Akárcsak egy éve, a katalán függetlenségpártiak június közepére megint hátrányba kerültek a Madridtól való leválást ellenzőkkel szemben. A nem akármilyen fordulatnak az a magyarázata, hogy a tavalyi megmentő, az antikapitalista Népi Egység Jelöltje (CUP) nevű radikális baloldali párt minden elképzelhető megegyezést elutasított, ezért most nincs költségvetése a függetlenséggel négy éve nyíltan kacérkodó autonóm országrésznek. Költségvetés nélkül viszont nem lehet folytatni a leválást, tehát a CUP képviselői a saját csapdájukba estek. A mindössze tíz képviselővel rendelkező, de a mérleg nyelvének szerepében tetszelgő CUP vezetői már kezdettől, szeptember vége óta túllőttek a célon, és saját akaratukat akarták rákényszeríteni a többségi kormányra és parlamentre. Gyakorlatilag minden fontos kérdésben. Az eredmény: ha most megismételnék a katalán választásokat, a CUP bejutna ugyan az autonóm parlamentbe, de végleg oda a nyomásgyakorló szerep. Arról nem is beszélve, hogy Carles Puigdemont, az új autonóm kormányfő bizalmi szavazást kért maga ellen – a biztonság kedvéért csak szeptemberben. Puigdemont azért nem mondott le a meghiúsult büdzsé miatt, mert Madridban csak ügyvezető kormány irányít a tavaly decemberi általános választások óta, és nem akart új ütőkártyát adni a spanyolok kezébe. Az önállóság egyik nagy támogatója, az Együtt az Igenért (Junts pel Sí) nevű alakulat egysége is bomladozik, miközben a Képesek Vagyunk (Podemos), vagyis a felháborodottak általában szelídülő, de Katalóniában is kettős beszédet folytató pártja már itt is a második helyen áll.
Közben Spanyolország új választásra készül. A vasárnapi megméretés előtt közzétett utolsó közvélemény-kutatások mind a konzervatív Néppárt győzelmét jelzik, míg szorosan mögötte a második helyen, a közösen induló baloldali Podemos és az Egyesült Baloldal erősödését mutatják.
