Kazahsztán megmentené az Aral-tavat

Miközben Taskent már lemondott a tó déli részéről, addig Asztana küzd az északi meder megújításáért.

Ám csupán Kazahsztánban, mivel az Aral nagyobbik részét tápláló Amu-darja vize vészesen alacsony. Az öntözés ugyanis elviszi a 92 százalékát, így az Aral déli medencéjébe gyakorlatilag semmi sem jut el. E rész fennmaradásáról kizárólag a az északi medencéből érkező kis átfolyatás gondoskodik. Sokat segíthetne, ha a kazahokhoz hasonlóan az üzbégek, tádzsikok, türkmének is foglalkoznának a vízkímélő technológiák, így például a csepegtetős öntözés elterjesztésével vagy a csatornák karbantartásával, ám ennek nincsen semmilyen jele. Az öntözőrendszer modernizációjával a számítások szerint mintegy 12 köbkilométer vizet lehetne spórolni, egy ilyen, 16 milliárd dolláros beruházás azonban ezen országok számára megfizethetetlen. Ráadásul Üzbegisztán és Türkmenisztán a gyapottermesztés felfuttatásával tovább szipolyozza az Amu-darját. Jellemző a hozzáállásukra, hogy Iszlam Karimov üzbég elnök néhány éve az Aral megmentésére hivatott alapítvány ülésén már arról beszélt, hogy a tó halálra ítéltetett, pusztulása visszafordíthatatlan, s inkább a kiszáradás következményeinek felszámolására kellene szponzorokat találni. Szóval nem a betegség gyógyítását, hanem tünetek kezelését javasolta. Az egyik ötletként az merült fel, hogy létesítsenek egy minitavat, a kiszáradt medencét pedig ültessék be fával. Az ötletadók a környék ivóvízellátását tisztítóberendezésekkel és tározók építésével oldották volna meg. Mindez azonban nem állt le az ötletek szintjén, hiszen az üzbég kormány tavaly 4,3 milliárd dollárt el is különített a befejezett tényként kezelt katasztrófa következményeinek kezelésére. Taskent tehát már lemondott az Aralról.

Eközben a tó kazah része újraéled, a vízszint emelkedik, nem utolsósorban az olyan munkálatok elvégzése következtében, mint a Szir-darja medrének megtisztítása. Szakértők úgy számolnak, hogy ez a rész 10-15 év alatt a jelenlegi vízmennyiség mellett is megújul. A teljes reanimációhoz azonban szük-ség van a szabályozó Kok-Aral gát szélesítésére is, enélkül ugyanis elszivárog a víz a kiszáradásra ítélt déli mederbe. A Kis-Aral megújulásához a gazdasági válsággal küszködő Asztanának nemzetközi segítségre van szüksége, s mint a gát megépítésekor, most is elsősorban a Világbankra számít. Ezzel nemcsak csökkenteni lehetne az ökológiai katasztrófa mértékét és következményeit, de példát lehetne mutatni a régió többi országának is.