Könnyen elképzelhető, hogy akárcsak csütörtökön az elnöki palota közelében, a nemzeti gárda ma is beveti a könnygázt a tiltakozók szétoszlatására. Csakhogy a spanyol konzervatív ABC úgy tudja, hogy a legteljesebb titokban, de mégis szóba állt egymással a két fél, igaz, Santo Domingóban, a Dominikai Köztársaság fővárosában. A tárgyalók nem is látják egymást, mert hol Panama egyik volt elnöke, a szociáldemokrata Martín Torrijos, hol a szocialista Rodríguez Zapatero, az előző spanyol miniszterelnök közvetít közöttük.
Mivel egyáltalán nem mindegy, hogy foglalnak állást a fegyveres erők, a BBC-n kívül már a spanyol El País is felfigyelt a venezuelai hadsereg magatartására, hiszen kiépülőben van a kettős politikai hatalom is. Maduro védelmi minisztere, Vladimir Padrino egyre többször ellentmond „főnökének”, és bár a karizmatikus előd, Hugo Chávez elleni sikertelen 2002-es puccs óta gyakorlatilag teljesen megtisztították a tisztikart az „ellenforradalmi elemektől”, a sok kiváltság dacára az új tisztek is elégedetlenek helyzetükkel. A volt ejtőernyős alezredes Chávez a biztonság kedvéért 2013-ban bekövetkezett haláláig évente cserélte több fontos tárca vezetőjét, így a védelmiét is. Ennek ellenére nem tudni, végül melyik irányzat kerekedik felül: a be nem avatkozóké, vagy a Maduro békés eltávolítását, azaz a visszahívó népszavazást szorgalmazóké. Az ellenzék egyik vezetője, Henrique Capriles már ugyanúgy célzott a hadsereg esetleges beavatkozására, sőt a szociális robbanásra is, mint az Egyesült Államok, de ebben persze ellenérdekelt Kína és Oroszország is, melyeknek az országban óriási befektetéseik vannak. Az utóbbi a múlt héten már szövetségesük kis keleti szomszédjával, Guyanával tárgyalt a katonai együttműködés lehetőségeiről. Ez a tény pedig annak a jele, hogy Moszkva így ellensúlyozza az amerikai térnyerést, mert Washington a két ország felmelegített területi vitájában tavaly – nem egészen váratlanul – Guyana oldalára állt.
Az ellenzéki többségű parlament kétségbeesett vezetése csütörtökön levelet írt a szomszédos Kolumbia külügyminiszterének, és tőle kért segítséget, hogy kiderítse, hol született Maduro. Ha valóban Kolumbiában, akkor vége a pályafutásának, mert az alkotmány szerint államfő csak venezuelai születésű polgár lehet. María Ángela Holguín azért sem fog sietni a segítséggel, mert elakadtak a tárgyalások gerilláikkal, a radikális marxista FARC szervezettel, akiket csak ötven év után tudtak meggyengíteni és a tárgyalóasztalhoz ültetni. Tehát Kolumbia sem akarja újabb konfliktussal gazdagítani az amúgy is rossz kétoldalú viszonyt, különösen így és most.
