Ennek a törekvésnek a nyilvánvaló lépése a 2014-es részleges után a mostani teljes fegyverembargó-feloldás. Miként az más országok esetében is tapasztalható volt, a katonai-biztonsági elitbe történő behatolás egyik legjobb módszere a fegyverexport, a haderők kompatibilissá tétele, ami idővel politikai befolyást, illetve annak biztosabbá, beágyazottabbá tételét is eredményezheti. Nem mellékes, hogy Vietnam hagyományos, messze legnagyobb szállítója Oroszország, amelynek így – két legyet egy csapásra – piaci részesedését is csökkenteni lehet ezzel.
Miként máshol – különösen a diktatórikus berendezkedésű, de dúsgazdag arab olajmonarchiák esetében –, az amerikai lépésnek itt sem vette elejét a tény, hogy Vietnam továbbra sem demokratikus, és kommunista párt vezeti. Hiába kérte szerkesztőségi cikkben a múlt héten az Obama Demokrata Pártjához közel álló The New York Times, hogy ne oldják fel a fegyverembargót, amiért a hanoi rezsim politikai foglyokat tart börtönben, ez elenyésző szempont volt a lakóváltás előtt álló Fehér Ház számára a Kínával szembeni stratégia és a nagy hadiipari társaságok potenciális haszonszerzésének fényében.
