülük tizenketten afroamerikaiak voltak, azt sejteti, kizárólag a fekete diákokat vizsgálhatják. Az Al.com cikke szerint a tanulóknak csupán negyven százaléka volt fekete az intézményben.
Hosszabb cikk jelent meg a Snaptrendsről a The Washington Postban. Itt is megszólalt Bradley Shear, aki kifejtette: az előbbihez hasonló cégek a szülőket leginkább a félelmeikre építve zsákmányolhatják ki. Eközben nem tanítják meg a diákoknak, miként állhatnak ki becsületük és privát szférájuk mellett, ahogy a törvény tiszteletét és megértését sem. Van, ahol ennek nyomán máris mérsékeltek az életbe léptetett szabályokon: a kaliforniai kormányzó, Jerry Brown 2014-ben ugyan nem tiltotta meg az iskoláknak, hogy adatokat gyűjtsenek a tanulók netes tevékenységéről, de megköveteli, hogy a szülőket is tájékoztassák erről. Szintén megszabták, hogy az iskola csak egy évig tárolhat ilyen adatokat a diákokról.
A Washington Post cikke szerint a szoftver használatának tavalyi bevezetése óta az Orange megyei iskolákban 215 egyéni keresés nyomán 2504 automatikus találatot kaptak. Azt ugyanakkor, hogy ezek nyomán milyen tizenkét rendőrségi eljárás indult, nem tették közzé. Az iskolarendszer médiakapcsolataival foglalkozó Shari Bobinski viszont megosztott egy történetet az oldallal: eszerint egy diáklánynál felfedezték, hogy vagdosásról beszélt, és azt írta: „senki nem fog hiányolni”. Ezután jobban utánanéztek a lánynak, felfedezve, hogy két profilja is van: az egyiken boldognak, elégedettnek tűnik, a másikon viszont öngyilkos hajlamairól és depressziójáról ad számot. Riasztották rögtön a rendőrséget, ahonnan ránéztek a családra, és tájékoztatták az apát is. Az eset vége az lett, hogy a lányt kezelésre küldték.
Az persze egyértelmű: jó, ha egy öngyilkossági kísérlet lehetőségét, a depresszió jeleit felismerik és komolyan veszik, azaz ha segítséget kap a tinédzser, mielőtt valami baj történne. Leginkább az a kérdéses, jó-e, ha ilyen szoftver segítségével történik mindez. A cikk elején említett történetek mindenesetre mutatják, hogy a problémák valósak, és valamiként reagálni kell rájuk. Kalapos Éva a Librariusnak adott interjújában elmondta: a témába beleásva magát borzasztó történeteket talált, és a megjelenése óta sem tudta újra kezébe venni az erről szóló könyvét. Fontosnak nevezte, hogy a bántalmazott mindenképp kérjen segítséget felnőttől, a felnőtt pedig ne kicsinyellje le a gyerek problémáit. Szerinte számtalan jele lehet annak, hogy egy gyereket megfélemlítenek az iskolában: szokatlan falási rohamok mutathatják, hogy egész nap éhezett, de az indokolatlan fogyás, illetve rémálmok jelentkezése is árulkodó lehet. Ahogy az is, ha váratlanul szorongó magatartás lesz jellemző rá, esetleg a gyerek magát betegnek tettetve mindent megtesz, hogy ne kelljen bemennie az iskolába.
Mi a helyzet Magyarországon?
A magyar helyzetet, válságkezelést illetően Kalapos nem sok jóval kecsegtetett: a szülők és az iskolák sem nagyon tudnak mit kezdeni a jelenséggel, az igazgató pedig inkább azt javasolja, írassák máshová a gyereket. Akár úgy is, hogy ő az agresszor, az áldozatok esetében szintén. Van, hogy a szülők ezek után azt látják megoldásnak: akkor járjon a gyerek karatézni, aztán meg tudja védeni magát.
Kalapos Éva lapunknak elmondta: öngyilkossággal végződő magyar esetről szerencsére nem hallott, de ismert volt például a salgótarjáni szexvideók ügye. A Blikk januárban számolt be arról, hogy világhálóra feltöltött pornókkal akartak bosszút állni tizenöt éves lányokon, egyiküket azóta folyamatos zaklatás éri, az utcán utánakiabáltak, egy barátnője szerint le is köpték. A bulvárlap úgy tudja, a Nógrád megyei rendőrség nyomozást indított, a lány pedig elkeseredésében öngyilkossággal is próbálkozott.
A Massza szerzője szerint az anyaggyűjtés során derült ki számára, hogy környezetében sok embernek van tapasztalata iskolai zaklatásról, amely „a netes megfélemlítés előszobája”. Szerinte a jelenséghez minden második gyereknek köze van, áldozatként, bántalmazóként vagy szemlélőként. „Az egésznek a megaláztatás a lényege, amihez nem kell digitális eszközökön keresztül zaklatni valakit, azt mindannyian átéljük így vagy úgy életünk során. Lényeges, hogy a bántalmazott környezete is felfogja és átérezze ezt, mert csak így lehet valódi segítséget nyújtani” – mondta el az MNO-nak.
Az iskolákban ugyan elkezdődött egyfajta nyitás a témában, de sokan inkább a tagadást választják, kijelentve, hogy náluk nincs ilyen – erről beszélt lapunknak Klausz Melinda médiaszakértő, akinek A közösségi média nagykönyve címmel jelent meg kötete a Facebookhoz hasonló portálokról. Elmondása szerint a tagadás ellenére már az EU Kids 2010-es kutatása bebizonyította, hogy Magyarországon minden negyedik-ötödik gyerek internetes zaklatás áldozata. A tanárok viszont nincsenek felkészülve az interneten jelentkező problémák felismerésére, „de hogy is lennének, amikor annyira gyorsan változik a közösségi média, újabbnál újabb felületek jelennek meg, amivel nehéz lépést tartani, hiszen azt sem tudjuk sokszor, miről beszél a gyerek”. Példaként elmondta, Veszprém megyéből peres ügyekről is tud, viszont a jelek szerint a zaklató helyett az apát ítélhetik majd el, aki meg akarta torolni a zaklatást, „odacsapva” az elkövetőnek.
Veszprémi esetről amúgy hallhattunk már: az Index írta meg, hogy egy a megyében dolgozó középiskolai tornatanár szexuális jellegű üzeneteket küldött diákjának. Mikor szembesítették, önként felmondott, de később a Klik tankerületi igazgatója helyeztette vissza az intézménybe. Idén aztán kiderült, hogy mégis elküldték, és nyomozás indult az ügyében. A tanár egyik, a testnevelésórán nem megjelent lánynak azt írta Facebookon: „nem láttam ma az ikreket”.
Azt már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (PDSZ) vezető Mendrey Lászlótól kérdeztük: mennyire általános egyáltalán, hogy az általános és középiskolai tanároknak Facebookon ismerőseik a diákjaik. Az általános iskolában tanító Mendrey szerint ez jellemzőnek mondható, és neki is ismerőse több tanulója. Emiatt is igyekszik körültekintő lenni a megosztásainál, és lehet, hogy ha most regisztrálna, már másként járna el, de kitörölni őket azért nyilván nem fogja. Negatív példaként megemlítette: volt olyan eset, hogy egy tanár szexuálisabb jellegű szöveges tartalmat osztott meg, amit felfedeztek diákjai is – a következményekről ugyanakkor nem tudott többet mondani. Mint közölte, nála eddig nem volt probléma a Facebook-ismeretségből, de ő sem nagyon tudott példát arra, hogy valamelyik diák problémásabb helyzetébe kapott volna így betekintést. Mendrey egyébként elmondta, hogy náluk szerencsére kevésbé vannak ilyen gondok, hozzátéve, hogy akiket viszont ilyen zaklatás ér, azok nyilván nem mernek megnyilvánulni.
Klausz Melinda szerint minden iskolában más és más felület jelenti a problémát: „Úgy tapasztaltam, hogy vannak iskolák, ahol a Snapchat nem megfelelő használata és az álprofilokkal folyó nyereményjáték-vadászat is ugyanolyan probléma.” A Snapchat elképesztő népszerűségéről tavaly novemberben számolt be az Index: a videómegosztások száma például ekkor már háromszor akkora volt, mint fél évvel korábban, és elérte a napi hatmilliárdos számot. A Snapchat az elküldött képeket és videókat csupán tíz másodpercig tárolja, majd automatikusan törli őket.
A médiaszakértő szerint megelőzésként az javasolható, hogy feltöltés vagy küldés előtt mindenki gondolja végig, mi történhet, ha nyilvánosságra kerül a bejegyzés. „Akkor tudunk legkevésbé sérülni, ha a virtuális térben véghezvitt tevékenységekre – beállítástól függetlenül – úgy tekintünk, hogy minden nyilvános.”
Mendrey László szerint segíthet a médiaoktatás, de a kötelező médiaórákat is megszüntetik szeptembertől az országban. A PDSZ vezetője ironikusan megjegyezte, hogy teljesen érthető, hogy ezt a tárgyat tekintik a legkevésbé fontosnak, végül is robbanásszerűen terjed a közösségi média használata, egyre kevésbé tud bárki is kitérni előle. Szerinte ezeken az órákon kötetlenebbül lehetett beszélni a diákokkal a problémákról, ezután viszont ez a lehetőség hasonló keretben már nem lesz meg sem az általános, sem a középiskolákban.
