Sokan rosszul járnának, mégis leléphetnek a britek

Összeszedtük, mit veszítene Európa, illetve az Egyesült Királyság.

Van egy-két tagország, amely még az átlagnál is nagyobb pofont kaphat a brexittel. Mindjárt elsőként meg lehet említeni az egyébként sem a leggazdagabb nyugati államokhoz tartozó Írországot: az ő exportjuk 14 százaléka landol a szomszéd szigeten, és az összes import 34 százaléka származik onnan.

Másodikként említhetőek – hasonló megfontolásokból – a hollandok: kivitelük 9,4 százaléka megy a szigetországba, importjuknak pedig 6,1 százaléka származik a britektől. Ők az Egyesült Királyság második legjelentősebb uniós kereskedelmi partnerei. Ráadásul a holland befektetők legkedveltebb országa a ködös Albion, a brit befektetőknek pedig második számú célpontja Hollandia. Egy holland elemzés szerint 2030-ig az ország mintegy tízmilliárd eurót, GDP-jének 1,2 százalékát veszítené el 2030-ig, ha győznének a kilépéspártiak.

Az unió déli és keleti országai ugyanakkor kevésbé sínylenék meg az Egyesült Királyság távozását. Magyarország kivitelének például 2014-es adatok szerint 3,9 százaléka ment hozzájuk, de az import tekintetében ez az arány mindössze 1,7 százalék (ezzel a szigetország mindössze a 10. helyet foglalja el).

A London School of Economics (LSE) elemzése rámutat: a brexittel még az optimista forgatókönyv szerint is 1,1 százalékkal csökkennek a az Egyesült Királyság bevételei, a pesszimista szcenárió szerint éves szinten 3,1 százalékos, mintegy 50 milliárd fontnyi kiesést könyvelhetnek majd el. Hosszú távon a kereskedelem lanyhulása rosszat tesz a termelékenységnek, ami a pesszimisták szerint akár olyan szintű GDP-visszaesést is okozhat, mint a 2008–2009-es pénzügyi válság.

Noha számszerűsíteni nagyon nehéz, valószínűleg a nemzetközi befektetések és a munkaerő-áramlás is alaposan megsínyli a brit kilépést. Érdekes módon itt nemcsak az Egyesült Királyságba vándorló európaiakra, például magyarokra, lengyelekre, csehekre vagy éppen spanyolokra kell gondolni – mintegy hárommillió más uniós tagországban született ember él a szigetországban –, hanem a külhonba szegődött britekre is. Róluk általában kevesebb szó esik, pedig a legóvatosabb becslés szerint is 1,2 millióan vannak: fiatal gazdasági migránsok vagy éppen nyugdíjasok, akik melegebb éghajlaton, például Spanyolországban képzelik el idős korukat.

Akik a kilépés előnyeit hangsúlyozzák, általában azzal érvelnek, hogy a szabad mozgás elve miatt nem tudják szabályozni, kik és hányan jönnek az országba. A kilépéspártiak egy jókora része ellenzi a bevándorlást, mivel szerintük a különböző kultúrákat nem sikerül integrálni. Az érvek mögött gyakorlatilag az áll, hogy sokan próbálnák visszanyerni az ország teljes szuverenitását. Azt is hangsúlyozzák egyébként, hogy az Egyesült Királyság számára a tagság befizető államként nem éri meg, arról azonban hajlamosak megfeledkezni, hogy cserébe hozzáférnek a közös piachoz.

Bár jelenleg úgy látszik, a kilépésre szavazók vannak előnyben, a politikai fősodor nagy része a maradás mellett áll. A hagyományos nagy pártok közül a liberális demokraták és a munkáspártiak is a tagság mellett kampányolnak, a legerősebb konzervatívok pedig két táborra szakadtak. A miniszterelnök David Cameron a maradás mellett foglal állást – állítólag az unióval szembeni reformtörekvései is arra irányultak, hogy könnyebben tudja a briteket maradásra bírni. A másik tábor talán legismertebb tagja a kozervatívoknál Boris Johnson volt londoni polgármester.

A kisebb pártok közül értelemszerűen a Nigel Farage-féle Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) állt bele legerősebben a kampányba, gyakorlatilag az egész politikai alakulat azért létezik, hogy kiléptesse az országot az Európai Unióból.

Brüsszeli aggodalmak szerint egyébként ha jövő csütörtökön az Egyesült Királyság arra szavaz, hogy kilép a közös térségből, az lökést adhat Európa többi elszakadáspárti politikai erejének. A cseh miniszterelnök is figyelmeztetett korábban, hogy a britek után akár náluk is lehet népszavazás a kilépésről, de ugyanerről beszélnek szakértők Görögország esetében is. Hogy Csehország vagy Görögország az Európai Unió nélkül önmagukban mennyire lennének életképesek, az már más kérdés.