Ahol a Frank-napló véget ért, ott kezdődött könyve

Az elsők közt használta a holokauszt kifejezést, amit később megbánt. Ki is volt Elie Wiesel?

Wiesel vitába keveredett a bitburgi SS-temetőbe ellátogatni tervező Ronald Reagannel, de Bill Clintonnal is Koszovó ügyében. Emellett újra és újra felvetette a kínzó kérdést: miért nem avatkozott közbe az Egyesült Államok, amikor Ruandában népirtást hajtottak végre? Wiesel fontosnak tartotta mindig is, hogy aktívan jelen legyen a közéletben. Egyúttal lealacsonyítónak tartotta, hogy minden holokausztszerző élete egy szakaszában kénytelen tiltakozni: nem a meggazdagodás reményében vállalja a tanúskodást.

Wiesel családja hosszú ideig a máramarosszigeti gettóban élt. A Nobel-békedíjas író 2014-ben tartott itt beszédet, amikor egy tudásközpontot nyitottak gyermekkori otthonánál: zsidók ekkorra már nem maradtak szülővárosában, ahonnan tizenháromezer embert deportáltak a majdnem biztos halálba. Wiesel remélte, hogy a központ segíthet a világnak és a társadalomnak, hogy emlékezzen az áldozatokra és tanuljon tragédiájukból. Életének témája is ez volt, miként Kertész Imrének: 1960-ban jelent meg legismertebb műve, Az éjszaka, amiből elmondása szerint először háromezer példányt nyomtattak ki angolul, és három évbe telt, mire el tudták adni.

Innen jutott el elmondása szerint odáig, hogy később már levelek százait kapta havonta gyerekektől a mű kapcsán. Wiesel prózája rendkívül megfontoltnak, gazdaságosnak mondható, a témához nem is illenének a túlburjánzó mondatfüzérek – írta a kötetről néhány éve a The Guardian. „Ahol Anne Frank naplója véget ért, ott kezdődött az én könyvem” – vallotta Wiesel, aki szerint műve valamiként a Franktól kapott erőteljes szentimentalizmus ellenszere volt. Az olvasókat megindította Frank sztorija, mindeközben pedig nem kényszerültek rá, hogy szembesüljenek Bergen-Belsen borzalmával, ahol a lány életét vesztette. Wieselnél ezt nem tudták elkerülni.

A II. világháború után a szerző Párizsba költözött, a Sorbonne-on tanult, és újságíróként helyezkedett el. Eredetileg jiddisül jegyzett visszaemlékezése, az És a világ csendben maradt kilencszáz oldalt tett ki: ennek megírásában és végül a rövidített változat, Az éjszaka kiadatásában jó barátja, az irodalmi Nobel-díjas François Mauriac segítette őt. Az ötvenes években költözött New Yorkba, és a Jewish Daily Forwardnál helyezkedett el.

A Guardian szerint a plágiumvádak és a különböző hamisított visszaemlékezések a holokausztirodalom műfaját is majdnem hogy diszkreditálták egy időben, így megcsappant az érdeklődés, de a Nobel-díj aztán Az éjszakát is jóval olvasottabbá tette.

Wieselnek több helyütt, így nálunk is támadásokkal kellett szembenéznie: Grüner Miklós holokauszttúlélő állította, hogy a Nobel-díjas szerző ellopta barakktársának a személyazonosságát. Wiesel 2009-es magyarországi látogatásakor az EMIH-vezető Köves Slomó emiatt történelemhamisítónak nevezte Grünert, aki ezért pert is indított, de a bíróság nem Grüner javára döntött. Wiesel máskor közéleti megnyilvánulásaival került viták kereszttüzébe: a Hamászt a nácikhoz hasonlította, holokauszttúlélők pedig nyílt levélben vélték úgy, hogy a gázai terrort próbálja igazolni. A Nobel-díjas szerző 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét is visszaküldte a Nyirő Józsefről tartott megemlékezés miatt.

Több mint negyven könyvet jegyzett, Az éjszaka után az összeset franciául írta. Megházasodott, 1969-ben vette feleségül Marion Erster Rose-t, aki szintén holokauszttúlélő volt. Elie Wieselt vasárnap délelőtt helyezték örök nyugalomra.