Beteg embereket száll meg a radikális iszlám

Nincs hatékony védekezés, pedig egyre több az áldozat. A fejekbe nem tud ügynököt ültetni az elhárítás.

A hasonló, radikális ideológiában utat kereső személyek általában önmaguk igazolását keresik ezekben a világnézetekben – vélik a szakértők. A világot „mi”-re és „ők”-re osztják fel, az ellentétes csoportot pedig sztereotipizálják és dehumanizálják, megkönnyítve ezzel az erkölcsi gátak lebontását, így nyitva teret a másokkal szembeni erőszaknak. Kialakítják a saját világukat, saját ideológiájukat, a személyes problémáikat pedig összekeverik tágabb társadalmi, politikai vagy éppen vallási célokkal.

A már korábban említett, öt vizsgált magányos elkövető mindegyikénél megállapították, hogy feketén-fehéren, teljesen leegyszerűsítve látják a világot, pszichikailag így választva el magukat a társadalom többi részétől.

Ezzel szemben a terrorszervezetek embereit elméletben egy közös hitrendszer, mindenki által osztott világnézet fogja össze, nem pedig az, hogy a tagjai hasonló módon hajlamosak az erőszakra – mindez persze nem jelenti, hogy ők ne lehetnének legalább ugyanannyira kegyetlenek.

Míg az ansbach-i robbantó hűséget fogadott az Iszlám Államnak, de valószínűleg nem volt a csoport tagja, a müncheni gyilkosnak pedig nem volt kapcsolata terrorszervezetekkel, az még mindig nem teljesen tisztázott, hogy a nizzai merénylő, Bouhlel magányos elkövető volt-e, vagy kapcsolatban állt-e a kalifátussal, és ha igen, milyenben.

Szadok Bouhlel, a merénylő nagybátyja azt mondta, unokaöccsét a terrorszervezet egyik algériai tagja hálózta be Nizzában alig több mint két hete, ezt azonban a hatóságok nem erősítették meg. A francia belügyminiszter hétfőn azt mondta: az elkövető és a terrorcsoportok, konkrétabban az Iszlám Állam közötti kapcsolatokat a nyomozás nem erősített meg. „Az elkövetés módja ugyanaz, ami az Iszlám Állam felhívásaiban szerepel” – hívta fel ugyanakkor a figyelmet a tárcavezető az RTL kereskedelmi rádiónak adott interjúban. Vagyis jelenleg úgy tűnik, Bouhlel szimpatizált ugyan az IÁ-val, esetleg tanulmányozta is a módszereit, de komolyabb kapcsolata nem volt a terrorszervezettel.

A magányos terroristák által elkövetett merényletek és azok halálos áldozatainak száma az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekedett. Ez több dologgal is magyarázható, az például biztos, hogy az elhárítók egy terrorsejtbe talán be tudnak szivárogni, egyetlen elkövető esetén azonban ez a módszer nyilvánvalóan lehetetlen. Az Egyesült Államokban 1955 és 1977 között a terrorizmus áldozatainak 7 százalékát ölték meg magányos elkövetők, az 1978 és 1999 közötti időszakra az arány már 26 százalékra növekedett. Ez természetesen nem csak amerikai jelenség: Európában a hetvenes és a kétezres évek között megnégyszereződött a terrorszervezethez nem tartozó merénylők áldozatainak száma.

A nizzai, a müncheni és az ansbachi támadások mellett csak a közelmúltban magányos elkövetők gyilkoltak Orlandóban, Magnanville-ben és Würzburgban is.

Annyi bizonyos, hogy a világ legveszedelmesebb terrorszervezete, az Iszlám Állam nem azért képes ölni távoli országokban, mert hatékonyan tud kiépíteni távoli sejteket. Nagyon úgy tűnik, ennél célzottabb módon működik: a nyugati társadalmak elkeseredett, magukat vesztesnek érző és labilis személyiségű elemeihez juttatja el ideológiáját, propagandáját. Mivel a célpont majdnem mindegy a zavarkeltés szempontjából, az üzenetre fogékony, magányos elkövetőket ez szorosabb kapcsolattartás nélkül is a terrorszervezet céljainak megfelelő cselekvésre ösztönzi.

Az Europol közelmúltban kiadott jelentése is figyelmeztet rá: az Iszlám Állam és a fő riválisaként számon tartott al-Kaida számos alkalommal támadások végrehajtására szólította fel a nyugati országokban élő muzulmánokat. Az európai rendőrségi együttműködési szervezet közelmúltban ismertetett statisztikája szerint a 2000 és 2015 között magányos farkasként lecsapók mintegy 35 százalékánál mentális problémákat diagnosztizáltak.

Ausztria számára jelentős kihívást jelent a háborús területekről érkező, súlyos traumákat elszenvedett menekültek pszichiátriai ellátása – számolt be az osztrák közszolgálati média (ORF) kedden. A németországi Ansbachban történt robbantás, amikor egy szíriai menedékkérő öngyilkos pokolgépes merényletet követett el egy terasz előtt, számos olyan kérdést is felvet, amellyel Ausztriának is szembe kell néznie – hangzott el a beszámolóban. (MTI)

Brian Phillips terrorizmuskutató szerint a fejlett terrorelhárítású országokban a terrorszervezetek egyre több akadályba ütköznek, a magányos elkövetőkre azonban ez nem vonatkozik, így hatékony ellenszer nélkül tovább növekedhet a nizzaihoz hasonló merényletek száma. (A fejekbe nem építhetnek be ügynököt az elhárítók.)

Ismerve ugyanakkor a magányos elkövetők tekintélyes részének pszichés problémáit, az is elmondható, hogy a mentális betegségek hatékonyabb kezelésével eredményesebbek lehetnek a terrorellenes törekvések is – olvasható a Psychology Today cikkében.