Ezután a kulturális forradalom fojtogató légköre némiképp enyhült. 1971-ben a mérsékeltnek számító Csou En-laj vette át a kül- és a gazdaságpolitika irányítását, Teng Hsziao-pinget, a párt kegyvesztett főtitkárát pedig rehabilitálták. Mao Ce-tung 1976. szeptember 9-én halt meg.
A kulturális forradalomért később a fő felelősséget a Mao negyedik felesége, az egykori színésznő Csiang Csing körül csoportosuló ultrabalosok, a Négyek Bandája nyakába varrták. Kínában általánosságban „tíz év katasztrófáról” beszélnek, de alaposan mind a mai napig nem dolgozták fel az eseményeket. A tettesek és áldozatok gyakran ma is egymás mellett élnek.
