Tavaly év végén végleg eldőlt, hogy a két hagyományos párt, a négy évtizede piacpárti szocialisták (PSOE), illetve a fokozatosan liberalizálódó konzervatív Néppárt (PP) a két új szereplő miatt nem tud egyedül kormányt alakítani. Mert most már a centrista Ciudadanos (Állampolgárok, C’s) és a 2007 óta tartó spanyol ingatlanválság következményeit kihasználó radikális baloldali felháborodottak, a Podemos (Képesek vagyunk) alakulata is beleszólást kapott a politikai döntésekbe.
A néppárti Mariano Rajoy, az ügyvezető kormányfő akárcsak tavaly, most is fő stratégiai céljának szellemében kampányol. Az erősödő radikális baloldal miatt felteszi az egyszerűen megválaszolható kérdést választóinak: vagy ők, vagy mi? Csakhogy saját pártjában nem teljes az egyetértés személyével kapcsolatban – részben a párt korrupciós és következmények nélküli botrányai miatt –, és a PP hiába vezeti a népszerűségi listákat, még a nyáron leváltják, ha nem Rajoy kezdheti meg az új kormányalakítási tárgyalásokat. Márpedig a PP potenciális szövetségese, az egyébként katalán Albert Rivera, a C’s vezetője ebben az esetben olasz mintára szakértő kormányfőt látna szívesen a nagykoalíció élén, mert Rajoyt alkalmatlannak tartja a politikai válság rendezésére is. A PSOE jelenlegi főtitkára, Pedro Sánchez is jól látja, hogy elfásultak az ő szavazóik is, de a befolyásos Susana Díaz, párton belüli ellenlábasa és a PSOE „báróinak” egy része hallani sem akar ilyen nagykoalícióról. A PSOE ugyanis ingadozik a nagykoalíciós lehetőség és a baloldallal kötendő szövetség között. A felháborodottakat tavaly a parlamentbe vezérlő Podemos szövetséget kötött a volt kommunista Egyesült Baloldallal (IU), és fennáll az a veszély, hogy ha elég szavazatot szerez a PSOE meg az előbb említett Unidos Podemos nevű választási szövetség, végül ők alakítanak kormányt.
Sajnos az elemzők nem kifogásolták az előkampány megdöbbentő és nemkívánatos új mozzanatát, pedig mind a négy párt vezetője kiválasztott kisiskolásokkal találkozott. Enric Juliana, a vezető katalán orgánum, a La Vanguardia második embere szerint mint 34 éve mindig, ismét a részvételi arány fogja eldönteni, hogy a bal- vagy a jobboldal nyer, de ezúttal egyáltalán nem biztos, hogy az a párt is alakít kormányt, amelyik listavezető, nevezetesen a PP. Ezért nem véletlen, hogy az amerikai elnök, a demokrata Barack Obama még a kormányalakítási tárgyalások kellős közepén, július 9-én látogat három napra az Ibériai-félsziget nagyobbik országába. Kétség nem fér hozzá, hogy melyik pártot látná szívesen kormányon.
A spanyol általános választásokon tehát nagyon kényes politikai egyensúlyról is döntenek a szavazók, amelyet a 2007-ben kezdődő hitel- és pénzügyi válság következményei borítottak fel. És ugyan az látszik, vége a két nagy hagyományos párt egyeduralmának, ám mivel a szereplők a paktumok és kényszer-koalíciók eddig ismeretlen terepére értek, óvatosak, és inkább arra várnak, hogy valamelyik fél nagyot hibázzon.
