A szövetségi elnök sajtónyilatkozatában kiemelte, hogy jó egészségi állapotban van, de nem tudja garantálni az államfői tisztség betöltéséhez szükséges „energiát és vitalitást” a következő ciklusban, amely az életének 77. és 82. éve közötti szakaszára esik. Hangsúlyozta, hogy nem kell aggódni az államfői tisztségben következő váltás miatt, mert a mai Németországnak vannak „elkötelezett polgárai és működő intézményei”, így a váltás a „demokratikus normalitás része”.
Az államfőt a szövetségi parlament (Bundestag) képviselőiből és a tartomány parlamentek azonos számú küldötteiből – 1262 főből – álló, úgynevezett szövetségi közgyűlés választja. A mandátum öt évre szól és egyszer megújítható. Az első vagy a második fordulóban a szavazatok abszolút többségét megszerző jelölt nyeri el a tisztséget, a harmadik fordulóban elég a szavazatok relatív többsége, vagyis az lesz a szövetségi elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja. A választást 2017. február 12-én tartják.
Egyelőre teljesen nyitott, hogy ki lehet Németország következő, 12. szövetségi elnöke. Kiválasztása hosszú, összetett folyamat lehet. A 2017. szeptemberi Bundestag-választásra készülő pártok bármiféle együttműködése ebben az ügyben rögtön olyan értelmezést nyerhet, hogy az adott pártok kormányzati együttműködésre is hajlandóak vagy készülnek.
A kormánypártok – a CDU/CSU jobbközép pártszövetség és a szociáldemokrata párt (SPD) – várhatóan egyeztetnek az ügyben, de elemzők szerint nem valószínű, hogy sikerül közös jelöltben megállapodniuk. A Bundestag nagyobbik ellenzéki pártja, a Baloldal pedig már kezdeményezte is, hogy az SPD-vel és az ellenzéki Zöldekkel együtt állítsanak államfőjelöltet, és sajtóértesülések szerint a CDU/CSU-ban sokan azt várják Angela Merkel kancellártól, a CDU elnökétől, hogy a pártszövetség állítson saját jelöltet.
A sajtóban több lehetséges jelölt neve forog, köztük van Norbert Lammert CDU-s politikus, a Bundestag elnöke és a CDU-s pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble, Gerda Hasselfeldt, a Bundestag CSU-s képviselői csoportjának vezetője és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, az SPD legnépszerűbb politikusa. Egyikük sem foglalt állást nyilvánosan az ügyben.