Említést sem tettek a hétfőn megjelent fő állami sajtótermékek arról, hogy 50 éve kezdődött a kulturális forradalom az országban – írja a BBC.
Az évfordulóról az MTI is beszámolt, melyben emlékeztetnek: a politikai tömegkampányt a népköztársaság alapítója, Mao Ce-tung kezdeményezte, aminek következtében Kína káoszba süllyedt, 36 millió embert közvetlenül politikailag üldöztek, megbízható becslések szerint 1,5-1,8 millió ember lelte halálát.
A kínai kulturális forradalom a kommunista párt politikai bizottságának kibővített ülésével kezdődött 1966. május 16-án, amelyen létrehozták az úgynevezett Kulturális Forradalmi Csoportot, felszólítottak az „ellenforradalmárok” és „a tőke képviselői” elleni harcra – emlékeztet az MTI. Mozgósították a maoizmuson nevelkedett ifjúságot, hogy megtisztítsák a társadalmat a „burzsoá és reakciós elemektől”. A nagy programot egyébként éhínség előzte meg, ami a Nagy Ugrás (1958–59) elnevezésű voluntarista gazdasági-társadalmi kísérlet következménye volt, melynek eredményeként 20-45 millió ember vesztette életét. Mao hatalma így meggyengült.
A politikus az ideológiai boszorkányüldözéssel megpróbált megszabadulni ellenfeleitől, például Liu Sao-csi államelnöktől, akit 1967-ben letartóztattak majd megöltek. Liu Sao-csi letartóztatásának évében a vörösgárdisták átvették a hatalmat az államapparátus egyes részei felett, megbénították az ország irányítását, így a hadsereg kénytelen volt közbeavatkozni.
A fiatalok, a vörösgárdisták különösen a kezdeti években üldözték keményen a „nagy kormányos”, azaz Mao Ce-tung ellenfeleit. Gyerekek jelentették fel szüleiket, barátok sározták be egymást, értelmiségieket kínoztak, gyilkoltak meg. Sokan lettek öngyilkosok. A vörösgárdisták házakba törtek be, szétromboltak mindent, ami a „kultúrával” függött össze. Jelszavuk ez volt: „Romboljátok szét a Négy Régit – a régi gondolkodásmódot, a régi kultúrát, a régi szokásokat és a régi erkölcsöt”. A legtöbb áldozatot az 1968-tól 1971-ig terjedő évek szedték.
Amikor a fiatalokra már nem volt szüksége, Mao a hadsereget használta eszközül, mintegy 15 millió fiatalt pedig vidékre küldtek átnevelés céljából.
Ezután a kulturális forradalom fojtogató légköre némiképp enyhült. 1971-ben a mérsékeltnek számító Csou En-laj vette át a kül- és a gazdaságpolitika irányítását, Teng Hsziao-pinget, a párt kegyvesztett főtitkárát pedig rehabilitálták. Mao Ce-tung 1976. szeptember 9-én halt meg.
A kulturális forradalomért később a fő felelősséget a Mao negyedik felesége, az egykori színésznő Csiang Csing körül csoportosuló ultrabalosok, a Négyek Bandája nyakába varrták. Kínában általánosságban „tíz év katasztrófáról” beszélnek, de alaposan mind a mai napig nem dolgozták fel az eseményeket. A tettesek és áldozatok gyakran ma is egymás mellett élnek.
