A Multidimenzionális haladás: jólét a jövedelmen túl című tanulmány készítői emlékeztettek az utóbbi évtized politikai intézkedéseire, amelyek az oktatásra, a munkahelyteremtésre épültek, és amelyek kétségtelenül segítettek a szegénység csökkentésében. Felhívják ugyanakkor a figyelmet, hogy mindez a társadalmi egyenlőtlenség felszámolása nélkül történt, s az említett intézkedések ma már nem elegendőek, mert a munkaerőpiac telített és szűkek a költségvetési keretek. A kormányzati erőfeszítések a latin-amerikai lakosság 40 százalékát nem védték meg a gazdasági recesszió, a természeti katasztrófák hatásaival szemben, ezek a rétegek ráadásul teljesen kiszolgáltatottá válnak bármilyen egészségügyi probléma esetén is.
„Kockára tesszük az elmúlt tíz év társadalmi sikereit” – figyelmeztetett Jessica Faeita, az UNDP latin-amerikai és karibi igazgatója.
Faeita elmondta: 2003 és 2013 között „a régió társadalmi, munkaerő-piaci és gazdasági piramisa átalakult” azáltal, hogy 72 millió latin-amerikait kiemeltek a szegénységből, 94 millióan pedig felemelkedtek a középosztályba. Ez a tendencia viszont csökkent Latin-Amerikában az utóbbi három évben, és egy évtized után először emelkedett a szegények száma, vagyis azoké, akik naponta kevesebb mint 4 dollárból (nagyjából 1100 forintból) élnek.
Az ENSZ szervezetének becslése szerint az idén 80 százalékkal kevesebben jutnak ki a szegénységből, mint a „gazdasági virágzás” éveiben, dacára annak, hogy a régió a világ többi részével ellentétben nem süllyedt válságba és éves szinten 4 százalékos növekedést könyvelt el.
Hiába a növekedés, az egy főre eső GDP ugyanis nem veszi figyelembe a jólét olyan fontos szempontjait, mint a biztonság, a munkahelyi élet minősége, az egyenlőség vagy a környezet megóvása – hívta fel a figyelmet jelentésében az UNDP.
A dokumentum készítői azt javasolják, hogy a közpolitika a jövőben a polgárok váratlan helyzetekkel szembeni ellenálló képességének növelését tűzze ki célul, és ennek megfelelően négy alapvető fontosságú terület fejlesztésére összpontosítson, ezek pedig a szociális védelem, a gondozási rendszer, a munkakörülmények, valamint a válság esetén védőhálót jelentő pénzügyi és fizikai javakhoz való hozzáférés.
