A szemrevaló, kisestélyiben feszítő műsorvezető hölgyek felvezetésében a show-elemekkel felváltva követték egymást a politikai programpontok. Először a kelet-európai (lengyel, román, cseh – ez utóbbi a japán származású Tomio Okamura, aki több, a mozgalom manifesztójának is beillő könyvet jegyez), majd a nyugat-európai (flamand, olasz, brit) vendégeket kérdezte nézeteikről Harald Vilimsky, az FPÖ európai parlamenti képviselője.
Miként azt a jó dramaturgia megköveteli, a nagyágyúk, Marcus Pretzell, az Alternatíva Németországnak (AfD) elnöke, majd Marine Le Pen és Strache szólalt fel a műsor fénypontjaként, majd zárásaként. Egy-egy népszerűbb gondolatukat – az európai elit, köztük mindenekelőtt Angela Merkel német kancellár szidalmazásig fajuló bírálata, az általa behívott migránsözön s vele együtt az iszlám fundamentalizmus importjának elutasítása – vastapssal jutalmazta a cigarettáját bőszen szívó, söröskorsóit gyakran emelgető közönség.
A beszédet elmélyülten hallgatók megfigyelése közben lassan szüremlettek át a cigaretta és a show-hoz tartozó pirotechnika füstjén a szónokok jól ismert, sokszor ismételt gondolatai a gigászi üvegpiramisban. Büszkén, magabiztosan hirdették, hogy kapuikat a legszélesebbre tárva (Strache a homoszexuálisokat és a zsidókat is az iszlamizmus által fenyegetettek közé sorolta) a „geopolitikai” protest hangulatot maximálisan kihasználva (szidalmazva a NATO-beavatkozásokat, a TTIP tervét, az Oroszország elleni szankciókat) az FPÖ hajszálnyira került a hatalomhoz. Hiszen az államelnökségről éppen hogy lecsúszott Norbert Hofer személye – akinek a nevét egyedüliként többször is skandálta a tömeg – ennek a teljesítménynek maga a megtestesült szimbóluma. Ha a Hazafiak tavasza rendezvény alapján kellene jósolni, nem férhet hozzá kétség, hogy a néppártosodásban és a nemzetközi együttműködésben látják a továbblépés lehetőségét Európa legdinamikusabb politikai irányvonalának képviselői.
