Hasonló a helyzet, mint az erdőkben, ahol a fák versengenek a fényért – ezt már a Queenslandi Egyetem biológusprofesszora, Justin Marshall fejtette ki. Csak itt a korallok és a hínár harcát látjuk, jelenleg utóbbi áll nyerésre. A kellően meleg hőmérséklet a hínárnak kedvez, a rothadó környezet termékenyítőleg hat rá. A korallok felépülése lassabbra vált, és nagy az esélye, hogy örökre el is pusztulnak.
Földünk legnagyobb korallzátonya az űrből is látható, 2300 kilométeren terül el, és 2900 zátonyból tevődik össze. Ezerhatszáz halfaj, 130 cápa- és rájatípus és több mint 30 bálna-, illetve delfinfaj él a Nagy-korallzátonynál. Csaknem kétmillió ember keresi fel évről évre, ők együtt mintegy hatmilliárd dollárral járulnak hozzá az ausztrál gazdasághoz. A 2300 kilométernyi zátony felső harmadán nagyjából a korall fele elpusztult már. A fehéredés a 2900 zátony 93 százalékát érinti, és a korallok negyede már átadta magát az enyészetnek. Ausztráliában ugyanakkor választásokra készülődnek, a felmérések szerint a klímaváltozáshoz való viszonyulás döntő lehet a választók szemében. Malcolm Turnbull miniszterelnök ennek ellenére kampánybeszédében említést sem tett a klímaváltozásról és a szükséges lépésekről.
Az első korallfehéredést 1911-ben Floridánál jegyezték fel, és hasonló zajlott a Nagy-korallzátonynál is 1929-ben. Utána évtizedekig semmi, hogy aztán 1979-ben jöjjön az első tömeges fehéredés a karib térségben. A katasztrófa globálisra váltott, az igen szélsőséges változatában először 1982-ben jelentkező El Niño (a csendes-óceáni térség felmelegedése) pedig növelte a bajt. Egy 1990-ben kihozott jelentés egyértelműen megállapította, hogy a klímaváltozás okozza a fehéredést, ami folytatódhat egész addig, amíg a korall dominálta zátonyok teljesen meg nem szűnnek. A klímaváltozás korában már elmondhatjuk, hogy újabb végzetes katasztrófa küszöbén állunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!